08/10/2026
És az utolsó ajánlók egyike, még a történeti távlat felidézéséhez:
Szalai Szalai Miklós
Vikár György és a budapesti iskola
Előadás
Vikár György a pszichoanalízis 'Budapesti iskolájához' tartozott. Ez az iskola elsősorban abban tért el a klasszikus pszichoanalízistől, hogy nem ismerte el az elsődleges narcizmust. Nem ismeri el, hogy a kisgyermek a születés után elsődlegesen saját ösztöneinek, 'érdekeinek' kielégítésére törekszik – és csak később ütközik bele ez a társadalom, a valóság által állított korlátokba, és alakul ki a szabályozó felettes én – vele persze az elfojtások és a neurózisok is. A Budapesti iskola – és az annak elméleti hátterét alkotó tárgykapcsolati elmélet – szerint az anya és a kisgyermek kezdetben egy érzelmi egységet alkot, és ebből csak fokozatosan válik ki a gyermek saját énje. Ez a 'különválása' az énnek csak frusztrációk révén mehet végbe, de ezeknek optimális mértékűeknek kell lenniük – különben a személyiség belső biztonság, érzelmi stabilitás nélkül fejlődik – ami súlyos zavarokat okoz emberi kapcsolataiban. Éppen ezért az 'egyszerű' neurózis mellett, amely az ödipális korszakban kezdődik, vannak olyan pszichés problémák is (mindenekelőtt a borderline és a narcisztikus személyiségzavar), amelyek a preödipális időszakra, az anyával való szeretetkapcsolat, érzelmi egység túl korai és túl súlyos megszakadására vezethetőek vissza.
Ezeknek a problémáknak a feldolgozása, megoldása másfajta hozzáállást követel meg a terapeutától, mint a klasszikus pszichoanalitikusi hozzáállás: a távolságtartó, 'idegen' hozzáállás helyett elfogadó, szeretetteljes attitűddel kell oldania a szorongást, kielégítenie a páciens igényét az érzelmi biztonságra."
/Adam Collier alkotása az illusztráció/