04/10/2026
A "tudat ászanái"
A mantra nem egyenlő a pozitív megerősítésekkel. Tradicionális szemléletben ez nem egy közönséges szó. Sri Aurobindo szép megfogalmazásával – kissé patetikusan – a világot teremtő ritmus hangja.
A védikus hagyomány egyik megfogalmazása szerint a legfelsőbb Brahman hangként nyilvánul meg. János evangéliuma más kulturális és teológiai nyelven, mégis meglepően ismerősen kezdi történetét: „Kezdetben vala az Ige”.
De mit jelenthet mindez a gyakorlatban? A mantra nem csupán ismételt hangsor. A hagyomány szerint egy sajátos gondolati áram megindításával fokozatosan áthangolja az ember mentalitását. Nem túlzás azt állítani, hogy a mantrák a tudat ászanái.
A gyakorlás során a mantra szinte „járatot váj” magának a mélytudatban. A memóriabank fokozatosan feltöltődik vele, a zavaró gondolatok veszíthetnek erejükből, és mind nagyobb teret kaphat a belső csend. Óriási előnye, hogy ehhez nincs szükség különleges helyre vagy körülményekre: szinte bárhol és bármikor ismételhetjük magunkban.
De vajon működhet-e egy olyan hangsor, amely nyelvileg és kulturálisan távol áll tőlünk? A mantrák nem onnan származnak – és nem is oda kívánnak elvezetni minket –, ahol kulturális különbségekről beszélhetnénk. Talán ezért találunk egymástól távoli hagyományokban is meglepően hasonló gyakorlatokat: szanszkrit mantrát, buddhista recitációt, szúfi dhikrt vagy a keresztény Jézus-imát.
Korunk különös ajándéka pedig, hogy ez az ősi gyakorlat már a modern zenei kultúrába is utat talált. Tina Turner, Krishna Das, Deva Premal vagy Snatam Kaur egészen különböző módon, de emberek millióihoz vitték közelebb a szakrális hang világát. Talán egy ősi gyakorlatnak nem kell modernné válnia ahhoz, hogy a modern ember számára ismét élővé váljon.
A mantra jelentősége a spirituális úton – a teljes írás a MEFIZ-en: https://www.mefiz.hu/publikaciok/mantra