12/06/2026
Hogyan tárolja a vizet a talaj, ha öntözni kell hogyan tegyük és hogyan csökkentsük a párolgást?
Nem porszáraz talaj esetében 1mm csapadék kb 1 cm mélyen képes átnedvesíteni a talajt. Tehát, ha 10mm csapadék hullik, akkor a talaj felső 10 cm-es rétegében érezhető nedvességemelkedés tapasztalható, a sekélyen gyökeresedő növények hozzájutnak a vízhez, és a vízben oldott tápanyagokhoz. Minél nedvesebb a talaj amikor az eső éri, annál mélyebben képes átnedvesedni. Könnyen belátható, hogy az elmúlt napokban hullott 10-20mm csapadék sajnos nagyon kevés ahhoz, hogy a talaj mélyebb rétegei is vízzel telítődjenek (például a fásszárú növényeink gyökérzónája). A talajban 30-60% üreg található, melyek közül a nagyobbak gyorsan levezetik a vizet a kisebbek (hajszálcsövek) pedig a gravitáció ellenében is csapdába tudják ejteni azt. A talajszemcsék felülete negatív töltésű, a vízmolekula azonban dipólus, ezért az agyag és humuszkolloidokhoz a vízmolekula szabályosan hozzátapad. A vízmolekulák hidrogénhidak segítségével is egymáshoz kötődnek, így amikor az eső esőcseppek lehullnak és megnedvesítik a talajt, akkor a következő esőcseppek már hatékonyabban képesek tapadni. A fent leírt fizikai tulajdonságok a talajban kapilláris nyomást hoznak létre, mely a gravitáció ellenében képes megtartani, illetve felemelni a mélyebb rétegekben lévő vizet. A fentieket öntözés esetén is figyelembe kell vennünk. Lényegesen jobb eredményt érhetünk el a ritkábban, de nagyobb mennyiségű vízzel való öntözéssel, mint a sűrűn kis adagokkal. A kis adagok ugyanis jóformán csak a leveleket nedvesítik, illetve a talaj felső centimétereit, mely csupán arra jó, hogy még kiszolgáltatottabbá teszik növényeinket. A gyökérzóna ilyenkor megpróbál alkalmazkodni és a magasabban helyezkedik el, aztán, ha elfelejtünk öntözni, vagy jön egy komolyabb hőhullám, akkor könnyen válnak a hőség áldozatává. Ezzel szemben a nagyobb adagú öntözés napokra elegendő nedvességet juttat a talaj szivacsos rétegeibe.
A talajnedvesség megőrzésének első lépcsőfoka a talaj humusztartalmának emelése. Ezt komposztföld, vagy szerves trágya hozzáadásával érhetjük el a legkönnyebben. A második lépcső a talaj takarása. Talajtakarásra legjobb, ha élő növényzetet használunk. Ahol erre bármi oknál fogva nincs lehetőség, ott jön képbe a mulcsozás. Talajtakaró anyagnak mindig szerves alkotókat használjunk (fenyőkéreg, fűnyesedék, komposzt, szalma, faapríték, falevél, stb) Ha kertünk van, akkor érdemes az ereszcsatorna vizét nem elfolyatni az árkokba, hanem közvetlenül a kertbe vezetni, ezzel még jobban feltöltve a talaj vízkészletét.
