17/10/2024
Sziasztok, sajnos elkapott valamilyen vírus, így a mára tervezett videóm kényszerűségből elmarad. Helyette egy dr. György Júliával, a magyar gyermekvédelem korábbi nagyasszonyával kapcsolatos emlékemet osztanám meg Veletek... Gondolkodtam, hogy mit is tudhatnék rögtönözni, így eszembe jutott, hogy éppen a napokban került a kezembe a szociológusi szakdolgozatom a régmúltból, amely a hazai gyermekvédelem 1945 és 1968 közötti történetével foglalkozott. Rengeteg munkám, interjúm volt benne, szerettem csinálni, de a végeredményben meglévő perspektívát menedzselni már nem éreztem fontosnak. Amúgy az "irodámat" is imádtam - az Országgyűlési Könyvtár kutatói termének atmoszférája talán egy-két ponttal még az ember IQ-ját is megemeli - de az én kitartásomat és koncentráltságomat biztosan.
Belelapoztam a közel 40 éves gépelt, kissé megsárgult lapokba, és megakadt a szemem dr.György Júlia nevén. Ő egy gyermekorvos volt, aki egész életében a gyermekekért dolgozott, pszichológiával, kriminálpszichológiával, gyógypedagógiával foglalkozván. Nagy szerepe volt a Nevelési Tanácsadók létrejöttében és a Faludi utcai, legendás Gyermekpszichiátriai Rendelő megalapításában, amely a pszichoanalitikus szemlélet egyik menedéke és a legjobb, tudós szakemberek műhelye is volt ekkoriban, és amelynek első igazgatója is ő volt. 1962-ben Kossuth-díjat kapott munkásságáért.
19 éves korom táján szólt az egyik fiatalabb kis barátom édesanyja, hogy szeretne velem beszélni. Elmondta, hogy a kis cimborám nem úgy viszonyul az iskolához és az élet egyéb dolgaihoz, ahogyan azt ők, a szülők elvárnák, ezért elvitték dr.György Júliához, aki egy idő után azt kérte, hogy a fiú baráti köréből is szeretne beszélni valakivel. Én akkor már néhány éve nem voltam igazán kapcsolatban vele, de vállaltam, hogy elmegyek a Faludi utcába. Egy kedves, idős hölgyhöz irányítottak, akiről talán már hallottam, de mitsem tudtam. A beszélgetésünkből szinte semmire nem emlékszem, csak arra, hogy a végén megkérdezte Júlia néni, hogy nem lenne-e kedvem idejönni és nála dolgozni. Kérdeztem, hogy mit kellene csinálnom? Azt felelte, hogy a kisebb gyermekeket játék közben megfigyelik a szakemberek, és nekem kellene a gyerekek mellett lennem, együttműködni, játszani, segítve a megfigyelést. Most érettségiztem, egyelőre ennyit tud ajánlani, és egyengetik majd az utamat. Én ugyanakkor tévés, rádiós, újságíró vagy filmes akartam lenni - ami hálistennek nem jött össze - szóval ezt a munkát nagyon unalmasnak, dedós elfoglaltságnak éreztem, és egyből nemet mondtam. Óóóó, én, a világ barma - teszem ma hozzá...
Pedig terapeutaként az életem folyamán ugyan talán csak viszonylag kevés ember útkeresése mellett bábáskodhattam volna, de ezerszer hasznosabb és hatékonyabb lett volna az én utam is, mint az előítéletek és a politika által betonba öntött nagy rendszerek falait hiába döngetni...
☝️Biztosan tudjátok már, hogy mire gyűjtünk: igeeen :-) a Kompánia Alapítvány Tanodájában foglalkoztatott részmunkaidős pszichológus költségeire.
Kérlek, támogass Te is, mert nagyon kell a pszichológus a Tanodás gyerekek mellé!
🙏👇Kérlek, adományozz! 👇Adományod most DUPLÁN számít! 👇
Dupla önbecsülés, dupla önismeret, dupla lelki jólét. Adományod most duplán számít a gyerekek lelki egészségének megerősítésében!
