13/04/2026
Annyi év után végre van kedvem itthon élni. Mindig is szerettem utazni, ám az elmúlt években arra lettem éber, hogy jobban érzem magam külföldön, mint itthon. És amikor külföldön vagyok, egyre kellemetlenül érzem magam, mert megítélnek az alapján, amit az országom vezetői tesznek.
Sosem szerettem politizálni.
Valahogy kerültem ezt, talán azért is, mert már gyerekként az rögzült bennem, hogy a politika, a hozzá tartozó nézetek konfliktust, és ellenséges indulatokat keltenek a szeretteim között.
A legtöbb névnap és születésnap általában így telt, és nem az ünnepeltről szólt, hanem arról, hogy a szüleim, nagyszüleim lenyomják egymás torkán a saját igazukat.
Ez mindig visszataszító és érthetetlen volt számomra.
Nem ért***em gyerekként, hogy miért fontosabb, hogy valakinek igaza legyen, mint az, hogy örömmelteli legyen a találkozásunk, és az ünnepeltről szóljon egymás győzködése helyett.
Anyukám ilyenkor egy idő után elvonult, nem szerette a kialakult légkört, ami teljesen érthető volt.
Azt láttam, és azt tanultam meg ebből, hogy egy ünnep nem az ünnepeltről szól, csupán egy remek alkalom arra, hogy konfliktust, és feszült hangulatot keltsen a rokonság között.
A rendszerváltás után még élesebbek lettek ezek a viták, én pedig egy ideig próbáltam megérteni, miért olyan fontos ráerőltetni a másikra a saját véleményünket, ha az elválaszt egymástól.
Aztán lett jobb és baloldal, és ijfú felnőttként - tudván, hogyan bántak nagyapámmal ‘56-ban -, nem volt kérdés akkor, hogy a jobboldalra szavazok.
Aztán ahogy teltek az évek, és a változás egyre nagyobb és több lehetőséget hozott a hazánknak, optimistán és lelkesen vártam, hogyan teljesülnek a most leköszönő kormány ígéretei.
Ehelyett jöttek furcsa lépések. Hibás, egyértelműen az ígéretekkel szembemenő döntések.
Annyira elfogultan bíztam akkor még -2010-2014 között - az általam is megszavazott programban, az általam is felhatalmazott vezetőkben, hogy évek, és rengeteg átlátszó intézkedés kellett ahhoz, hogy meginogjon a beléjük vetett hitem.
Hogy meglássam, egyre kevesebb a tiszta piaci verseny.
Hogy egyre több hozzá nem értő ember kerül vezető pozícióba, míg a valódi szakembereket megfosztják a lehetőségtől, hogy alkosson, létrehozzon, fejlesszen a saját tevékenységében.
Hogy észrevegyem, teljesen mást kommunikálnak, mint amit valójában tesznek.
Hogy állandóan negatív kampányokat kell néznem az utakon.
Hogy folyamatosan kifelé mutogatnak, nem vállalva semmiért sem a felelősséget.
Hogy ellenségképet gyártanak, hogy legyen kit gyűlölnie az embereknek, akik addig sem veszik észre, hogy masszív agymosást kapnak a propaganda média kommunikációnak köszönhetően.
Azon kaptam magam, hogy már nincs kedvem kereskedelmi, és köz tv-t nézni, mert állandóan megy a Soros-Brüsszel-Merkel-Migráns-Ukrán-Háború kulcsszavas szuggesztió, az állami propaganda.
“Demokratikus diktatura” - fogalmazódott meg bennem úgy 2017 körül.
Gazdasági mérnökként a 20-as éveimtől figyelemmel kísértem a pénzügyi, gazdaságpolitikai folyamatokat, így képben voltam, hogyan változik meg Magyarország helyzete, hogy milyen politikai érdekek mentén kerültünk egyre messzebb az Euro bevezetésétől, és még hosszasan sorolhatnám, mennyi döntés vezetett el odáig, hogy a fenti szavakat kimondjam.
Még akkor sem politizáltam, igyekeztem semleges maradni. Ugyanakkor egyre rosszabbul éreztem magam attól, amit láttam vagy olvastam a független és nemzetközi média felületeken.
Már nem volt kedvem rádiót vagy tv-t nézni, inkább csak a streaming csatornákra szűkűlt az érdeklődési köröm.
2022-ben - életemben először - az akkori ellenzéki pártra szavaztam.
Nem azért, mert olyan szimpatikusak voltak. Igazából még a programjukat sem ismertem igazán.
A változásra szavaztam.
Arra, hogy leváltsuk azokat az embereket, akik felesküdtek a hazájukra, ám elárulták azt, és a végletekig meglopták a saját népüket.
Akkor ez nem sikerült.
Bevallom, akkor nem is nagyon láttam esélyét annak, hogy az addigra már teljesen kontrollvesztett, megfélemlítő és fenyegető eszközöket használó kormány valaha is veszíthet.
Ám 2024-ben elkezdtem reménykedni.
Megláttam abban a frissen alakult ellenzéki pártban valamit, amit már nagyon rég nem.
Volt ereje. Egyre nagyobb. Létezett valamit, amiről sokan azt hittük, már kihalt a magyar emberekből.
Ennek köszönhetően egyre többet és tudatosabban tájékozódtam a bel és külpolitikai eseményekről.
Szürreális élmény volt látni, hogy a propaganda milyen szinten torzította a valóságot. A tényeket.
Hogy a hírműsorokat miként mérgezték manipulatív, és rosszindulatú megjegyzésekkel.
Minősítették, véleményezték a tényeket. Azokat a híreket, amit egyszerűen csak be kellett volna mondaniuk. Tájékoztatni az embereket. Megosztani velük azt, ami valójában történik.
Hiteles tájékoztatás. Ez szűnt meg létezni. Hosszú évekre.
Aztán már ez sem volt elég. Jöttek a hazugságok. A lejárató kampányok.
Az utóbbi egy év eseményei - a sok nyilvánosságra kerülő lopás, hazugságok, és ezek eltussolása….
Nos, ha visszatekintek az akkori, és a mostani énemre, egy dolog közös most is:
Akkor, és most is a változásra szavaztam.
Az előző kormánynak minden lehetőség adott volt, hogy a rendszerváltás, és az az utáni években hírdetett ígéreteit valóra váltsa. Az elmúlt 15 évben a valaha volt legnagyobb fejlődést érhettük volna el országunk történelmében.
Úgy vonulhatott volna be a történelem könyvekbe, mint az a hiteles politikus és többszörös miniszterelnök, aki valódi demokráciát teremtett a népének, és Európa egyik meghatározó, gazdaságilag erős, kultúrálisan pedig az egyik legértékesebb tagállamává t***e Magyarországot.
Mert erre esküdött fel. Összesen 5 alkalommal! 5x4 éve volt arra, hogy megmutassa, hogyan virágozhat fel az országunk a vezetésével.
Ám a hatalomvágy, és a kapzsiság elvette a józan eszét, és a “csapatával” olyan károkat okozott, amit egyféleképp tudok jellemezni: hazaárulás.
Számomra ezek a tények.
És persze lehetne ezt még ragozni, ám összefoglalva csak úgy zárnám le ezt a kicsit hosszabb lélegzetvételű gondolatmenetet:
❌Ami elválaszt, gyűlöletet kelt, és a félelmet, illetve manipulációt használja arra, hogy kontrolláljon, azt nem választom.
✅Ami ezt megváltoztathatja, ami valódi változást hozhat, ami pozitív üzeneteket kommunikál, azt választom.
Nekem ez az erkölcsi iránytűm.
S, hogy ezt kinek vagy minek nevezzük, számomra nem releváns.
És hogy végül le is írjam a nevüket:🔻
Orbán Viktor: akinek minden lehetőség adott volt, hogy igazi államfővé váljon, de valahol félúton elveszít***e a méltóságát - és még sokminden mást is;
Magyar Péter: akinek minden lehetőseg adott most, én pedig kíváncsan várom, hogy ő milyen utat választ, és mit szeretne, hogyan vonuljon be ő a történelem könyvekbe!
🇭🇺Nem jobboldali vagy baloldali vagyok. Magyarországon születtem, és szeretném felfedezni, hogy ez miként járul hozzá az életmehez, és a jövőm teremtéséhez!
A legeslegvégére pedig ajándékként azoknak, akik idáig eljutottatok az olvasásban:🔻
❓Mit kell érzékelnem, tudnom, léteznem és befogadnom, ami megengedi nekem, hogy teljes tisztánlátásom, és könnyedségem legyen az életem, a jövőm teremtésével?
❓Mi az a változás, ami lehetek, ami megengedi nekem, hogy én legyek a valóságom teremtésének forrása?
✨Mindent, ami ezt nem engedi, PPP.
[email protected]
www.henriettkiss.com
