11/08/2026
✨ Van, amit nem lehet tankönyvekből megtanulni az autizmusról – ezeket a pillanatokat egyszerűen át kell élni. A mai napunk két olyan történetet hozott, amitől egy kicsit mindannyiunknak megtelt a szíve.
💙 A reggeli érkezésnél konkrétan mint egy jó filmben: az egyik gyerkőcünk, aki már harmadik éve táborozik velünk, megpillantotta az önkéntesét, aki eddig minden nyáron mellette volt. Nevetve, egymás nevét kiabálva szaladtak egymás felé, és akkora boldog ölelés lett a vége, hogy nekünk, kísérőknek is bepárásodott a szemünk. Ez a tiszta bizalom az, amiért az egésznek értelme van.
🐍 🚇 🎮Délután a fészekhintánál alakult ki a nap legédesebb jelenete. Három srác ült bent, és gőzerővel megindult a közös beszélgetés.
A főszervező a mi kis állatszakértőnk volt, aki tartott egy alapos beszámolót – többek között a homoki viperákról –, a többiek pedig elképesztően jól kapcsolódtak hozzá. Amikor feljött a metrók és csőrendszerek témája, a viperás srác csak annyit fűzött hozzá tök lazán, hogy ő ehhez max annyit tenne hozzá, melyik a kedvenc megállója. A harmadik gyerkőc pedig a PlayStation játékok világát hozta be, azon belül is természetesen a Minecraftot.
De a legnagyobb szakmai vita mégis ott robbant ki, amikor a fiúk teljes együttműködésben, lázas eszmecserébe kezdtek arról, hogy egy bizonyos medúza csípése halálos-e vagy sem. Élményszámba ment hallgatni őket! Annyira szuper érzés volt látni, hogy mennyire figyelnek egymásra, és mennyire élvezik, hogy egy olyan közegben vannak, ahol tényleg meghallgatják őket.
Nálunk ilyen egy teljesen átlagos, imádnivaló nyári nap. Köszönjük a fantasztikus önkénteseinknek és a gyerekeknek, hogy velük ennyire kerek a világ! 🌈