Magyar Ökotoxikológiai Társaság

Magyar Ökotoxikológiai Társaság Fővárosi Bíróság 2011. június 17-én 14452 sorszámmal jegyezte be a Magyar Ökotoxikológiai március 11-én került sor.

Postai címe: c/o NAIK Agrár-környezettudományi Kutatóintézet, 1022, Budapest, Herman Ottó u. 15; mail címe: [email protected]
A Magyar Ökotoxikológiai Társaság (MÖTT) alakuló Közgyűlésére 2011. A huszonkét alapító tag megvitatta, majd elfogadta az Alapszabályt, majd a szükséges dokumentumokkal együtt a Fővárosi Bíróságnak (FB) benyújtotta. Az FB néhány kiegészítést kért, ezért a második

Közgyűlésen (május 20-án) az alapító tagok elkészítették az Alapszabály végleges verzióját. Ezt később, a vonatkozó új rendszabályok szerint módosították. Négy évre (2021-ig) a MÖTT elnökének Darvas Bélát (DSc), az elnökség tagjainak Csenki-Bakos Zsolt Imre (PhD) és Simon Gergelyt; a Felügyelő Bizottság elnökének, Pirger Zsolt (PhD), tagjainak Székács Andrást (DSc) és Szoboszlay Sándort (PhD) választották meg. A MÖTT létrejöttét kifejezetten stimulálta, hogy Bakonyi Gábor a Szent István Egyetemen megszervezte az ökotoxikológus MSc képzést (ez sajnos azóta megszűnt, újraindítása napirenden van), illetve hogy ezen az egyetemen és az ELTE-n működő Környezettudományi Doktori Iskolák programjába az ökotoxikológia bekerült.

https://www.facebook.com/photo/?fbid=1358200319628006&set=a.383568883757826
20/08/2026

https://www.facebook.com/photo/?fbid=1358200319628006&set=a.383568883757826

Paks-Dunaszentbenedek – A második fenékküszöb
Egy ideje foglalkoztatja az országot a Duna nagyon alacsony szintje, ami az atomerőmű leállítását is előre vetít***e (https://www.facebook.com/photo?fbid=1353275596787145&set=a.383568883757826). Bős-Nagymaros vízlépcső terve óta a dunai építés tabu (https://www.facebook.com/photo?fbid=1352795536835151&set=a.383568883757826). A zöldek foggal körömmel védik, pedig érveléssel kellene. A Magyar-kormány a GMO-ügy után egy másik dogmához is hozzányúlt és az atomerőmű miatt irtózatos gyorsasággal fenékküszöböt épít (címábra: Fenékküszöb Paksnál). Ebben az írásban az ÉS-ben megjelent cikk folytatása olvasható.
*
Darvas Béla: Paks
Élet és Irodalom, 70 (349: 6. (2026. augusztus 19.) – https://www.es.hu/cikk/2026-08-19/darvas-bela/paks.html
„»Klímaváltozás, vízhiány, éghajlatváltozás sokat elárul az áprilisban átvett örökségünkről…« – kezdte augusztus 10-ei parlamenti beszédét Magyar Péter. Áder János hosszú időn át azt sejt***e velünk, hogy az általa vezetett kekva (már két MTA exelnök is kuratóriumi tagja: Vizi és Freund) mindent kézben tart, s az ügyben akármelyik pillanatban elküldheti Istenkéhez a hírnökét, a katicabogarat, hogy »…zárja el a meleget és nyissa ki a hideget«. Igaz, Kövér László házelnök más véleményen volt, szerinte a média agymosó hatása miatt foglalkozik annyi ember a klímaváltozással. De ez már csak a velünk élő, bár felejtésre ítélt múlt.”
*
Alig néhány hete még arról vitatkoztunk, kell-e egyáltalán műtárgy a Dunára. Most építjük. Igaz, nem klasszikus vízlépcsőt, hanem fenékküszöböt, de a mögötte álló fizikai elv ugyanaz: ha a folyó vízszintje túl alacsony, a mederbe épített műtárggyal megemeljük. 2026 augusztusára ugyanis a vize Pakson már nem elméleti vízgazdálkodási problémává, hanem energiabiztonsági kérdéssé vált.
A kormány augusztus 12-én döntött arról, hogy és között fenékküszöb épül. A 122/2026. (VIII. 12.) kormányrendelet a beruházást kiemelt beruházássá, a kapcsolódó hatósági ügyeket kiemelt jelentőségűvé nyilvánította. A rendelet indoklása szokatlanul világos: a cél a Paksi Atomerőmű üzembiztonságához és termeléséhez szükséges dunai vízszint biztosítása „rendkívüli kisvizes időszakokban”.
épül, a mederfenék fölé emelkedő, de normál körülmények között a vízfelszín alatt maradó kőmű. Egyszerű modellje egy patakba rakott kősor. A víz átfolyik rajta, de a küszöb visszaduzzasztja a folyót, ezért a felvízi szakaszon az adott vízhozamhoz tartozó vízszint magasabb lesz, mint a műtárgy nélkül. Nagy folyón ugyanez természetesen hidraulikailag, medermorfológiailag és hajózási szempontból összehasonlíthatatlanul bonyolultabb. A műtárgy helyét a Paksi hidegvíz- és melegvízcsatornája határozza meg. A cél az, hogy alacsony vízállásnál a hidegvízcsatorna torkolatánál elegendő vízmélység maradjon az erőmű hűtővízellátásához. A küszöb nem egyforma magas keresztmetszetű: a paksi, hajózási útvonal felőli részen körülbelül egy méterrel mélyebb szakaszt alakítanak ki.
A kormányzati adatok szerint összességében mintegy 145 ezer köbméter kő felhasználásával számolnak (Szíjj, Mészáros, Garancsi és Orbán Győző is felajánlott segítséget – https://telex.hu/belfold/2026/08/17/orban-gyozo-levele-magyar-peter-felajanlas-ko-paks); az első ütemben 35 ezer köbméter kerül a mederbe. A vízépítési terméskő darabjai jellemzően 40-200 kilogrammosok. A munkát mindkét partról egyszerre végzik, napi 24 órában. A teljes kivitelezést körülbelül egy hónapra tervezik. Ez önmagában rendkívüli. Egy ilyen nagyságrendű folyami műtárgyat normális körülmények között nem hetek alatt terveznek és építenek meg.
Előbb építünk, közben számolunk? Ez a történet legkényesebb része. A BME Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszékének szakemberei az Országos Vízügyi Főigazgatóság felkérésére végezték a fenékküszöb hidraulikai és medermorfológiai vizsgálatait. Két- és háromdimenziós numerikus modellekkel vizsgálták a különböző változatokat. Baranya Sándor tanszékvezető szerint azonban egy ilyen léptékű folyami beavatkozásnál a nagyjából harmincnapos kivitelezés rendkívül rövid idő, ezért a tervezés, a hatásvizsgálatok és a kivitelezés előkészítése részben párhuzamosan történik. Válságkezelés folyik. Ez nem jelenti azt, hogy a műtárgy műszakilag megalapozatlan. Azt viszont igen, hogy amit normális körülmények között hónapokig modelleznének, mérnének és optimalizálnának, azt most napok alatt kellett elvégezni. A BME szakértői már ezért is hangsúlyozzák: a mostani megoldás gyors válasz az energiabiztonsági helyzetre, de hosszabb távon a fenékküszöb kialakítását, sőt magát a teljes megoldást is újra kellhet gondolni. Ez lényeges mondat. Paks I. további üzemidő-hosszabbítása és Paks II. (feltételezve, hogy megépül) miatt ugyanis nem néhány évre, hanem évtizedekre kell hűtővizet biztosítani.
Ha a Duna vízgyűjtőjén kevés a csapadék, kevés a hó ( ), nagy a párolgás és tartós az aszály, kevesebb víz érkezik Magyarországra. A másik a . Ugyanakkora vízhozam mellett sem feltétlenül ugyanott áll ma a Duna felszíne, mint évtizedekkel ezelőtt. A meder változik. Bevágódhat, mélyülhet, a hordalékviszonyok átalakulhatnak. Ha mélyebbre kerül a meder, vele együtt süllyedhet a vízfelszín is. Sándor szerint a Duna medrének mélyülésével hosszabb távon kifejezetten számolni kell; ez is hozzájárult a mostani paksi helyzethez.
A paksi műtárgy alacsony vízálláskor akár körülbelül egy méterrel emelheti meg a felvízi vízszintet. Középvíznél a hatás lényegesen kisebb, árvíznél pedig a számítások szerint már csak néhány centiméteres nagyságrendű lehet. Nem egy állandóan többméteres duzzasztást létrehozó gát épül, hanem olyan műtárgy, amely éppen akkor fejti ki legerősebben a hatását, amikor a Duna alacsony. A küszöbön átbukó víz felgyorsul, és az alvízi oldalon kimélyítheti a medret. Ezért jelentős kőszórással kell biztosítani az alvízi medret az erózió ellen. A BME szakértői ezt is modellezték; az építés után pedig helyszíni mérésekkel követik majd a folyamatokat.
A Duna nem az atomerőmű hűtőcsatornája, hanem nemzetközi vízi út is. A fenékküszöb ezért nem zárhatja el egyszerűen a folyót. A hajózóút alatt a küszöböt mintegy egy méterrel mélyebbre alakítják ki. Ez a jelenlegi kisvizes helyzet kezelésére alkalmas kompromisszum lehet, de hosszú távon felmerülhet, hogy további hajózási műtárgyra – akár zsilipre – lesz szükség. Ennek szükségessége azonban jelenleg még nem tekinthető eldöntött ténynek.
A végleges fenékküszöb mellett egy ennél is szokatlanabb megoldást készít***ek elő. Két, egyenként mintegy 80 méter hosszú bárkát vittek a helyszínre. Ha a Duna vízszintje a fenékküszöb elkészülte előtt kritikusan alacsonyra süllyedne, a bárkákat megfelelő helyzetbe fordítva, rögzítve és irányítottan elsüllyesztve ideiglenes mederelzárást hozhatnak létre. Ennek várható vízszintemelő hatása körülbelül 20 centiméter. Ez már valóban szükségmegoldás. Nem hosszú távú dunai vízgazdálkodási koncepció, hanem arra szolgál, hogy néhány kritikus centiméter miatt ne kelljen az atomerőmű működését veszélyeztetni. A fenékküszöb és az ideiglenes beavatkozás előzetesen közölt együttes költsége körülbelül 6 milliárd forint.
Az atomerőművet a folyó vizével hűtik, majd a felmelegedett vizet visszavezetik. Ezért egyszerre három paraméter kritikus: vízállás – vízhozam – . A kisebb nyári vízhozam és a magasabb vízhőmérséklet egyszerre ronthatja a hűtési feltételeket. A fenékküszöb a vízszintet kezeli. A felmelegedő vizet nem.
Bős–Nagymaros klasszikus vízlépcsőrendszer lett volna: duzzasztással, energiatermeléssel, hajózással és összetett folyószabályozási hatásokkal. A paksi fenékküszöb ennél sokkal kisebb és más funkciójú műtárgy. A szemléleti fordulat mégis figyelemre méltó. A magyar környezetpolitika több mint három évtizeden keresztül úgy kezelte a dunai duzzasztás gondolatát, mintha önmagában gyanús lenne. Közben megváltozott az éghajlat, változott a Duna vízjárása, mélyült a meder, és az ország legnagyobb erőművének hűtővízellátása került veszélybe. Ráadásul a paksi térségben a vízlépcső gondolata történetileg sem új. Paks korábbi településfejlesztési dokumentuma szerint egy dunai vízlépcsőt Fadd térségében terveztek volna a dunai lépcsők rendszerének részeként; maga Paks akkor éppen az atomerőmű vízhasználata miatt nem számított kívánatos vízerőművi helyszínnek. Most pedig ugyanazon térségben azért építünk duzzasztó hatású műtárgyat, hogy az atomerőműnek legyen vize. A műtárgy előnye világos: gyorsan megépíthető, kisvíznél jelentős vízszintemelést biztosít, nagyvíznél várhatóan viszonylag kis hidraulikai akadályt jelent, és közvetlenül kezeli a Paksi Atomerőmű legsürgetőbb problémáját. A bizonytalanságok ugyancsak világosak. Figyelni kell az alvízi medereróziót, a hordalékmozgást, a hajózhatóságot, az ökológiai hatásokat és azt, hogyan változtatja meg a műtárgy a hőterhelés elkeveredését. Nem véletlen, hogy a BME szakemberei az építés után is mérni akarják a folyót, és már most felvetik a konstrukció későbbi átgondolásának lehetőségét.
A paksi fenékküszöb építése többségi politikai konszenzust teremtett. A Tisza-kormány építi, a Mi Hazánk azt állítja, hogy ő javasolta, a vízügyi és energetikai szakemberek szükségesnek tartják, a Fidesz pedig nem magát a műtárgyat (holdudvara beszállít), hanem a kormány válságkezelését támadja. A lényegi szakmai ellenvetés eddig elsősorban természetvédelmi oldalról érkezett: a WWF szerint az ökológiai hatásvizsgálat nélküli, tűzoltásszerű beavatkozás egy rendszerszintű problémába súlyos következményekkel járhat. Lányi András (ex-Duna Kör) túl korán reagált a kérdésben, augusztus 4-én (https://www.facebook.com/photo?fbid=1352795536835151&set=a.383568883757826), ami jóval megelőzte az augusztus 12-i kormánydöntést, tehát nem pontosan a mostani terv műszaki dokumentációjára reagált. Sallai R. Benedeknek (ex-LMP) nagyon nem tetszik a dunai építkezés és ennek kapcsán „félanalfabéta egybites csőcselék”-ről beszél (https://www.facebook.com/sallairobertbenedek/posts/pfbid0a6KDZitTjadvnpLuuSPYoGuemDWNCrhPZ389tgN6rPhyRuKmFwiqKSYxXPZ58JP8l), akiknek mindent el lehet adni, de ez a kirohanás még Robi barátomnak sem áll jól. Tudom, hogy ezt csak hirtelen harag mondatja vele. Mentségére szolgáljon, hogy nehéz természetű ember, akárcsak én. Könnyű hát nekem megértenem.
A XX. század második felének vízgazdálkodása elsősorban az árvíz, a belvíz és a fölöslegesnek tekintett víz gyors elvezetésére rendezkedett be. A XXI. század közepének Magyarországa ezzel szemben egyre gyakrabban azt fogja kérdezni: hogyan tudjuk megtartani a vizet? A paksi fenékküszöb ennek még nem országos megoldása. Inkább figyelmeztetés. Évtizedekig arról vitatkoztunk, szabad-e belenyúlni a Duna természetes viszonyaiba. Valóban természetesek még, vagy nagyon is manipuláltak és számtalan tényező által más ez a folyó, mint egykoron? Most hát arról kell vitatkoznunk, hogyan nyúljunk bele úgy, hogy közben a folyót, az ivóvízbázist, az élővilágot, a hajózást, a mezőgazdaságot és az energiatermelést egyszerre próbáljuk működésben tartani. A víz ugyanis így sem lesz több. Csak most kezdjük igazán érzékelni, hogy a folyamatosan növekvő igényeinkhez képest már kevés is. Mi ugyanis nem érjük be azzal, ami van; mert emberek vagyunk.
*Források: Magyar Közlöny (2026): 122/2026. (VIII. 12.) Korm. rendelet a Paksi Atomerőmű üzembiztonságához szükséges vízgazdálkodási beruházásokról; BME Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszék/ Mérnökvagyok.hu (2026): Paksi fenékküszöb: amire máskor hónapok vannak, azt most pár nap alatt kellett elvégezni; Baranya Sándor: a paksi fenékküszöb hosszú távú fenntarthatóságáról és a medermorfológiai kérdésekről; Aszódi Attila (2026): a paksi kisvízi helyzetről és az atomerőmű hűtési feltételeiről; OVF műszaki tájékoztatás alapján közölt fenékküszöb-paraméterek.
Darvas Béla

https://www.facebook.com/photo/?fbid=1357396966375008&set=a.383568883757826
19/08/2026

https://www.facebook.com/photo/?fbid=1357396966375008&set=a.383568883757826

Globális felmelegedés – Mi vár Magyarországra?
Ma már a politikában ritka olyan állítás, hogy nincs felmelegedés. A viszont létezik (lásd László). László (érettségivel) és a Mi Hazánk elfogadja, hogy változik az éghajlat, de megkérdőjelezi a CO₂ és az emberi tevékenység meghatározó szerepét. Toroczkai egyenesen ’klímaőrületről’ beszél – aminek különleges bukéja van Ásotthalma homokjára gondolva –, és szélsőjobboldali pártjának programja kijelenti: „Nem vitatjuk a klímaváltozás tényét, azonban abban a CO₂ kibocsátás szerepét [...] határozottan elutasítjuk.” Valóban elutasítani kell az effélét? Nem indoklással ellátva meggyőzni korunk meteorológusait? A Mi Hazánk – ami a legtöbb akadémiai tudománnyal ütköző kijelentését t***e eddig – itt közvetlenül ütközik az által összegzett tudományos állásponttal. Korábban a Covid és a vakcinák is útjukban voltak, s talán egyszer az MVSz-vel át is szabják majd a földi realitásokat, hiszen nem tudják, hogy hogyan kellene működniük. Viktor jogász álláspontja ettől sokkal szerényebb: a klímaváltozást és a kibocsátáscsökkentés szükségességét elfogadja, miközben a klímapolitikai túlzott riadalmat és pánikot támadja. Érdemes tehát különbséget tenni klímaváltozás-tagadás, antropogénklíma-szkepticizmus és a klímaválság politikai relativizálása között. A klímaváltozásról szóló vitákban gyakran összekeveredik három kérdés: változik-e az éghajlat, mi okozza a jelenlegi változást, és mit lehet előre jelezni belőle?
*Melegszik-e a Föld?
Az IPCC hatodik értékelő jelentése szerint a 2011-2020 közötti globális felszíni középhőmérséklet 1,09 °C-kal [0,95-1,20 °C] volt magasabb az 1850-1900-as átlagnál. A szárazföldek ennél lényegesen gyorsabban, mintegy 1,6 °C-kal melegedtek. 1970 óta a globális felszíni hőmérséklet gyorsabban emelkedett, mint bármely más ötvenéves időszakban legalább az elmúlt kétezer év során.
*Miért melegszik?
nélkül bolygónk jóval hidegebb lenne. A probléma nem az üvegházhatás létezése, hanem annak emberi tevékenység következtében történő erősödése. A legfontosabb antropogén üvegházhatású gáz a -dioxid (CO₂). Fő forrása a fosszilis energia használata, a szén, kőolaj és földgáz elégetése, valamint a cementgyártás és a földhasználat megváltozása, mindenekelőtt az erdőirtás. Ezt követi a (CH₄), amelynek kibocsátásában a fosszilis energiahordozók kitermelése mellett az állattenyésztés, rizstermesztés és hulladékgazdálkodás is szerepet játszik. A harmadik jelentős gáz a -oxid (N₂O), amelynek antropogén kibocsátása szorosan összefügg a mezőgazdasági nitrogénforgalommal. Fluorozott ipari gázok is hozzájárulnak a felmelegedéshez.
*És a vízgőz?
Gyakori ellenérv, hogy a légkör legfontosabb üvegházhatású anyaga nem a CO₂, hanem a . Ez önmagában igaz, de félrevezető következtetéshez vezethet. A vízgőz mennyiségét nagyrészt a hőmérséklet szabályozza. Ha CO₂, CH₄ vagy más kényszer miatt felmelegszik a légkör, több vízgőzt képes megtartani. A több vízgőz tovább növeli az üvegházhatást. A vízgőz ezért a jelenlegi felmelegedésben pozitív visszacsatolás.
*Mi következik a felmelegedésből?
A melegebb légkör és óceán átalakítja a teljes vízkörforgalmat. Növekszik a párolgás, a légkör több vízgőzt képes befogadni, ezért ugyanabban a klímarendszerben nőhet a szárazság és a szélsőséges csapadék kockázata is. Egy terület hosszabb ideig maradhat csapadék nélkül, majd rövid idő alatt rendkívül nagy mennyiségű esőt kaphat. Olvadnak a gleccserek és a szárazföldi jégtakarók, csökken az arktiszi tengeri jég kiterjedése, és a tengervíz hőtágulásával együtt mindez emeli a világtenger szintjét. Melegszenek és a CO₂ felvétele következtében savasodnak az óceánok. Változik a fajok elterjedése és fenológiája, átrendeződnek ökoszisztémák. Az ember számára pedig nő a hőstressz, a vízellátási problémák, a mezőgazdasági termésingadozás és bizonyos fertőző betegségek terjedésének kockázata. Az IPCC szerint az ember okozta hatása a időjárási eseményekre már valamennyi földrészén kimutatható.
*Magyarország különleges helyzetben van
Magyarország tengertől távoli, kontinentális terület, és a Kárpát-medence földrajzi helyzete miatt a felmelegedés következményei között nálunk különösen fontos a hőmérséklet-emelkedés, a párolgás növekedése és a vízháztartás megváltozása. A HungaroMet/OMSz Klimadat projektjében alkalmazott regionális modellek szerint Magyarország éves középhőmérséklete 2021-2050-re körülbelül 1,1-1,7 °C-kal emelkedhet az 1971-2000-es referencia-időszakhoz képest. A különböző modell- és forgatókönyv-változatok nagyobb, körülbelül 0,8-2,4 °C-os tartományt is kijelölnek. Ez első pillantásra nem tűnik drámainak. Az átlag azonban csalóka. A modellek szerint 2021-2050 között országos átlagban 3-8 nappal nőhet a legalább 30 °C-os száma. Budapesten a 25 °C-ot elérő napi középhőmérsékletű hőhullámos napok száma már ebben az időszakban mintegy 39-43%-kal növekedhet. 2025-ben országosan 48 hőségnapot mértek, míg 2024-ben országos átlagban rekordközeli, 28 hőhullámos nap fordult elő.
*Magyarország 2050 körül
A század közepére tehát nem valamiféle mediterrán országnak kell elképzelnünk. Ennél összet***ebb változás várható lesz. Több lesz a hőség- és hőhullámos nap, miközben csökken a fagyos napok száma. A téli felmelegedés következtében a tartós hótakaró egyre ritkábbá válik. Nő a párolgási vízveszteség. Ez mezőgazdasági szempontból legalább olyan fontos, mint maga a csapadékmennyiség. Hosszabbodhatnak a nyári száraz periódusok. Búcsút inthetünk az alföldi kukoricatermesztés jelentős részének {címábra: Búcsú a kukoricától [©(db) → AI]} és nekikezdhetünk átértékelni azt, hogy mit érdemes nálunk termeszteni. A Klimadat eredményei szerint ez különösen Kelet- és Délkelet-Magyarországot érintheti. Ez nem a távoli, hanem a közeljövő. A 2050-es éghajlatunk alakításához az üvegházhatású gázokat már jobbára kibocsátottunk, tiltakozzon is ez ellen a Mi Hazánk szkíta/szittya agytrösztje. Már csak várunk a hatásra. Nem feltétlenül egyszerűen kevesebb eső lesz. A csapadék előrejelzése lényegesen bizonytalanabb a hőmérsékleténél. A regionális modellek között még az előjelben is lehet eltérés. A HungaroMet értékelése szerint azonban nyáron inkább csökkenés, ősszel és télen inkább növekedés valószínű. És éppen ez az egyik kulcskérdés: nemcsak az számít, mennyi víz érkezik egy évben, hanem az is, mikor, milyen intenzitással érkezik, mennyi szivárog a talajba, és mennyit engedünk azonnal elfolyni az országból.
*És 2100?
Itt már kettéválik a jövő. 2050-ig a különböző kibocsátási forgatókönyvek közötti eltérés viszonylag mérsékelt, mert az addig bekövetkező változás jelentős részét a már kibocsátott üvegházhatású gázok és a következő évtizedek nehezen megváltoztatható kibocsátása meghatározza. A század második felében azonban a pályák erősen szétválnak. A Magyarországra készített regionális modellszámításokban az éves középhőmérséklet 2071-2100-ra az RCP4.5 forgatókönyvben mintegy 2,9 °C-kal, az RCP8.5-ben körülbelül 4,0 °C-kal emelkedik az 1971-2000-es referenciaértékhez képest. A szélesebb Euro-Cordex modell-együttes bizonytalansági tartománya körülbelül 1,3-3,3 °C az RCP4.5, illetve 3,2-5,7 °C az RCP8.5 esetében. Nyáron a magas kibocsátású forgatókönyvben a magyarországi átlagos melegedés 4 °C fölé kerülhet. Ez már nem egyszerűen néhány fokkal melegebb nyarat jelent. A 30 °C-ot elérő hőségnapok száma országos átlagban 6-27 nappal növekedhet a század végére. A nyári napok száma – amikor a maximum eléri a 25 °C-ot – 14-36 nappal lehet több. Budapesten a Klimadat modellezése ennél is látványosabb változást jelez. Egy modellszámításban a hőhullámos napok száma a század végére körülbelül 127-148%-kal növekedett, miközben a fagyos napok száma 51-62%-kal csökkent. A –10 °C alatti minimumú napok gyakorlatilag eltűnhetnek.
*Magyarország valódi problémája: a víz
A magyar mezőgazdaság számára ezért félrevezető volna a klímaváltozást egyszerűen a csapadék csökkenéseként leírni. A veszélyes lánc inkább ez: magasabb hőmérséklet → nagyobb potenciális párolgás → gyorsabb talajnedvesség-vesztés + hosszabb nyári csapadékmentes periódusok → fokozódó növényi vízstressz. Ehhez járulhat hozzá, hogy amikor végre esik, nagyobb hányada érkezhet intenzív csapadék formájában. A Klimadat szerint a 10 mm-t meghaladó napi csapadékú napok gyakorisága várhatóan nőhet, miközben a nyári száraz periódusok hosszabbodhatnak. Az Alföldön ennek különös jelentősége van. Korábbi regionális modellszámítások már 2021-2050-re 12-20%-os növekedést jeleztek a Pálfai-féle aszályveszélyben, míg 2071-2100-ra a növekedés 35-45%-ot is elérhetett a vizsgált modellekben. Ez azért lényeges, mert Magyarország vízproblémája csak részben klímaprobléma. A klímaváltozás , a vízgazdálkodás viszont kérdése. Ha a téli-tavaszi víztöbbletet továbbra is elsősorban belvízként kezeljük és gyorsan levezetjük, miközben néhány hónappal később ugyanazon a területen aszálykárt számolunk, akkor az éghajlatváltozás hatását saját vízgazdálkodásunkkal erősítjük fel. A jövő egyik kulcskérdése ezért nem egyszerűen az öntözés, hanem a tájban történő vízvisszatartás, talajvízpótlás, talajszerkezet-védelem és a mezőgazdasági termelési rendszerek átalakítása.
*Mit tudunk 2100-ról?
Meglehetősen nagy biztonsággal tudjuk, hogy Magyarország éghajlata melegebb lesz, a hőhullámok gyakoribbá válnak, a fagyos napok száma csökken, a párolgási vízigény nő, és a nyári vízhiány kockázata fokozódik. A csapadék éves mennyiségéről ennél lényegesen bizonytalanabbak az előrejelzések. Éppen ezért tudományosan pontatlan lenne Magyarország jövőjét egyszerűen elsivatagosodásként leírni. A reális veszély inkább egy melegebb, szélsőségesebb vízjárású Kárpát-medence: hosszabb száraz periódusokkal, nagyobb párolgással, gyakoribb hőstresszel, de időnként nagy intenzitású csapadékkal. És van még egy lényeges különbség 2050 és 2100 között. A 2050 körüli klíma jelentősebb része már eldőlt. A 2100-as klímát viszont még nagymértékben mi választjuk meg. Az IPCC szerint egy adott felmelegedési szint korlátozásához a kumulatív CO₂-kibocsátást is korlátozni kell; minden további kibocsátás növeli a felmelegedést. A nettó zéró antropogén CO₂-kibocsátás elérése szükséges ahhoz, hogy az ember okozta globális felmelegedés stabilizálódjon. Ezért 2050 elsősorban alkalmazkodási feladat. 2100 viszont egyszerre alkalmazkodási és kibocsátási döntés. A Tisza-kormány minisztériumainak tehát sürgős feladatai vannak, az ország vízgazdálkodását és mezőgazdaságát (növénytermesztés és az arra épülő állattenyésztés) meg kell változtatni. Alkalmazkodni kell és nem a kukoricatermeléssel hazardírozni!
*Források
- HungaroMet/OMSZ – Klimadat: A Klimadat projekt eredményei. Regionális és városi éghajlati projekciók Magyarországra.
- HungaroMet: Climate modelling – Model experiments. Magyarországi regionális klímamodell-kísérletek és hőmérséklet-, illetve csapadékprojekciók.
- IPCC (2021): Climate Change 2021: The Physical Science Basis. Summary for Policymakers. Cambridge University Press.
- IPCC (2023): Climate Change 2023: Synthesis Report. Summary for Policymakers. Intergovernmental Panel on Climate Change.
- KSH (2026): Budapest éves hőség- és fagyos napjainak száma, 1901-2025. A fenntartható fejlődés indikátorai.
- Lakatos, M. et al. (2023): Assessment of Climate Indices over the Carpathian Basin based on ALADIN5.2 and REMO2015 regional climate model simulations. Atmosphere, 14, 448.
- Mezősi, G. et al. (2014): Climate change impacts on environmental hazards on the Great Hungarian Plain, Carpathian Basin. Int. J. Disaster Risk Sci., 5, 136-146.
- Szépszó G. et al.: ALADIN-Climate regionális klímamodell eredményei Magyarországra; 2021-2050 és 2071-2100 projekciók, Euro-Cordex összehasonlítással.
Darvas Béla

https://www.facebook.com/photo/?fbid=1696810125782695&set=a.489230666540653
18/08/2026

https://www.facebook.com/photo/?fbid=1696810125782695&set=a.489230666540653

Az ígéret zöldje – Szárazságtűrő növények (GMO)
A szárazságtűrés talán a növénynemesítés egyik legrégebbi álma, és egyben legnehezebb feladata. Első pillantásra egyszerűnek tűnhet: keressünk egy gént, amely segít a növénynek vízhiányban, azt vigyük át egy kultúrnövénybe, és máris kész a szárazságtűrő fajta. A valóság azonban sokkal bonyolultabb (címábra: A szárazságtűrés vázlat).
Itt álljunk is meg egy pillanatra. A kutatók abban való igyekezetükben, hogy érthetők legyenek mondanivalójuk egyszerűsítésére törekednek. Ebből különféle szintű vázlatok születnek, amit nagyon sokféleképpen lehet interpretálni. Ebből következik, hogy a jogászok és politikusok is úgy érezhetik, hogy értik miről van szó és a terület irányítását igyekeznek átvenni. Nos, a fiziológia és annak genetikai szabályozása roppant bonyolult dolog. Közülük a növények vízháztartásának szabályozása kiemelkedően az.
---
Dudits Dénes munkatársai. A szárazságtűrés géntechnológiai kutatásának jelentős magyar műhelye alakult ki az ezredfordulónál a szegedi SzBK-ban. Ennek azonban több, egymástól elkülönítendő kutatási szála volt. Az egyik korai géntechnológiai fejlesztés a növények nitrogén-anyagcseréjének módosítására irányult. Dudits és munkatársai prokarióta ammóniumfüggő aszparagin-szintetáz növényi expressziójára dolgoztak ki eljárást, amelynek elsőbbsége 1990-re nyúlik vissza. A találmány szabadalmi jogosultja a Hoechst Schering AgrEvo (Dudits feléjük értékesített szinte mindent – ezt személyesen említ***e), majd a vállalati átalakulások után a Bayer CropScience lett. Ez fontos korai magyar növényi géntechnológiai eredmény volt, de nem tekinthető szárazságtűrő növény előállítására irányuló szabadalomnak. Ettől különálló programként bontakozott ki a búza szárazságadaptációjának genetikai kutatása. Dudits és csoportja 2005-től vizsgálta a tartós vízhiányra adott génexpressziós válaszokat. A p5cs gént – amely a prolin bioszintézisének egyik kulcsenzimét kódolja – a szárazságválasz jelzőjeként, pozitív kontrollként használták. Később eltérő szárazságtűrésű búzagenotípusok gyökérzetének génexpresszióját hasonlították össze, majd több búzafajtán elemezték a mérsékelt, tartós vízhiányra adott transzkripciós választ. A program szemlélete fokozatosan az egyes szárazságtűrési gének keresésétől a teljes növény komplex fenotípusának vizsgálata felé mozdult el. Ezt jól fejezte ki a program 2011-es összefoglalójának címe is: From gene discovery to complex phenotyping in improving drought adaptation. A szegedi műhelyben transzgenikus szárazságtűrő búza előállításával is kísérleteztek. Lucernából származó aldóz-reduktáz gént expresszáltattak búzában; az így létrehozott GM-vonalak tartós üvegházi vízhiányban kedvezőbb élettani tulajdonságokat és egyes kísérletekben jobb magtermést mutattak. A fejlesztés azonban nem jutott a cserepes vizsgálatokon túl. A szegedi erőfeszítések példázzák a szárazságtűrés géntechnológiájának nehézségeit: a molekuláris és üvegházi eredmények ellenére termesztésbe került szárazságtűrő GM-búza nem született belőle. Sőt, nagyon távol állt ettől.
---
Napjaink problémája Európában a tartóssá vált forróság és aszály, ami a kukoricatermesztést lassan lehetetlenné teszi a hajdani termesztési övezetében. A szárazságtűrés azonban nem egyetlen szerv tulajdonsága (sokan ezt hiszik, és a géntechnológusok nem ábrándították ki ebből még a gazdálkodókat), hanem sok gén, élettani folyamat és környezeti tényező együttese. Számít a gyökérzet mélysége és elágazása, a sztómák működése, a párologtatás, az ozmotikus szabályozás, a hormonális jelátvitel, a fotoszintézis fenntartása, a virágzás időzítése (kritikusan érzékeny periódus) és az is, hogy a vízhiány a növény fejlődésének mely szakaszában következik be.
---
A három értéket érdemes külön kezelni, mert szárazságra reagáló gén, bizonyított szárazságtűrési gén és az ebből géntechnológiailag hasznosított gén még nagyon távol áll egymástól.
*Feltételezett/érintett gének: ezres nagyságrend. Már egyetlen modellnövényben, az Arabidopsis thaliana-ban 1.969 gén expressziója változott progresszív talajszárazság hatására, vagyis a genom mintegy 7,5%-a reagált. Ezek közül 1.310 kapcsolódott közvetlenül vagy közvetve az ABA-jelátvitelhez. Más fajokban más génkészleteket kapunk, így növényvilág-szinten nincs értelme egyetlen pontos számot mondani: több ezer gén tekinthető potenciálisan a szárazságválasz részének.
*Funkcionálisan azonosított gének: több száz. Itt már szigorúbb a kritérium: nem elég, hogy a gén szárazságban ki- vagy bekapcsol, kísérletesen igazolni kell a szerepét. A szakirodalom szakértői feldolgozásával összeállított DroughtDB már 2015-ben 199, molekulárisan jellemzett, szárazságstresszben szerepet játszó gént tartalmazott 182 tudományos közlemény alapján. Az összefoglaló szakirodalom több száz génről beszél, amelyek a szárazságtűrés morfológiai és élettani összetevőit szabályozzák. A mai tényleges szám ennél bizonyosan nagyobb, de nincs egységes, naprakész adatbázis.
*Géntechnológiai kísérletekben használt gének: százas nagyságrend. A kutatók a több száz jelöltből már sok tucat, összességében 100 fölötti génnel/géncélponttal végeztek transzgenikus vagy génszerkesztési kísérleteket különböző növényekben. Ide tartoznak például a dreb/cbf, areb/abf, nac, wrky, myb, hd-zip, pyl, pp2c, snrk2, era1, los5, gols2, p5cs, dro1, aquaporinok, lea, apx, sod és más géncsaládok. A legújabb, 2026-os áttekintés csak a génszerkesztett kultúrnövényekből 97 olyan mutánst gyűjtött össze, amely egy vagy több abiotikus stresszel szemben javított toleranciát mutatott; ezek közül 20 programban már szántóföldi eredmény is rendelkezésre állt. Fontos: ebben nemcsak szárazság, hanem só-, hideg- és más abiotikus stressz is szerepel.
*Kereskedelmi gyakorlatban hasznosított szárazságtűrési gének száma meglepően kevés. Ha nem a kísérleti növényeket, hanem a ténylegesen termesztésig jutott géntechnológiai termékeket kérdezzük, a több száz jelöltből csupán néhány gén marad. A fő példák a Bacillus subtilis cspB génje a MON87460/DroughtGard kukoricában és a napraforgó hahb4 génje a HB4 búzában és szójában. A géntechnológiai szakirodalom már 2018-ban arra hívta fel a figyelmet, hogy több mint húsz év géntechnológiai kutatásából a nagyszámú ígéretes gén ellenére csak néhány piaci termék született. Az álmodozás tekeri ugyan a kutatói aktivitás kerekét, de a politikusok áltatása – géntechnológiában ez valahogy folyamatossá vált magatartás – egyáltalán nem szerencsés. Rövid távon ugyan támogatást eredményez, de hosszú távon, az eredmények elmaradásának érzékelésekor kontraproduktivitásba fordul át. A géntechnológusok némelyike a génszerkesztéssel ugyanazt a kutyakomédiát játssza el (https://www.facebook.com/photo?fbid=1504794311688626&set=a.637191205115612), mint hajdanán a GMO-k esetében, s ami akkor az európai fogyasztókat elfordította ettől a melldöngető területtől. Nem kellene ebbe újra beleszaladni/beleszakadni!
---
Gyakorlati eredmények
kukorica: a Monsanto MON87460 kukoricájába a Bacillus subtilis cspb génjét építették be. Ez tehát transzgenikus növény, GMO. A gén által kódolt cold-shock protein eredetileg a baktérium stresszválaszában vesz részt, a kukoricában pedig a vízhiány okozta sejtszintű károsodás mérsékléséhez járul hozzá. A technológia ugyanakkor nem ’sivatagi kukoricát hozott létre. A növénynek továbbra is szüksége van vízre. Azt oldja meg, hogy meghatározott időszakaszban a vízhiányos periódus után kisebb legyen a termésveszteség. Különösen érdekesek az afrikai kísérletek. Egy 2024-ben közölt vizsgálat több mint 120 szárazságtűrő kukoricahibridben vizsgálta a MON 87460 transzgén hozzáadott hatását Kenyában, Dél-Afrikában és Ugandában. A 34, eredetileg hagyományos nemesítéssel létrehozott DroughtTEGO genetikai háttér 71%-ában pozitív volt a transzgén terméshatása, de csak öt hibridben mértek szignifikáns, 7-13%-os terméselőnyt a megfelelő nem transzgenikus izogénes hibridhez képest. Három másik kísérleti hibridben, dél-afrikai szárazságstresszben kiugró, 36-62%-os előnyt is mértek. Az összesített eredmények azonban ennél lényegesen szerényebbek voltak, és a MON87460 előnye elsősorban erős vízhiányban jelentkezett.
-búza: az IND-ØØ412-7 genetikai esemény egészen más megoldást alkalmaz. A napraforgóból származó HaHB4 transzkripciós faktort tartalmazza (transzgenikus, GMO). Vagyis itt nem egyszerűen egy stresszvédő fehérjét termeltetnek a növénnyel: egy olyan szabályozó fehérjét módosítanak, amely számos további gén működésére hat. Argentína 2020-ban engedélyezte a HB4-búzát, elsőként a világon olyan búzaként, amelynek GM-tulajdonsága a szárazságtűrés. A fejlesztés az argentin CONICET és Universidad Nacional del Litoral kutatásából, Raquel Chan csoportjának munkájából indult, majd a Bioceres vitte tovább a kereskedelmi fejlesztést. Brazília 2023-ban a termesztését is engedélyezte. A kísérletek szerint a HB4 előnye elsősorban a gyenge termőképességű, vízhiányos környezetben jelenik meg.
-szója – a napraforgóból származó HB4 technológiát szójában is vizsgálták (transzgenikus, GMO). Itt különösen értékesek 27 argentin szántóföldi kísérletből származó eredmények. A transzgenikus szója meleg és száraz termőhelyeken nagyobb magtermést adott a kontrollnál. A különbség elsősorban a magszám növekedéséből származott, miközben javult a vízhasznosítás hatékonysága is. Kedvezőbb körülmények között az előny jóval kisebb volt.
*
A kutatási eredmények alapján többféle mechanizmus működhet: stresszválaszban szereplő szabályozó gének módosítása; ozmotikus védelem javítása; antioxidáns rendszerek erősítése; sztómaműködés és transzspiráció módosítása; gyökérfejlődés megváltoztatása; fotoszintézis fenntartása vízhiányban; stressz utáni regeneráció gyorsítása.
Gond az is, hogy a szárazság nem egységes környezeti tényező. Más genetikai válasz szükséges, ha a növény három napig nem kap vizet, ha virágzáskor két hétig tart a vízhiány, vagy ha az egész tenyészidőszak alatt lassan csökken a talaj vízkészlete. Ehhez járul a hőstressz, a talaj típusa, a légköri szárazság, a tápanyagellátás és maga a termesztett fajta genetikai háttere.
A ma rendelkezésre álló csekély eredmények alapján a szárazságtűrő GM-növények legfontosabb potenciális előnye nem a víz nélküli termesztés (az csupán ábránd), hanem a termésveszteség mérséklése. Ez különösen ott lehet értékes, ahol gyakori a mérsékelt vagy időszakos vízhiány.
A mai szárazságtűrő növények: (i) A hatás részleges. Ezek a növények nem teszik feleslegessé a vizet. Extrém, tartós szárazságban a GM-fajta is súlyos termésveszteséget szenved; (ii) Erős a genotípus és TEGO környezet kölcsönhatás. Egy efféle transzgén hatása az egyik genetikai háttérben jelentős, a másikban alig kimutatható; (iii) Az üvegház nem szántóföld. A géntechnológiai szakirodalom tele van olyan növényekkel, amelyek cserépben kiváló szárazságtűrést mutattak, de a tulajdonságból nem lett versenyképes fajta. A rizskutatásban ezért külön módszertant dolgoztak ki arra, hogy a jelölteket minél hamarabb reális szántóföldi szárazságban vizsgálják; (iv) A szárazságtűrés gyakran növekedési kompromisszummal jár. A növény a víz megőrzésével egyidejűleg korlátozhatja a CO₂-felvételt és a növekedést. Ami stresszben előny, kedvező környezetben terméscsökkenéssel jár. Ezért különösen nehéz olyan szabályozást létrehozni, amely csak akkor kapcsolja be a védekezést, amikor valóban szükség van rá; (v) A szárazságtűrés nem azonos a kisebb vízfogyasztással. Ezt érdemes hangsúlyozni. Ha egy fajta ugyanannyi vízből több termést ad, az javuló vízhasznosítási hatékonyságot jelent csak; (vi) A géntechnológia nem helyettesíti a vízgazdálkodást. Talajszervesanyag, talajszerkezet, vízmegtartás, megfelelő vetésidő, talajművelés, fajta, növénysűrűség, öntözés és táji vízgazdálkodás nélkül egy szárazságtűrő transzgén hatása is korlátozott.
Több mint két évtized alatt génekkel és génkonstrukciókkal százas nagyságrendben állítottak elő laboratóriumban szárazságtűrőbb növényeket, mégis csak kevés jutott el valódi mezőgazdasági alkalmazásig. Egy szakirodalmi áttekintés már címében is ezt kérdezte: Where are the drought tolerant crops? A szerzők szerint a szűk keresztmetszet éppen az, hogy a laboratóriumi stressz és a gazdálkodó földjén fellépő szárazság két nagyon különböző dolog lehet.
---
A szárazságtűrés három alapvető stratégiája – drought escape, drought avoidance és drought tolerance – közül géntechnológiai úton eddig csak az utóbbi kettőben született érdemi kereskedelmi eredmény. A három stratégia élettanilag nem választható el mindig élesen; ugyanaz a genetikai módosítás több mechanizmuson keresztül is javíthatja a növény vízstressz alatti teljesítményét. A kutatási közleményekben szereplő több száz génhez képest feltűnően kevés konstrukció jutott el a gazdálkodók földjéig.
*Drought escape – a szárazság időbeli elkerülése. A növény korábbi virágzással, rövidebb tenyészidővel vagy más fejlődési stratégiával fejezi be érzékeny életszakaszát a súlyos vízhiány előtt. Bár az ezt meghatározó génhálózat számos elemét ismerjük és ezek némelyikét génszerkesztéssel is módosították, jelentős területen termesztett GM- vagy NGT1-fajta nincs. Ennek egyszerű oka is van: a virágzási idő és a tenyészidő a hagyományos nemesítés számára is jól hozzáférhető tulajdonság.
*Drought avoidance – a vízhiány kialakulásának késleltetése. Ennek legismertebb gyakorlati géntechnológiai példája a MON87460 (DroughtGard) kukorica. Az Egyesült Államokban 2012-ben jelent meg korlátozottan, 2013-tól szélesebb körben. A cspb működése valójában átmenetet képez az avoidance és a valódi sejtszintű tolerance között: vízhiány idején segíti a növekedés és a vízháztartás fenntartását, de természetesen nem teszi a kukoricát víztől függetlenné. A szárazságtűrő kukoricák területe gyorsan nőtt: részarányuk 2012-ben mintegy 2%, 2016-ban már 22% volt. Ez azonban nem a DroughtGard területe, mert az USDA ebbe a hagyományosan nemesített szárazságtűrő hibrideket is beleszámítja. Megbízható, kizárólag a MON87460-ra vonatkozó adat nem ismert. A gyakorlati eredmények jelentős szórást mutatnak.
*Drought tolerance – a vízhiány tényleges elviselése. Ennek ma a legérdekesebb gyakorlati példája a HB4 technológia. A napraforgóból származó hahb4 gén egy hd-zip transzkripciós faktort kódol, vagyis nem egyetlen végrehajtó stresszreakciót változtat meg, hanem egy egész génhálózat működésére hat. HB4 búzát (IND-ØØ412-7) Argentína 2020-ban engedélyezte, és 2021/22-től kezdett növekedni a gyakorlati termesztése. A kezdeti néhány száz hektár után 2021/22-ben mintegy 7.000 hektár, 2022/23-ban már közel 50.000 hektár volt a termesztés. A következő, 2023/24-es idényben viszont 19.557 hektárra csökkent, ami az argentin búzaterület mindössze mintegy 0,6%-át jelent***e. Öt HB4-fajta – Bermejo, Iruya, Paraná, Pilcomayo és Traful – szerepelt a termesztésben. Vagyis a HB4 búza kétségtelenül eljutott a kereskedelmi gyakorlatba, de korántsem eléggé sikeres, nem vált az argentin búzatermesztés meghatározó technológiájává. A HB4 előnye elsősorban erős vízhiányban jelentkezik. A fejlesztő Bioceres szélsőségesen száraz termőhelyeken 40%-ot meghaladó terméselőnyről is beszámolt, ezt azonban helyes vállalati eredményként kezelni, és nem általánosan várható terméstöbbletként. A technológia termesztési engedélye időközben Argentínán kívül Brazíliára, Paraguayra és az Egyesült Államokra is kiterjedt, de engedélyezés és tényleges nagyüzemi termesztés nem ugyanaz
Ugyanez a hahb4 gén HB4 szójában is kereskedelmi fejlesztésig jutott. A technológia több dél-amerikai országban, valamint az Egyesült Államokban és Kanadában is kapott engedélyt. A tényleges kereskedelmi vetésterületről azonban sokkal kevesebb nyilvános adat áll rendelkezésre. Brazíliában a 2023/24-es idényben kilenc gazdaság 7.000 hektárján végzett üzemi program különösen tanulságos: kilenc helyszínből héten az HB4 elérte vagy meghaladta a kereskedelmi kontroll termését, a különbség –5 és +27% között, átlagosan körülbelül +7% volt. Ez jól mutatja, mit jelent a szárazságtűrés a valóságban: nem állandó terméstöbbletet, hanem bizonyos környezetekben kisebb termésveszteséget.
---
És hol vannak az NGT1-növények? Molekuláris kutatási szinten már nagyon sok helyen. Crispr/Cas rendszerekkel rizsben, búzában, kukoricában, szójában, burgonyában és más kultúrákban módosítottak ABA-jelátviteli, transzkripciós, gyökérfejlődési, sztómaszabályozási és egyéb, szárazságtűréshez kapcsolódó géneket. Burgonyában például a CBP80, kukoricában a ZmPL1 szerkesztésével kaptak ígéretes szárazságtűrő fenotípusokat. A kísérleti siker azonban még nem fajta és végképp nem több tízezer hektáros termesztési tapasztalat. 2026-ig nem látszik olyan kifejezetten szárazságtűrésre fejlesztett NGT1-fajta, amely a MON87460 vagy a HB4 GMO-fajtacsoportok gyakorlati szintjét elérte volna.
Ha a géntechnológia hozzáadott értékét akarjuk megítélni, akkor nem az a megfelelő kérdés, hogy jobb-e a GM-növény a régi érzékeny fajtánál, hanem hogy jobb-e a legjobb korszerű és természetes szárazságtűrő genotípusnál. Ez sokkal magasabbra teszi a bizonyítási lécet.
A mérleg tehát meglepően szerény. A géntechnológiai cégek hangzatos ígéretei (parasztvakítás) újramelegítve. Több száz, a szárazságválaszban részt vevő gént ismerünk; számtalan GM- és génszerkesztett vonal mutatott jobb túlélést, vízállapotot vagy termést laboratóriumban, üvegházban, sőt szántóföldi kísérletekben is. A nagyüzemi mezőgazdaságig mégis lényegében két technológiai család jutott el: a cspb-alapú DroughtGard kukorica és a hahb4-alapú búza és szója. NGT1/génszerkesztett, kifejezetten szárazságtűrő növényből 2026-ig nem ismert olyan fajta, amelynek számottevő nagyüzemi termesztése dokumentált lenne.
*
A szárazsághoz alkalmazkodó mezőgazdaság aligha egyetlen ’csodagénből’ (a dilettánsok álma) fog megszületni. A genetikai fejlesztés – hagyományos nemesítés, géntechnológia és génszerkesztés – csak a probléma egyik ága. A másik a talaj vízmegtartó képességének megőrzése, a harmadik pedig a táji és mezőgazdasági vízgazdálkodás. A szárazsághoz való alkalmazkodás ésszerűbb útja a termesztett növények körének újraválasztása, s a megváltozott környezethez való alkalmazkodás. Nincs más járható út, ígérjenek is a tudománykufárok egyebet. Ha ön – kedves politikus – mégis lehetetlent kérne, korunk géntechnológusainak egy vállalkozó rétege azt azonnal teljesíti, de persze a csodára még önnek is egy csöppet várni kell. Pedig nem ezt érdemelné.
Darvas Béla

Cím

Herman Ottó út 15
Budapest
1022

Telefonszám

+3617891922

Weboldal

Értesítések

Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni Magyar Ökotoxikológiai Társaság új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.

A Szervezet Elérése

Üzenet küldése Magyar Ökotoxikológiai Társaság számára:

Parancsikonok

Megosztás

Kategória