13/07/2026
„Addig, amíg én helyemen maradok, a nyilaskeresztesek hatalomra segítését is aligha kockáztatják, akiknek uralma hazánkban nemcsak számtalan magyar hazafi, hanem 800000 zsidó és a sok tízezer menekült pusztulását is jelentené.” (Horthy Miklós)
VÁLASZ AZ EL NEM MÚLÓ VÁDAKRA
Magyarország egykori kormányzóját okkal-ok nélkül támadják. Így volt ez a szocializmusban és valamiért a rendszerváltoztatás után is többé-kevésbé így maradt. Bárhogyan is van, Horthy Miklós életútja nem szorul senki védelmére, hiszen a saját korában a nürnbergi nemzetközi bíróság nem ítélte el (meg sem vádolta!) sem háborús, sem emberiség ellen elkövetett bűnökért és később a Moszad nem ment utána Portugáliába s kenderesi nyughelye előtt nem is ritkán látni zsidók által elhelyezett koszorút.
Igen, a zsidókérdés, amely a legfőbb vád a személye kapcsán! Magam is azt gondolom, hogy érdemes erről írni és beszélni s nem csupán a részeket, hanem az egészet nézni. Ugyan a Facebook-közössége nem ad erre nagy teret és túl sok időt, de talán egy A4-es lapnak megfelelő terjedelmet még elolvas! Nem Horthyért vagy értem, hanem, hogy megértse és ne egyoldalúan értelmezze a kormányzó szerepét...
Magyarországon 1944. március. 19-ig (német megszállás) nem volt holokauszt. Hogy elfogultsággal se legyünk vádolhatóak, ezért egy magyarországi cionista vezetőt, az USA elnökét, egy náci vezetőt és egy zsidó túlélőt idézünk az alábbiakban:
„Magyarország rendkívül nehéz körülmények között úgyszólván heroikus ellenállást tanúsít leghatalmasabb szomszédjával szemben és az általa követelt zsidóellenes intézkedéseknek mindig csak vonakodva és jelentősen csökkentett mértékben tett eleget. Ezzel a lépésenkénti teljesítéssel sikerült az országnak a mai napig háromnegyed millió zsidó polgárának életét megmentenie.” (Komoly Ottó, a Magyar Cionista Szövetség elnökének 1944. február 25-én írott jelentése a Jewis Agency végrehajtó bizottságának-részlet).
„Zsidók százezreit, akik, eddig bár üldözéseket voltak kénytelenek elszenvedni, de legalább életüket biztonságban tudhatták, most, hogy Hi**er csapatai megszállták Magyarországot, kiirtás fenyegeti.” (Roosevelt, az USA elnöke, 1944. március 24-én elhangzott sajtóbeszédéből).
„Azt a tényt ugyanis, hogy a náci megszállásig a közel milliós nagyságrendű magyar zsidóság az ide menekültek sokaságával együtt nem forgott közvetlen életveszélyben, akkor is mindenki tudta, és rajtuk kívül, azóta sem tagadta senki. A felelősséggel való kritikus és önkritikus szembenézés ellenére is ki vonhatná kétségbe, hogy a fő felelősség a német nemzetiszocializmusra hárul…” (Ránki György, Auschwitzot túlélt zsidó származású történész).
„A zsidóellenes törvények (1941-ben és 1942-ben) nem jelentették a zsidók teljes gazdasági tönkretételét Magyarországon. A zsidó lakosság jelentős része folytathatta tevékenységét, hivatását, foglalkozását. A zsidó vagyonok, ezek jövedelmei általában érintetlenek és hozzáférhetőek maradtak. Ezek a törvények kiszámított kompromisszumot képviseltek: a náci tömegnek odadobták azt a sok ezernyi munkahelyet csillapítóként, amelyet egyes zsidóktól elvettek, a zsidó közösségnek azonban lehetővé tették, hogy tulajdonjoga megmaradjon, s kivárja Hi**er vereségének napját. A magyar antiszemita törvények viszonylagos enyhesége nyomán a szomszédos országokban már tomboló zsidóirtás alatt, az ottani zsidók Magyarországot valóságos mennyországnak tekintették.” (The Jews in the Soviet Satellites, 1953., Syracuse University Press, 379-385. o.).
„Horthy és a magyar katonák akciója volt a Hi**er által megszállt Európában az egyetlen eset, ahol egy Németországgal szövetséges ország reguláris hadseregét arra használták fel, hogy megmentse a zsidókat. Ilyesmit képtelenségnek tartottam; azt hittem, téves jelentésről van szó, vagy álmodom – de néhány héttel később Lakatos Géza kitiltott engem Magyarországról. (Adolf Eichmann náci vezető vallomása 1961-es jeruzsálemi perében).
Mi lenne, ha még egy tényezőt górcső alá vennénk?
Javaslom, hogy a németekkel együttműködő Zsidó Tanácsok tagjainak, avagy annak vezetőjének, Stern Samu zsidó rabbinak és Kahan-Frankl Samu szerepét vizsgáljuk meg inkább, akik valóban együttműködtek a nácikkal és a Horthyt követő magyar kormányerővel! Bár ők is azt hitték, hogy csak(!) munkatáborokba viszik az övéiket, nem pedig sokakat megsemmisítésre.
A Zsidó Tanács tagjait és a cionista vezetőket súlyos felelősség terheli az Auschwitz-jegyzőkönyv elhallgatása miatt. Úgy tűnik, a dokumentum talán már április végén, de május folyamán már bizonyosan eljutott Magyarországra. A zsidó vezetők azonban érthetetlen módon hetekig nem t***ek semmit, csak a fordítással vesztegették az időt. A kormány tagjainak, Horthynak, az egyházi vezetőknek és a diplomatáknak csupán június közepén kezdték el osztogatni az Auschwitz-jegyzőkönyvet, amely csak június végén jutott el külföldre. Addigra azonban a vidéki zsidók nagy részét deportálták. A nemzetközi tiltakozás és Horthyék így már csak a budapestieket menthették meg.
Konklúzió:
Az erőszakos német megszállás után indultak el a deportálások, ha nem marad a helyén Horthy, akkor egyetlenegy zsidó polgár sem marad életben s az ő leszármazottjaik ma nem vádolhatnák az egykori kormányzót.
S végezetül ne feledjük, nem a származás vagy a vallás tesz különbséget ember - ember közt, hanem a t***ek és a lélek. A cselekedet és a lélek az, amely igazán emberré tesz.
Zetényi-Csukás Ferenc
a Horthy Miklós Társaság
egykori elnöke
