01/09/2026
Kedves Követőink, Támogatóink és Barátaink! 🤍
Szilvia, kedves egyesületi tagunk és barátunk engedélyével adjuk közre a következő sorokat, amelyekben férjéről, Zoliról, az elmúlt másfél év küzdelmeiről, a reményről, a fájdalomról és azokról az emberekről ír, akik ezen a nehéz úton mellettük álltak.
Köszönjük Szilviának, hogy megosztotta velünk történetüket, és hogy barátunk, Zoli emlékét ilyen módon is szeretné továbbadni másoknak.
Megtiszteltetés számunkra, hogy ezeket a személyes sorokat itt, közösségünkben is megoszthatjuk.
Fogadjátok szeret***el és együttérzéssel Szilvia Puskár sorait. 🤍
“Kedves Egyesületi tagok, Kedves betegtársak!
Az elmúlt másfél évben egy olyan útra kerültünk, amelyre egyikünk sem készült fel. Tavaly januárban derült ki, hogy férjem, Zoli daganatos betegséggel küzd és attól a naptól kezdve együtt próbáltunk eligazodni egy addig teljesen ismeretlen világban.
A betegség nemcsak a testet állítja próbatétel elé. A lelket is.
Rengeteg kérdés, bizonytalanság, félelem és döntés kíséri ezt az utat.
És ilyenkor mérhetetlenül sokat jelent, ha van valaki, aki megfogja a kezünket, megmutatja, merre induljunk, segít a lehetőségek között eligazodni, vagy egyszerűen csak azt mondja:
„Nem vagytok egyedül.”
Zolinak és nekünk is nagyon sokat jelent***ek azok az egyesületek és alapítványok, amelyek ezen az úton mellettünk álltak.🤍
Nemcsak Zolit, hanem az egész családot segítették és kísérték.
Gyakorlati segítséget, hiteles információt, lelki támogatást és kapaszkodót adtak. Segít***ek abban, hogyan lehet egy ilyen betegséggel lelkileg megküzdeni, és hogyan lehet megtartani az erőt akkor is, amikor az ember úgy érzi, hogy már elfogyott minden kapaszkodó.
Néha egyetlen jó szó.
Néha egy ölelés.
Néha egy útmutatás.
Néha egy lehetőség, amelyről addig nem is tudtunk.
Néha egyszerűen csak annak az érzése, hogy nem vagyunk teljesen egyedül.
Ezek a segítségek újabb reményt jelent***ek.
Egy kis fényt az alagút végén.
Vagy éppen csak néhány pillanatnyi megnyugvást ahhoz, hogy tovább lehessen menni.
És Zoli hálás volt ezért.
Mert ezen az úton minden apró kapaszkodó számított.
Minden reménysugár.
Minden ember, aki azt mondta:
„Menjünk tovább. Nézzük meg, merre van még út.”
És Zoli ment tovább.
Mindaddig, amíg csak erejéből tellett.
Zoli mindvégig hitt a gyógyulásban. Hitt a csodában. Még az utolsó időszakban is azt mondta:
„Hiszek a csodában. Én magam vagyok a csoda.”
Most szeretném, ha az a szeretet és segítség, amelyet mi kaptunk, Zoli emlékén keresztül továbbadható lenne másoknak is.
Ezért arra szeretnélek kérni Benneteket, hogy akinek lehetősége van rá, Zoli emlékére támogassa az alábbi szervezetet:
HBOE – Hasnyálmirigyrákos Betegekért Országos Egyesület
Adószám: 19355353-1-43
🤍✨🙏
Nem azért kérem ezt, mert Zoli emlékét bármivel is pótolni lehetne.
Hanem azért, mert szeretném azt hinni, hogy abból a szeretetből, amelyet ő kapott, valami továbbadható.
Hogy egy másik beteg embernek legyen, aki megfogja a kezét.
Egy másik családnak legyen kapaszkodója a káoszban.
Valakinek legyen egy út, amelyen elindulhat.
Valakinek legyen egy kis reménye.
És talán valakinek egyetlen nehéz napon éppen ez a segítség ad majd erőt ahhoz, hogy továbbmenjen.
Zoli egész életében szeretett gondoskodni azokról, akik fontosak voltak számára.
Most szeretném, ha mi is továbbvinnénk ezt.
Ha szeretnétek, Zoli emlékére tegyetek egy apró jót.
Adjunk tovább egy kis fényt. ✨
Köszönöm mindenkinek, aki az elmúlt időszakban mellettünk volt, aki szerette Zolit, aki gondolt ránk, segített, imádkozott értünk, vagy csak egyetlen jó szóval könnyebbé t***e ezt az utat.
És köszönöm azoknak is, akik Zoli emlékét így is továbbviszik majd.🙏
A szeretet soha el nem múlik…❤️
Csak más formában folytatódik.”
Szilvia Puskár
