17/09/2026
Van-e olyan, hogy jó és rossz mester?
- Ez mindig a gyakorlótól függ, mert lehet olyan mester, és akkor most mondok is egy példát, egy gyönyörű Akutagava Rjúnoszuke elbeszélés, aki egyébként nem tudok róla, hogy zen gyakorló lett volna, de a sztori az arról szól, hogy elmegy egy ilyen mesterhez a tanítvány, és akkor azt mondja, hogy taníts engem mester, mert én is mester akarok lenni.
És ez a mester, egyáltalán nem igazi mester, viszont szerte-széjjel gyötri ezt a tanítványt, és egyszer az a feladat, hogy a tanítvány másszon föl a fára, és hozzon le onnan valamit. De a mester, amikor mászik fölfelé, mindig mondja neki, hogy még tovább, még tovább. És a tanítvány már csak egy vékony ágon lép, és már csak azt lehet várni, hogy mikor törik le az ág alatta, de a mester továbbra is mondja, hogy tovább, tovább menj tovább, menj tovább. És a tanítvány egyszer csak elkezd a levegőbe lépkedni. És ez azt jelenti, hogy nem a mestertől függ igazából, hogy te hova jutsz. Ez ugyanolyan, hogy nem a mestertől függ, vagy a tanártól függ, hogy te hova jutsz egy iskolában, hanem a te szorgalmadtól, a te erőfeszítéseidtől, és előbb-utóbb rá fogsz jönni egyébként arra, hogy milyen irányba kell menned. Tehát intuitíve tudni fogod, és ugyanúgy tudni fogod azt, hogy esetleg egy mestert meg kell haladni, el kell jönni onnan, máshová kell menni, vagy éppen maradni kell mellette.
Volt itt egy amerikai barátunk, Dokyo, kint volt 10 évig a Sogen-ji kolostorban, és akkor kérdeztükt, és akkor ez hogy volt? És azt mondta, minden egyes nap feltette a kérdést magának, hogy itt kell lennem, és amíg azt a választ kapta, hogy igen, addig maradt. Van-e jó és rossz gyakorlás? Nincs ilyen.
Tehát abban a pillanatban, hogy elkezdjük megítélni a gyakorlásunkat, abból a pillanatban már csapdába is kerültünk, mert egyik esetben ez mind a kettő az énünknek a mintája. Egyik esetben az történik, hogy elkezdjük hasonlítgatni magunkat a többiekhez, vagy a mesterhez, vagy akárkihez, és ahhoz képest mondjuk ledegradáljuk magunkat, és azt mondjuk, ú hát az én gyakorlásom egy kalap sz sem ér, semmi az egész. Vagy kiemeljük magunkat és azt mondjuk, hogy hú, én már nagyon nagy gyakorló vagyok, és én majd megmutatom a Gipsz Jakabnak, hogy ő hogy gyakorol. De ezek, ezek illúziók.
Tehát nincs jó gyakorlás, nincs rossz gyakorlás, egyszerűen törekvés van. És ebben a törekvésben, ebben a törekvésben egyszer csak megnyílik a tudat, és ebben a tudatban eltűnik a jó és a rossz képzete. Ez a tudat, ez olyan, mint a nap, hogy a nap, ugye ezt a példát szoktuk mondani, nem kérdezi, hogy most akkor süthetek-e a gonoszra, vagy nem süthetek, süthetek-e a jó emberre, vagy nem süthetek?! Egyszerűen csak süt és kész. Ennek hol van a vége? Egyszer csak megnyílt a tudatom, meghaladtam az egómat vagy az énemet, és kész.
Szaladják Taikyo István
Onedropzen podcast #15 - ZEN kisokos
