11/09/2025
Az Európai Bíróság ma megsemmisítette a Bizottság Paks II. projekt EU-s jóváhagyását jelentő 2017-es határozatát. A döntés az Ausztria által az Európai Bizottság ellen indított perben született, ahol elsőfokon Ausztria vesztett, de most másodfokon és jogerősen a Bíróság az osztrák álláspont megalapozottságát fogadta el.
Tartalmilag a döntés szinte szó szerint azt tartalmazza, amit jómagam már 2015-ben, a paksi szerződés ügyében benyújtott uniós panaszomban képviseltem. A projekt tendereztetés nélküli odaítélése az oroszoknak nem csak geopolitikai tévedés, de sértheti az uniós közbeszerzési jogot is, ezt pedig vizsgálni kellett volna az állami támogatás jóváhagyására irányuló eljárásban. Az, hogy a Bizottság ezt elmulasztotta, akkori érvelésem, és most az Európai Bíróság határozata szerint is semmissé teszi a meghozott döntést. A Bizottságnak most újra kell indítania az egész engedélyezési eljárást, és erősen kétséges, hogy annak ma milyen eredménye lesz.
Azt, hogy Paks II. zsákutca, 10 éven keresztül ismételgettem kitartóan. Ez alatt az évtized alatt sok mindennek elmondtak a projekt pártolói, amatőrnek, hozzánemértőnek, akadékoskodónak, tudatlannak, és akkor csak a legszolidabbakat említem. Eközben azok az érvek, amiket tíz éve felsorakoztattam, sorra igaznak bizonyultak.
1. Leírtam ezerszer, hogy nem lesz tartható a 12,5 milliárd dolláros beruházási összeg, kulcsra kész szerződés ide vagy oda. Megkaptam, hogy hazudok, nem értek hozzá, ez halálbiztos garancia. A kormány alig egy éve módosította a szerződést úgy, hogy a költségeknek nincs felső határa, bármennyit drágulhat a projekt. Szerény becslések szerint is minimum 16-18, de akár 20 milliárd dollár is lehet a végső összeg.
2. Elmondtam számtalanszor, hogy a hűtővíz kérdése nem megoldott, a Dunába visszaengedett hűtővíz túl fogja melegíteni a folyót. Ledilettánsoztak. Azóta már Paks I. is csak trükkökkel tudja tartani az előírt határértékeket, olyannyira, hogy jogszabályban mondták ki, hogy az energiaügyi miniszter simán engedélyezheti az előírások átlépését. És hol van még Paks II., hol van a klímaváltozás további durvulása!
3. Már 2014-ben felhívtam a figyelmet, hogy a Krím-félszigetet épp abban az évben megszálló Oroszország nem megbízható partner, energetikai függésünket nem növelni, hanem csökkenteni kellene tőle. Még az Európai Energiabiztonsági Stratégiába is beleírattam ezt a Stratégia árnyékjelentéstevőjeként. Russzofóbnak lettem nyilvánítva. Az ukrajnai invázió 2022-es elindítása óta egész Európa ráébredt erre, persze a moszkovita magyar rezsimet leszámítva, amelyet azonban nagy barátjuk, Donald Trump épp most tilt el az orosz energiaforrásoktól.
4. Azt is jeleztem sokszor, hogy a Roszatom és az orosz technológiai kultúra nagyon máshol van, mint amit az EU elvár. Balesetek sorozatára hívtam fel a figyelmet az Oroszországban vagy Belorusziában épülő erőműveknél, és rámutattam annak kétségességére, hogy készen áll-e a Roszatom egy, az EU előírásai szerinti projektre. 6-7 évig birkózott a Roszatom azzal, hogy az uniós elvárásoknak megfelelő engedélyezési tervdokumentációt tegyen le az asztalra, mert amit bemutattak, azt a projekt ellenzésével nem vádolható Országos Atomenergia Hivatal sem tartotta elfogadhatónak. Ennek nyomán a már a tervek szerint 2018-ban építeni kezdett erőmű ún. "első beton" öntése a mai napig nem történt meg - bár minden évben többször beígérték azóta.
6. Hosszan lehetne még sorolni az észrevételeimet, a korrupciós veszélytől (meg lehet nézni, milyen cégek nyertek megbízásokat Pakson), a megújulókkal szembeni versenyképtelenségen át (végül a kormány is beengedte a napenergiát a rendszerbe, mert a valóságot egy ponton túl mégsem lehet elhajlítani), annak az abszurdnak a cáfolatáig, hogy majd 40%-ban magyar cégek építik az erőművet (azóta se hallottuk újra ezt a nyilvánvaló hazugságot).
7. És igen, az uniós panaszomban is nyilvánvalóvá tettem, és unásig ismételgettem, hogy a tender elmaradása problémás az EU-jog szempontjából, és nem lehet ebben a formában jóváhagyni uniós részről az állami támogatást sem.
Azóta eltelt 10 év. Elköltöttek nagyjából 600 milliárd forintot erre a haldokló projektre. Ástak egy omló szélű gödröt Pakson. Teljes zsákutcába vitték a magyar energiapolitikát, mert ezt a blőd projektet tették meg a sarokkövének. Szinte minden valóra vált, amit tíz éve mondtam. Akik az ellenkezőjéről győzködték a nyilvánosságot, azóta sem néztek szembe azzal, hogy minimum súlyosan tévedtek, de valószínűbben szándékosan hazudtak ez alatt az évtized alatt. Kedves Lázár János, Aszódi Attila, Kovács Pál, Bencsik János, Szíjjártó Péter, Steiner Attila, Hárfás Zsolt, Toldi Ottó, Orbán Viktor, Kaderják Péter, Lantos Csaba, és még sokan mások. Nem, nem várok bocsánatkérést, vagy az igazam elismerését. Azt várom, hogy végre üljetek le, és nézzetek szembe azzal füstölgő rommezővel, ami a magyar energiapolitika helyén politikai és szakmai ámokfutásotok nyomán maradt. Mert energiára szüksége lesz Magyarországnak most, tíz, vagy húsz év múlva is, tévedéseitek és hazugságaitok pedig az ország energiabiztonságát sodorták veszélybe.
A Bíróság sajtóközleménye:https://curia.europa.eu/jcms/upload/docs/application/pdf/2025-09/cp250116hu.pdf
