05/05/2026
Nagy köszönettel vettem a Magyar Tudományos Akadémia megtisztelő meghívását a 201 éves MTA 200., ünnepi közgyűlésére. Mint Magyarország leendő tudományos és technológiai minisztere, természetesen elfogadtam a meghívást.
Egy kormány – bármely kormány – kötelessége, hogy a tudóstársadalommal együtt gondolkodva és együtt dolgozva fejlessze az országot.
Mivel még semmiféle hivatalos pozícióm nincsen, és az MTA is egy fontos döntés, az elnökség megújítása előtt áll, nem fogok beszédet mondani, bármilyen megtisztelő is lenne a lehetőség. Azt gondolom, hogy politikának nincs helye ezen a szép, fontos és ünnepi eseményen.
A Magyar Tudományos Akadémia több mint 200 éve létezik. Kormányok jönnek-mennek, de a tudomány marad. A tudományos közösség Magyarország egyik legfontosabb tartóoszlopa, és egyben jövőnk záloga.
Magyarország kivételes elméket adott a világnak: Szent-Györgyi Albert a C-vitamin és a sejtlégzés kutatásával, Wigner Jenő az atommagfizika és a szimmetriák megértésével, Gábor Dénes a holográfia feltalálásával, akitől a képen szereplő idézet is származik, Szilárd Leó a nukleáris láncreakció elméleti alapjaival, Neumann János a modern számítógép-architektúra megteremtésével, Kármán Tódor a repüléstudomány és az aerodinamika fejlesztésével, Teller Ede a nukleáris fizika területén végzett munkájával, Krausz Ferenc az attoszekundumos fizika úttörő eredményeivel, Karikó Katalin pedig az mRNS-technológia forradalmasításával járult hozzá ahhoz, hogy a magyar tudás a 20. és a 21. század világát is formálja.
De van egy fájdalmas közös pont bennük: a legtöbben közülük nem Magyarországon érték el legnagyobb sikereiket.
Magyarként hivatkozunk rájuk, dagad a keblünk, de közben tudósaink döntő többsége külföldön érte el világraszóló sikereit. Miért? Mert nem tudtuk őket megtartani, mert a világ a szabad, gondolkodó elmék számára egyszerűen több lehetőséget nyújtott, mint saját szeretett hazájuk.
És az elmúlt évtizedekben már az utánpótlás nevelése is egyre nagyobb nehézségekbe ütközött, és a kormány inkább ellenségként, mint partnerként kezelte a tudományos közösséget.
Meggyőződésem, hogy új fejezetet kell nyitnunk a kormány és a tudomány viszonyában.
Olyan oktatási rendszert kell építenünk, amely képes kinevelni a 21. század tudósait: önállóan gondolkodó, kreatív, a világ kihívásaira felkészült embereket. Vissza kell adnunk a tudomány szabadságát. A tudománypolitikában a fontos döntéseket a tudományos közösséggel együtt, azokat érdemben megvitatva kell kialakítanunk.
Szabad tudomány nélkül nincs szabad ország.
A kutatóknak biztonságra, megbecsülésre és kiszámítható jövőre van szükségük ahhoz, hogy a legfontosabb kérdéseinken dolgozhassanak – a természet-, a társadalom, a bölcsészet- és a műszaki tudományok sokszínű világában.
A tudománynak emellett időre van szüksége. Kísérletezésre. Kudarcokra. Kitartásra. És támogatásra, hogy amikor megszületik egy tudományos áttörés, akkor az könnyen válhasson valódi üzleti vállalkozássá.
A TISZA-kormány mindent meg fog tenni azért. Alig várom az együttműködést. Találjuk ki együtt a jövőnket!
