"Amikor belép erre az oldalra kérem felejtse el, hogy a XXI. században él. A későbbiekben látni fogja, hogy egy egészen más világot mutatunk be, mely az Ön számára teljesen elképzelhetetlen. A huszadik század közepén azonban véres valóság volt, és akik megélték azokat az időket, sajnos szenvedő alanyai voltak az ismertetett világnak. A XIX. és XX. században mind jobban erősödött egy „eszme”, amely
magát kommunizmusnak nevezte és az emberek egyenlőségét hirdette. Ezzel tudott széles tömegeket megnyerni, egyes rétegeket pedig szinte fanatizálni tudott. Akik ebbe a csoportba tartoztak minden erejükkel segítették a rendszert, hogy megvalósíthassák szörnyű terveiket. Ezek a rémtettek mára már történelemmé váltak. Manapság a szakemberek arról vitatkoznak, hogy ennek az „eszmének” a nevében vajon ténylegesen meggyilkoltak-e 80-100 millió embert, vagy az egész csupán kitaláció. Mi, akik mindezt átéltük, és nem egy társunk halálát kellet végignéznünk, erre a kérdésre pontosan tudjuk a választ. Nem szabad megfeledkeznünk a több százezer bajtársról sem, akik életben maradtak. Táborban töltött életükben folyamatos volt a küzdelem, hiszen az embertelen körülmények a létezéshez szükséges minimum alatt voltak. A kommunizmus által hirdetett egyenlőség is csupán egy álca volt. Ennek szikrája sem merül fel bennünk, amikor azt láthattuk, hogy mikor Oroszországban milliók és milliók éheztek, a vezetőik elképzelhetetlen mennyiségű földi javakat halmoztak fel maguk és családjuk számára. Féktelen terrorral tudták csak fenntartani hatalmukat. Kényszermunka-táborokat hoztak létre. Ennek oka részben, hogy elrettentésül szolgáljanak, részben, hogy gigantikus és rendszerint irreális terveik megvalósításához munkaerőt biztosítsanak. Ezek voltak a hírhedté vált GULÁGOK. Magyarországon a világháborúban elszenvedett vereségünket követően megjelentek a „felszabadítók”. Ők hoztak magukkal az embereiket, akik ugyan magyarul is tudtak beszélni, de a valóságban azonban sohasem magyar érdekeket képviseltek, hanem Moszkva érdekeit. Mindenben a szovjet mintát követték, sőt, túlzásokba is estek az elismerés érdekében. Figyelembe véve a gulágon szerzett tapasztalataikat így hozták létre orosz mintára a recski megsemmisítő tábort. Ha végignézik honlapunkat, akkor megbizonyosodhatnak ennek a történelmi ténynek a valóságosságáról, valamint a történelemórák személytelenségén túlmutatóan nyerhetnek betekintést ebbe a világba. Ebben a táborban már megérkezésünkkor egyértelműen tudtunkra adták, hogy nem lesz visszaút. Ennek egyik jele volt, hogy a megérkezésünkkor minden civil holminkat elvettek és leltár készítése nélkül halmokba dobálták. Ez annak nyílt bevallása volt, hogy velünk többet nem kell számolniuk. A recski büntető tábor létszáma körülbelül 1450 fő volt. Ma sem tudjuk pontosan, hogy kik a halottaink. Erről 1989 után sem adtak nyilatkozatot. Csak azokról tudunk, akiket mellettünk ért valamilyen baleset, vagy reggel felébredve a szomszéd nem kelt fel többé. A teljesen legyöngültek egyszer csak eltűntek és soha többet nem hallottunk róluk. Mára már tudtommal mindösszesen egy tucatnyian maradtunk életben a régi rabok közűl. Természetesen a szövetség létszáma nem csupán ennyi, hiszen a hozzátartozók kegyeletből beléptek soraink közé, valamint felvállaltuk más üldözöttek érdekképviseletét is, mint a kitelepítettek, a gulágosok, stb. Szövetségünk legfőbb céljának tekinti, hogy széles körben megismertesse - a még élő tanúk elbeszéléséből, tanúságtételéből - az akkori valós helyzetet, aminek teljes feltárása a mai napig sem történt meg." Tisztelettel:
v. Krasznay Béla
a Recski Szövetség Egyesület volt országos elnöke
Célja továbbá az, hogy a természet rendje szerint a még kis létszámmal élők eltávozása után se a feledés és elhallgatás homályába ne vesszen a recski borzalom, se az eddig még nem ismert részletek ne maradjanak feltáratlanok. Várjuk azon érdeklődők jelentkezését Szövetségünkbe, akik családi érintettség miatt, vagy csupán érdeklődési szinten egyetértenek céljainkkal. Tisztelettel:
Kis Miklós
a Recski Szövetség Egyesület elnöke
