Art Éra Alapítvány

21/12/2024

Boldog ünnepeket kívánunk mindenkinek! Vigyázzatok magatokra és pihenjetek sokat! Mi is ezt tesszük! Legközelebb megtaláltok
bennünket 2025. január 6-án. 🎄❄️🙂

13/05/2024

24/12/2023

Meghitt karácsonyt és vidám új évet kívánunk mindenkinek! Egy picit mi is pihenünk, legközelebb 2024. január 8. napján leszünk nyitva.
Viszont ha olyan helyzetbe kerülsz, hogy eltereltként szeretnél jönni hozzánk, ügyeleti telefonszámunkat hívd bátran! 0036309952192

30/09/2023

Sok embert látok küszködni az életben. Egyeseket nagyobb gondok súlya húz le, másokat csekélyebb gondoké - bár ugye ki is tudná ezeket egymáshoz mérni. Ami az egyiknek rutin bosszúság, a másiknak tragédia. Ami az egyiknek átugrandó szemétdomb - a másik számára leküzdhetetlen magasságokba meredező hegyorom.

No de ami a lényeg: nem feltétlenül a gondok súlya és nem is a küszködés mennyisége határozza meg, hogy ki boldog és ki boldogtalan. Mondhatni, boldog-boldogtalan küszködik - de ez még önmagában nem jelent egyenes utat a boldogtalanságba.

A boldogtalanságot az különbözteti meg, hogy az már nem egyszerűen küszködés: hanem tehetetlen vergődés.

A boldogtalan embert átjárja az a tudat, hogy képtelen változtatni. Belülről rágja szét az önértékelését a saját értéktelenségének téves kényszer-képzete, mint egy féreg. A külső világ nem lehetőségeket rejt számára, hanem sziszifuszi kényszerpályákat. Nem távlatokként nyílik meg előtte - hanem falakként nehezedik rá az elméjére, ami bezárja és kirekeszti. Így a legkisebb probléma is megoldhatatlan akadállyá válik számára: még egy ok a tespedésre, a lemondásra és az önutálatra.

Kívülről nézve persze minden egyszerűnek tűnik. Legszívesebben megráznád emberünk vállát: hát nem látod, hogy magadnak építed a saját poklodat? Hát nem látja. És a megoldás sem ilyen egyszerű. A racionális érvek leperegnek - mi több, a boldogtalan ember elméje csak újabb érveket gyárt belőlük maga számára arról, hogy ő milyen szerencsétlen és selejtes.

A boldogtalan ember számára a világ értelmetlen és kaotikus, ellenséges és könyörtelen, amiben magányos hajótöröttként bolyong egy soha nem létezett, elfelejtett otthon iránt sóvárogva. A boldog ember otthon van. Számára a világ rejtély és csoda. A hétköznapiság szövete mögött is felismeri a mindent mindennel összekötő jelentést - hogy van valami nálánál nagyobb, aminek ő is része, amihez tartozik.

Megérteni, hogy az önbeteljesítővé váló önkorlátozó hiedelmek nem egyszerű jellembeli vagy genetikai hibák, hanem abból fakadnak, hogy az egyén kapcsolódása, beágyazódása az emberek közösségébe valahol félrecsúszott - ez bizony nem könnyű. Megteremteni ezeket a hiteles, őszinte kapcsolódási pontokat, jelen lenni, elérhetőnek lenni, együttérezni. Ez a társnak éppen annyira nehéz, mint a boldogtalannak megszabadulni a saját elméjét béklyóba záró önkorlátozó hiedelmeitől, és ráébredni arra, hogy a boldogtalanságot mindig csupán egyetlen lélegzetvételnyi távolság választja el a boldogságtól.

Adnak neked valami fontosat Drogriporter írásai? Ezek az írások szívből jönnek, de bizony az írás idő és pénz. Ahhoz, hogy írhassak, szükségem van arra, hogy ebből az 58 ezer követőből legalább pár ezer ember havi rendszerességgel támogasson: https://drogriporter.hu/tamogass/

kép: giselle dekel

29/06/2023

Várunk minden olyan jelentkezőt, aki kontrollvesztett állapotot él meg vagy túl kontrolláló működési mód jellemzi, leginkább táplálkozás során, illetve minden olyan jelentkezőt, akinek problémás a szerhasználata és bármilyen droggal próbálja kontrollálni testtömegét. Emellett hasznosnak gondolom a csoportot minden szerhasználónak, aki úgy érzi, hogy teste a saját börtöne és nehézséget okoz számára az önelfogadás.
A csoport nyított, illetve a részvételnek nem feltétele minden alkalmon való jelenlét, azonban ajánlatos, mert a csoport a fokozatosság elvét követi, illetve van terápiás íve.
A csoport nem ígér teljes gyógyulást, azonban biztosított az elakadások és annak feloldásához való közelebb kerülés.
A csoport alkalmak a következő időpontokban lesz megtartva 14 órától:
2023.07.05.
2023.07.12.
2023.07 19.
2023.07.31.
2023.08.09.
2023.08.16.
A csoport 2-2,5 órás időtartamú, a csoport létszám függvényében.
Amennyiben a Házba, csak a művészetterápiás alkalmak miatt látogatsz el hozzánk, úgy az alkalmak adomány alapúak, ezzel is segítve a szükséges eszközök meglétét.
Várlak szeretettel!
Niksi

09/06/2023

Elterelés ingyen, a VII. kerületben, képzett szakemberekkel, egyéni vagy csoportos konzultáció keretében. +36 30 995 2152

07/05/2023

Bízunk abban, hogy ha módodban áll rendelkezni az adód 1% -ával, akkor idén is felajánlod olyan szervezetnek vagy alapítványnak, akik tevékenységükkel, munkájukkal meggyőzőek számodra.

Ha ez pont az Art Éra Alapítvány, akkor nagyon szépen megköszönjük!

Adószám: 18194289-1-42

04/04/2023

"Sajnálom, de magának köszönheti," hallhatjuk gyakran, ha különféle a társadalom margóján élő csoportokról van szó.

Hajléktalanok. Drogfüggők. Romák. HIV-el élők. De még a mentális zavarokkal küzdők is gyakran ide tartoznak, és sokan mások.

Meg vagyunk róla győződve, hogy mi az ő helyükben sokkal okosabb és jobb döntéseket hoztunk volna, és nem kerülünk rossz helyzetbe. Felnagyítjuk az egyéni döntések jelentőségét, és lebecsüljük a rendszerszintű tényezők szerepét.

Nem vesszük figyelembe, hogy milyen nagy különbségek vannak közöttünk abban a tekintetben, hogy hová születtünk. Hogy milyen rossz dolgok történtek velünk. Hogy milyen érzékenységet, milyen korlátokat örököltünk. Hogy milyen traumák keresztjét hordozzuk egy életen át.

És még ha a sajnálatunk őszinte, esetleg kimondottan rokonszenvbe (szimpátiába) megy át, gyakran akkor is megmaradunk az ítélkező szerepében. A másik szomorúságát rögtön zárójelbe helyezzük, és a saját keserűségünket kezdjük dagasztani.

"De legalább neked..." "Bezzeg én..." "Az semmi..."

Esetleg elkezdünk okoskodni, paternalista módon rátelepedni a másikra. Szégyent keltünk benne.

"A pozitív oldalát kellene nézned."
"Csak akarnod kellene, és megváltozhatnál."

A cselekvő együttérzés - paradox módon - azzal kezdődik, hogy nem akarjuk rögtön megoldani a másik problémáját. Ráerőltetni a saját megoldási-magyarázati keretünket. Lehet, hogy azt gondoljuk: nem látja tisztán a saját érdekét sem. Lehet, hogy igazunk is van akár. De mégsem ronthatunk ajtóstól a házba.

A leginkább együttérző cselekvés első lépése gyakran a nem-cselekvés, a nem-reakció: leülni és teret adni a másiknak, amiben biztonságban megélheti és kifejezheti az érzéseit.

Ha ez a bizalmon alapuló kapcsolat, ez az empatikus tér létrejött, csak akkor nyílik meg a lehetőség arra, hogy valódi támogatást adjunk egy másik emberi lénynek.

Segítőhelyek: https://drogriporter.hu/segitseg/

Ha tetszenek az írások a Drogriporteren, kérlek, támogasd a munkánkat - nagy szükségünk lenne pár száz olyan emberre, akik egy havi összeggel támogatnak bennünket: https://drogriporter.hu/tamogass/