17/04/2026
261 éve született Luzsénszky Antal portréját tesszük most közzé, kinek pecsétnyomóját, születési bejegyzését is ismerjük. Réfi Attila hadtörténész a következőket írja róla:
Luzsnai és rigliczei báró Luzsénszky Antal Ernő József Fidél Ferenc János Vencel címzetes huszárőrnagy, cs. k. kamarás
Főnemesi származású, régi, lengyel eredetű, a 16. században Magyarországra elszármazott család tagja. Római katolikus. 1765 szeptemberében Móron született, itt is keresztelték meg szeptember 29-én.
Szülei: báró Luzsénszky György (1721–1773) altábornagy és gróf Berényi Erzsébet.
Öt fiútestvérével együtt valamennyien katonaként szolgáltak. Egyik bátyja, József címzetes vezérőrnagy, egy másik pedig, Ferenc, címzetes huszárezredes, a Mária Terézia Katonai Rend lovagja volt. Rudolf nevű bátyja ugyanakkor kapitányként halt hősi halált a franciák elleni háborúkban.
Luzsénszky Antal katonai pályafutását 1786. június 1-jén kezdte, amikor is alhadnagyi kinevezést kapott az utóbb 1-es hadrendi számot nyert Császár-huszárezredbe. 1789. február 1-jén főhadnaggyá, 1793. március 28-án másodkapitánnyá lépett elő. 1799. február 1-jén pedig elsőkapitányi kinevezést nyert.
Az 1805 utolsó hónapjaiban szervezésnek indult inszurrekció (nemesi felkelés) során ezredes-főhadnagyi (alezredesi) kinevezést nyert a Zemplén vármegyei felkelő lovassághoz. Miután azonban az 1805. december 2-i austerlitzi vereséget követően gyors békekötésre került sor, az inszurrekció szervezését is leállították. Luzsénszky ennek következtében tényleges elvezénylésre nem került, kinevezése pedig nem lépett hatályba. Így továbbra is megmaradt a Császár-huszárezred kapitányának. Hamarosan azonban, 1806. november 20-án, tiszteletbeli őrnagyi rang adományozása mellett, kilépett a katonai szolgálatból.
Pályafutása során több ízben is kitüntette magát. Így például az utolsó Habsburg–török háború folyamán 1789. augusztus 1-jén a foksányi (ma: Focșani, Románia) csatában, majd ugyanezen évben, a szeptember 22-i mărtinești (ma Tătăranu település része, Románia) győzelmet követő üldözés során.
A franciák elleni háborúk idején pedig az ún. első koalíciós háború (1792–1797) folyamán, az 1793. szeptember 12-én Avesnes-le-Sec (Franciaország) településnél lezajlott ütközetben, utóbb pedig 1796. október 10-én a Bingennél (ma: Bingen am Rhein, Németország) vívott ütközet során tüntette ki magát.
1803 végén nősült meg és vette feleségül egykori tiszttársa, báró Eötvös Károly Antal őrnagy özvegyét, Ternyei Annát.
1833. december 14-én Móron hunyt el.
, , , ,