22/05/2026
A Magyar Filozófiai Társaság idén Grósz Eszternek, a LANA kuratóriumi tagjának adta a Heller Ágnes-díjat.
A díjat Bitó László, Kovács Róbert és Tunyogi László alapította 2020-ban, Heller Ágnes halálának első évfordulóján olyan fiatal magyar filozófusok számára, akik mögött már komoly tudományos munkásság áll.
Weiss János laudációja:
Egy kis kortársfilozófiai esszé. Heller Ágnes a fiatalokkal ismerkedve mindig arra volt kíváncsi, hogy hogy kerültek kapcsolatba a filozófiával, mi vezette el őket a filozófiához. Írt egy kis művet (valószínűleg a hatvanas–hetvenes évek fordulóján), amely csak a rendszerváltás után jelent meg, Szilveszteri szimpózium címmel. Platón-újraírás és -aktualizálás. Egy rövid bevezetés után a kis könyv így kezdődik: „Elegem van az ivásból! Elegem van abból, hogy valahányszor társaságunk összegyűlik, mást sem tudunk tenni, mint leinni magunkat a sárga földig, ostobaságokat fecsegni és a pillanat játékait játszani egymással! S mikor másnap délben fölébredünk, azt sem tudjuk, mit csináltunk az éjszaka, csak azt, hogy unatkoztunk.” A szocializmus-korabeli vezető értelmiség, még pontosabban a Budapesti Iskola mindennapjai. Heller javaslata: az ivászat és az unatkozás helyett inkább beszélgessünk, filozofáljunk. Beszélgessünk a filozófiáról, pontosabban arról, hogy hogy került valaki kapcsolatba a filozófiával, mit jelent neki a filozófia (vagy, ahogy Heidegger mondaná, a gondolkodás). Ez előtt a háttér előtt szeretném bemutatni röviden az idei díjazottunkat.
Grósz Eszter 2004-ben (még a boldog békeidőkben) kezdte el filozófiai tanulmányait a Pécsi Tudományegyetemen. Ez volt az az év, amikor Pécsen kezdetét vette a kulturális fővárosra való készülődés. Zajlottak a nyári színházi találkozók, a város lehető legkedvesebb és legszebb arcát mutatta. A filozófusok számára is kedvelt látogatási célpont és konferencia-helyszín volt: ebben az időben főleg Richard Rorty és a köré szerveződő gondolkodók voltak a meghatározó vendégek. És az ősz legelején voltak mindig a Lukács-konferenciák, Heller Ágnes és Vajda Mihály állandó részvételével. Aztán 2010-ben Pécs lett Európa kulturális fővárosa, és akkoriban sokan úgy gondoltuk, hogy a város végleg átlépte a maga (kulturális) korlátait. Az, hogy ez nem így történt, abban döntő szerepet játszott a 2011-ben útjára indított filozófus-üldözés. Tudjuk: ez Pécset sokkal súlyosabban érintette, mint bármelyik másik magyar várost. Ilyenkor elsőnek mindig a vendégek kezdenek el elmaradozni. Heller Ágnes nagyon szeretett Pécsre jönni, volt egy turistaút a Mecseken, amelyet édesapjával többször is megjárt (ezt nekem is megmutatta). Ezek után már ő is csak nagyon ritkán jött Pécsre. Mindenesetre Grósz Eszter annak a csoportnak a tagja volt, amely akkoriban a lehető legbiztosabb érzékkel és a lehető legbátrabban állt az üldözöttek mellé.
2017-ben kezdődött az igazi együttműködésünk: ekkor alakult az MTA-n, a „Kritikai tanulmányok kutatócsoport”. Fordítottunk, órákat tartottunk, vitanapokat szerveztünk, konferenciákat rendeztünk, írtunk sok-sok tanulmányt, sőt egy szisztematikus könyvet is. Egy igazi filozófiai műhelyt próbáltunk teremteni és életben tartani. Ennek a hat tagú csoportnak külön-külön mindenki a motorja volt: így Grósz Eszter is. Mindennek mindig nagyon pontosan utánanézett, kutatói hipotéziseket fogalmazott meg, és azokat a lehető legalaposabban kidolgozta. Szemmel láthatólag nagyon felvillanyozta a kritikai gondolkodás szerkezetének és sajátosságainak kutatása. Több tanulmánya is Kanttal foglalkozott: a kritika-fogalom törékenységével, illetve a populárfilozófia és a kritikai filozófia viszonyával. – 2022-ben aztán még a 2011-es feljelentés utórezgéseként a csoportot a NER egyik elvtársa kivégezte.
Grósz Eszter igazi műfaja a konferencia-előadás lett: az előadás sajátos tartalmának és dramaturgiájának az ötvözete. És bár azt tőle tudom, hogy „igazából” feszengett ezekben a szituációkban, de szakmánk több – a közelmúltban elhunyt – nagy alakja (Tamás Gáspár Miklós, Vajda Mihály, Bacsó Béla) rendkívül elismerően nyilatkozott egyik-másik előadásáról. A kutatócsoport munkájának idején kezdett el szorgalmasan járni a Lukáccsal és a Budapesti Iskolával kapcsolatos konferenciákra és rendezvényekre. Ezek közül mindig kitüntetett elismeréssel beszélt egy korábbi Heller-díjas, Szűcs László Gergely által szervezett HATVANNYOLC-as konferenciáról.
És végül szeretném elmondani: Grósz Eszter nagyon ügyesen rajzol, és a Budapesti Iskoláról készül rajzolni egy teljes képregényt. Van máris egy nagyon jól sikerült rajza: Lukács a háttérben áll, az előtérben a tanítványok ülnek, balról jobbra: Heller, Fehér, Márkus és Vajda. Nem isznak, de nem is filozofálnak, egy kicsit megdermedtek, néznek bele (talán) a jövőbe. A filozofálás vagy ez előtt játszódott le, vagy ez után kezdődik. De ha szigorúan vesszük a kronológiát, akkor azt kell mondanunk, hogy először van a filozófia, és utána jön kép, jön a jövő.
Meggyőződésem, hogy a 2026. évi Heller-díj a lehető legjobb helyre került.
https://www.lana.info.hu/2026/05/21/grosz-eszter-kapta-a-2026-os-heller-agnes-dijat/
