07/08/2024
Szuperszesszionizmus, Replacement Theology, a „behelyettesítés tana” és a zsidók olajfája
Nyugalom: az egyetemes keresztény teológia alapján a holokauszthoz SEMMI KÖZE a Jézus elutasító „zsidóknak”!!!
Amikor épp nem kék, Jézust gúnyoló törpapát, meg 50-es bicepszű, xy kromoszómás nők körül nyargalászó bolondvonatot kell virtuálisan kerülgetni. jön az újabb uborkaszezon-ölő botrány. Persze, lehet rögtön a kezdeteknél a legmagasabb C-ről felfelé skálázni, ahogy P.falvi „kollegina” teszi, és holokauszttagadást (lásd: Btk. 333. §, ami jelen esetben súlyosan hibás szakmai következtetés) sikoltani, de sokkal nagyobb itt a baj. És ennek a nagy-nagy bajnak súlyos következményei vannak/lesznek a keresztény egyházakra (is).
Történt a mai napon, hogy az uborkaszezoni bezuhanást elkerülendő, egy cikk eredményeképp meglódult a kattintásszám a 444 c. oldal vonatkozásában. Egy, általam tökéletesen ismeretlen, beidézett személy, jelesül „Labossa Péter Mihály érdi evangélikus lelkész” azóta eltüntetett prédikáció videóanyaga alapján botrányos okfejtés került nyilvánosságra. A YT-ra feltöltött, azóta eltüntetett videó szerint 11:57-től kezdődően a lelkész ezt mondta:
„...lehet antiszemitának nevezni bárkit, ez ma egy nagyon jó bélyegzés tud lenni, de gondoljuk át a történelemben mi volt: a választott nép elutasítja Jézust, Jézus elmondja a próféciát, megtörténik a nép életében, ott, Jézus keresztje alatt azt mondják, hogy »vére rajtunk és gyermekeinken«, ami azt jelenti, hogy mi felvállaljuk Jézusnak a halálát és annak minden következményét (...) az utánunk következők, évszázadok és évezredek generációjára vonatkozóan is felvállaljuk ennek a következményét. És akkor nem kell messzebb menni a holokauszt és egyéb kérdésekben, hogy Isten miért engedte. Nem Isten tervében volt ez benne, de valami miatt Isten megengedte. És hogy mi lássuk ezeket az összefüggéseket, és nem a zsidó népen kell köszörülni magunkat, a nyelvünket meg bárminket. Hanem látni azt, hogy Isten nem szórakozni hítt bennünket…”
Kezdjük a tényekkel. Tágabb kontextus már nem áll rendelkezésemre, de ebből is jól látszik az érvelés alapja: a prédikátor szerint a Jézus-esemény, miszerint „a zsidók” „elutasították” a szent tanítót, azt a következményt vonta magával, hogy (t.i.: „mi a zsidók”): „felvállaljuk Jézusnak a halálát és annak minden következményét (...) az utánunk következők, évszázadok és évezredek generációjára vonatkozóan is felvállaljuk ennek a következményét” melyhez rögtön, az érvelési lánc szerves részeként megemlíti a „holokauszt és egyéb kérdések” tényeit, mint logikai konklúziót. Sajnos, bárki is kel a prédikátor védelmére, ezt az (egyébként önmagában érveléstechnikailag és az arisztotelészi logika szerint is hibás {non sequitur érvelés, de ne fárasszunk ezzel senkit}) összefüggést nem lehet figyelmen kívül hagyni.
Minden háborgó megnyugtatására: Jézust kivétel nélkül halachikus (vallási szabályok szerint élő) zsidó rabbiként (cádík, csodarabbi) mutatja be a hivatkozási alapként fennmaradt, minden korabeli dokumentum, a szűkebb tanítványi kör teljes mértékben halachikus, elkötelezett zsidó személyekből állt, akik még a feltámadást követő hosszú évekig halachikus, szabálykövető zsidókként élték vallási életüket és feltehetően ugyanez igaz a tágabb értelembe vett tanítványi kör jelentős részére – az „első Jézus-követő gyülekezetre” is, amely Jeruzsálemben kezdett növekedni („keresztényeknek” {krisztusiaknak} csak évtizedes távlatból, az antiochiai közösségbe átmentve kezdték nevezni a Jézus-követőket). „A zsidók” „en bloc” tehát eleve semmiféle, a hibás logikából feletehető „átkot”, „következményt” nem hordozhatnak – hiszen az így eleve MINDEN zsidót – így az első évszázadok keresztényeinek gerincét is ugyanúgy érintették volna, ami ugye abszurd.
Ezzel együtt Jézus korában számos zsidó szellemi-vallási-kulturális-politikai (ezek az I. századi Iudaea-ban nem egyértelműen elkülöníthető kategóriák voltak) frakcióval találkozott, vitatkozott. Volt, akikkel szóba sem állt teológiai kérdésekben (pl. a templomi rend zavartalan működtetését féltő, „elit” papi családok), másokkal még vitázni is kész volt (a feltámadás-tan körül érdeklődő, radikalizálódó, rabbinikus tekintélyt építő „farizeusok”), míg számos más frakció elő sem kerül a hátra maradt iratokban, de tudunk létükről („esszénusok”, sivatagi aszkéta kommunák, mikve-mozgalmak) és biztos, hogy számos más közösség, párt, forradalmi (zealota) párt, csoport, pláne nemzetség, család, tömörülés, stb. létezett, akik lehet, hogy alig hallottak a hagyomány szerint nyilvános három év alatt a nagy Messiás-jelenségről, illetve az ünnepi készület okán nem a Pilátus-palota (Heródes ügye) foglalkoztak.
Ellenben a két évezrede vitatott, kivégzés-körüli közvetlen eseményekbe a három év alatt legfeljebb kémek útján tudakozódó papi elit, a politikai hatalom egyfajta birtokosaként nyugodtan beavatkozhatott. Az elsősorban zsidó származású keresztényekre fókuszáló Máté evangélista sokat idézett, az „egész nép” (pasz ho laosz) által kimondott „vére rajtunk...”, pláne „fiainkon” (a „gyermekezés” már fordítói brillírozás) a római-heródesi politika között manipulálgató, saját hatalmi koncepcióit érvényesítő, vallási keveredésekkel is játszó „szadduceus”-papi templomi elit által befolyásolt hangadókra vonatkozik (lásd: a halacha szerint Pilátus által kihasznált „kézmosás”). Miért fenyegetné Máté a „megtéríteni” szándékozott zsidókat azzal, hogy eltörölhetetlen halálos átok hordozói??? Ezt számos okfejtés, köztük korszerű és népszerű teológiai vélemények is nyilvánvalóvá teszik (lásd pl: Nick Page A leghosszabb hét - Az igazság Jézus utolsó napjairól c. nemzetközi bestsellerét, stb.). Maga a jelenet egy, a zsidó jog erejét megerősítő, korabeli retorikai aktus a római jog „teszetoszasága” mögé bújó Pilátus „kézmosásával” szemben – aki éppen a zsidó „nép” sokasága által kedvelt Jeshua elítélésének következményeitől való félelmét mutatja be (lásd: a hét első napján még egész Jeruzsálem pálmaágakkal, a messiást fogadó lelkesedéssel várja a rabbit).
Az eredeti (lényegét tekintve ortodox) keresztény teológia sosem tekintette az egész zsidóságot egységesen halálos átok alá helyező szellemi tettnek a „Barrabas-választást”, ilyen értelemben semmiféle teológiai alapja nincs annak, hogy a teljes zsidóság bármiféle történelmi következmény, pláne, a legsúlyosabb genocídium, a német náci holokauszt következményeivel kellene, hogy számoljon a Jézus-esemény miatt. Ez súlyos teológiai tévedés, hovatovább eretnekség. A fennálló retorikai kétértelműség azonban két évezred óta kiváló lehetőséget ad arra, hogy a fent említett tévtanítást a zsidók kisebb-nagyobb csoportjai ellen retorikai értelemben felhasználhassák. Sajnos ennek könyvtárnyi irodalma van az antik keresztény írásmagyarázóktól (lásd: Tertullianus) a középkor fel-fellángoló zsidóellenes, antijudaista politikai manipulációkon keresztül a jelen világkorszakunk, a nagy népirtások folyamatának „legújabb kora” egyik spirituális gaztettéig: a velünk élő antiszemitizmusig és bármiféle vallási bázisú zsidóellenesség ilyen-olyan irányzataiig. A súlyos bibliaértelmezési toposzból kis csavarral könnyen használható uszítás kreálható. Ezzel én nem vádolom a fent említett prédikátort, minthogy el is határolódott ettől az implicit magyarázattól: „és nem a zsidó népen kell köszörülni magunkat…”.
Amit viszont sejtek a háttérben, az egy, a fentiekből mintegy „másodértelmezésként” sajnos nagyon sok felekezet írásmagyarázatában mindmáig jelen lévő szellemiség, melyet kiforrott teológiai tannak nem, inkább egyfajta hibás háttérértelmezésnek nevezhetünk: ez a címben említett jelenség, a „BEHELYETTESÍTÉS” „tana” (Szuperszesszionizmus, Replacement Theology, stb.). Ez a csavar annyit sejttet – a fenti érvelés mellett kijelenthető, hogy torzult teológiai alapokon, hogy a Jézus-esemény „okán” az Örökkévaló egyfajta cserét hajtott végre, és az addig kedvelt népét („szeme fénye”), a spirituális Izraelt – és így a zsidóság egészét „félre állította”, míg az így megüresedett „választott nép” helyébe az újsütetű keresztényeket helyezte. Akik immár az Ő új népe, a régi nép sorsát, pedig az „átok” jellemzi. Innen már csak egy lépés az inkriminált holokauszt-érvelés. Ez a szellemiség nem csak, hogy logikátlan és szemben áll az összes, autentikus keresztény kinyilatkoztatással, de rettenetesen veszélyes is.
Miért? Mert a fenti eset is jelzi: a „behelyettesítő” szellemiség kiváló táptalaj kétezer év óta az antijudaista mozgalmak propagandájához és mint teológiai természetű „háttér”, alapvetően képes téves atmoszférát kelteni – különösképpen az arra fogékony hívők és csoportjaik számára báriféle, antiszemita üzenet megfogalmazására. Szemben az eredeti teológiai igazsággal, miszerint: Ábrahám, Izsák és Jákob Istene sosem vetette el az ő népét, nem szegte meg a velük kötött szövetséget és ugyanúgy szeretett népe, mint a Jézus követőiként felnövekvő, hatalmas keresztény egyház. Az evangéliumok és az újszövetségi levelek egyetlen tanítása sem mond mást, mint hogy a keresztényeknek a teljes zsidóság („en bloc”) felé, mint „idősebb testvérek” felé illő fordulnia, erre utal Pál apostol nagyon plasztikus képe az olajfáról, a „zsidók saját olajfájáról”:
„Ha szent a búza zsengéje, szent lesz a kenyér is; s ha szent a gyökér, szentek lesznek az ágak is. Ha egyik-másik ág le is tört, s te vad olajfa létedre beléjük lettél oltva, és részese lettél az olajfa gyökerének és dús nedvének, ne dicsekedjél az ágak rovására. Ha mégis dicsekednél, tudd meg: nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged. Mondhatnád ugyanis: letörtek az ágak, hogy én legyek beoltva. Ez igaz. A hitetlenség miatt törtek le, te viszont a hit által állsz. Ne légy tehát fönnhéjázó, inkább félj. Ha ugyanis a természetes ágaknak nem kegyelmezett Isten, hátha neked sem kegyelmez. Értsd meg hát Isten jóságát és szigorúságát: szigorúságát a vétkesek iránt irántad pedig Isten jóságát, föltéve, ha megmaradsz a jóban, különben téged is lenyesnek. De ők is be lesznek oltva, ha nem maradnak meg hitetlenségükben, mert Istennek van hatalma ahhoz, hogy újra beoltsa őket. Ha tehát téged levágtak a természetes vadolajfáról, és a természet rendjén kívül beoltottak a nemes olajfába, mennyivel inkább lesznek beoltva saját olajfájukba azok, akik természet szerint is odavalók.” (Rómaiakhoz írt levél 11,16-24)
