12/11/2025
❗️❗️❗️
Egyrészt tényleg sok kolléga eljött (pedig a MÁV ma is hozta a formáját): érkeztek nem csak helyből, hanem Pécsről, Szegedről, Balatonalmádiból, Csorvásról… Jó volt látni, hallani, hogy akik ott voltak, „odatették magukat”, őszintén beszéltek az ágazat feladatairól, nehézségeiről és egyben próbáltak erőt adó gondolatokat is megfogalmazni.
Nagyon örültem, hogy kollégákkal végre/újra személyesen is találkozhattam és volt, aki a szociális munka napját választotta arra, hogy belépjen az SzMME-be.
A délutáni rendezvényen nekem nagyon jól esett, hogy a sok szeretettől tocsogó közhely helyett végre elhangzott a szociális munka nemzetközi definíciója. Ami valójában a szociális munka. Vagy aminek kellene lennie.
Ugyanakkor azt meg kell állapítanom, hogy többnyire azok voltak ott, akik mindig eljönnek. Kicsit reménykedtem abban, hogy a szakma nagy része, akik most kaptak egy igencsak megalázó „ajánlatot” és néhány nagyon cinikus, arrogáns beszólást az elmúlt időszakban, azért mégiscsak lesznek annyira dühösek, hogy ha másként nem, legalább jelenlétükkel odategyék magukat. Sajnos a személyes jelenlétet nem pótolja a Facebookon a szívecskés emoji.
Ez egy ilyen műfaj.
A délutáni rendezvényen elhangzott, hogy tüntetni és sztrájkolni kell. Kellene. Az fotelből nem megy. Ahhoz, hogy változás legyen, fel kell vállalni bizonyos konfrontációkat.
Néhányunknak azért futotta arra, hogy „hát ez megint nem lett jól megszervezve”. Hát eddig sem állta el senkinek az útját, hogy jobbat találjon ki és a jövőben is lehet próbálkozni. Vagy legalább a valóban szerveződő rendezvényekhez társulni, feladatot vállalni, nem csak az észt osztani a partvonalról.
Hogy a két rendezvénynek mi lesz az eredménye?
Nem, a kormány nem fogja megduplázni a dolgozók bérét – miért is tenné, nem jelentünk semmiféle fenyegetést a hatalomra.
Nem, nem sikerült felhívni a figyelmet az ágazat problémáira – részben mert maga az ágazat sem mozdul rá ezekre, másrészt láthatóan vannak bulvár szempontból érdekesebb tartalmak. Nem tudjuk magunkat érdekessé tenni annak ellenére, hogy amivel mi foglalkozunk, az sok százezer embernek releváns probléma.
Csak ismételni szeretném magam: meg kell tanulnunk újjá- és újraszervezni. Ezt most kell elkezdenünk ahhoz, hogy valamikor eredmény elegyen. Ez mindenki részéről munkát igényel, nem lehet fotelből emojikat osztogatva megspórolni. És nem lehet azt csinálni, hogy "hát az X szervezet nem volt eredményes, ezért kiléptünk" - tanulni-tanítani kell, fejlődni-fejleszteni kell, nem pedig elsunnyogni.
A szakszervezetek, érdekvédelmi szervezetek ebben keretet tudnak adni, de a tagok HELYETT nem fognak cselekedni, mert a cselekvés ereje a tagságban van. Ha valaki ezt nem tudja megérteni, annak nem sok keresnivalója van a pályán, mert a szociális munka lényegét nem érti.
Szóval vissza az alapokhoz és illúziók dédelgetése helyett kezdjünk el építkezni valamerre… Nehéz és hosszú út áll előttünk, de ha nem kezdjük el, akkor nem érünk sosem a végére.
MS