18/08/2026
🤚 Ellenállni a tökéletességkultúrának
❗️ Tésenyi Timea az elfojtások veszélyeiről, a krízishelyzetekben eredményes megküzdési stratégiákról és a lelki ellenálló képesség fejlesztéséről.
Interjú a Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetének adjunktusával.
🎤 A világ, a média mintha arra kondicionálna minket, hogy mindig tökéletesnek kell lennünk, ezért az ember presztízsveszteségként élheti meg, ha valami gondja van. Tökéletesnek kell mutatkoznunk, el kell fednünk az életünk hibáit, ahogyan azt trükkös filterekkel is teszik sokan a közösségi médiában megosztott fotóikkal.
🔹 Valóban uralkodik a világban egy ilyen korszellem, ami azért veszélyes, mert ennek a tökéletességkultúrának lehetetlen megfelelni. Sőt amikor eleve nem vagyok jól, még szégyellni is fogom magam az állapotom miatt, és ennek az öngerjesztő folyamatnak az eredményeként még rosszabbul leszek. Pedig nem vagyok rosszabb attól, ha nem vagyok jól, ha negatív helyzetbe kerülök, ha valamilyen krí¬zist élek át – ez ugyanúgy a valóságom része. A kérdésben felvetett tökéletességgel kapcsolatban érdemes megjegyezni azt is, hogy hívő közegben félreérthető a sokat idézett evangéliumi igehely: „Ti azért legyetek tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.” [Mt 5,48] Mivel az eredeti szöveg jelentése az, hogy „legyetek teljesek”, ebben a teljességben ott találjuk a magunk töredékességét, a rossz megéléseinket, azt is, hogy bizony néha a földre tudunk zuhanni. Mindezek a valóságunknak, az emberségünknek a részei.
🎤 A közösségi médiafelületekről áradó tartalmak hogyan hatnak az emberre?
– Fényképet régebben is jellemzően akkor készítettünk, amikor valami jó dolog történt velünk, de ez még inkább igaz ma, amikor a fotóinkat a közösségi média jóvoltából százak, ezrek vagy még többek láthatják. Óriási mennyiségben fogyasztunk ilyen tartalmakat, amelyek azt a képzetet teremthetik meg bennünk, hogy másoknak bezzeg milyen csodálatos és tökéletes az életük. Ezzel párhuzamosan automatikusan elkezdjük magunkat rosszul érezni, amiért nem vagyunk olyan szépek, nem járunk képeslapra kívánkozó gyönyörű helyeken. Egyszer annyira dühös lettem ezekre a tökéletességet imitáló képekre, hogy hirtelen felindulásból feltöltöttem egy fotót a konyhapulton ügyetlenül kiborított, földig mindent beborító palacsintatésztámról. Kiábrándító kép lett, de nagy sikert aratott – bizonyítva, hogy van fogadókészség az emberekben a valódira, a természetesen tökéletlenre.
🎤 Tudatosan akarunk tökéletesnek tűnni, vagy tudat alatt?
🔹 Arra vágyunk, hogy szeressenek minket, és azt gondoljuk, hogy akkor szeretnek igazán, ha tökéletesek vagyunk. Ezért felteszünk magunkról egy szép fotót, mert a szépség valóban vonzó és szerethető. Aki nincs olyan jól, szenved, küzd valamivel, depressziós, összeomlott, netán napok óta nem bír kikelni az ágyából, az nem vonzó, az emberek pedig ösztönösen elhúzódnak tőle. Ettől pedig az illető még inkább azt éli meg, hogy ő nem szerethető.
🎤 Hogyan lehet ebből a helyzetből kiutat találni?
🔹 Egyrészt tudatosítani kell, hogy a környezetem nem kevésbé szeret, mint máskor, csak a rossz állapotommal nem tudnak mit kezdeni. Másrészt fontos tisztában lennünk azzal, hogy a lelki ellenálló képességet erősítő gondolkodásmódot a jó időszakokban kell kimunkálni magunkban, hogy legyen hova nyúlnunk, amikor beköszönt a krízis.
A teljes interjú elolvasható ⬇️
https://kotoszo.blog.hu/2026/08/18/ellenallni_a_tokeletessegkulturanak
