20/03/2026
Aes grave, Római Köztársaság, Kr.e. 225–217
A bronz alkalmazása mint érmefém a római pénzverés korai szakaszában szorosan összefügg a pénzhasználat kialakulását megelőző csereformákkal. A Kr. e. 4–3. században, az érmekibocsátás bevezetése előtt Itáliában a bronz tömbök és rudak (aes rude, később aes signatum) szolgáltak értékhordozóként. Ezek súly alapján kerültek forgalomba.
A Kr. e. 3. század folyamán jelennek meg az első öntött bronzérmék. Ezeken az érméken már tudatos ikonográfiai program figyelhető meg. Az előlapon rendszerint Janus, a kétarcú isten jelenik meg, míg a hátlapon gyakran hajóorr (prora) látható, amely Róma tengeri és kereskedelmi kapcsolataira utal.
Janus ábrázolása szimbolikus jelentéssel bír. A kétarcú istenség az átmenetek, kezdetek és végpontok őrzője volt a római vallásban; neve a ianua (kapu) szóval is összefügg. Kettős arca egyszerre tekint a múltba és a jövőbe, ami jól illeszkedik a pénzverés bevezetésének ideológiai kontextusához: a hagyományos, súlyalapú bronzhasználat és az új, államilag garantált értékjelző rendszer közötti átmenethez.
Kép: https://www.coinarchives.com/a/lotviewer.php?LotID=2724865&AucID=7029&Lot=1188&Val=ace39bd2b5b8decf941d7443adf92640