Grace Ministries Alapítvány

19/06/2026

Példabeszédek 10,1

Salamon bölcs mondásai.

A bölcs fiú megörvendezteti apját, a bolond fiú pedig szomorúság anyjának.

Nagyon gazdag a Biblia bölcsesség irodalma. A legtömörebb, legkoncentráltabb bölcsesség morzsák épp a Példabeszédek könyvében találhatók. A mai gondolat is ilyen, közös emberi tapasztalatokból összetömörített egyetlen mondat. Vajon mi az az üzenet, ami számunkra ma, itt, Magyarországon szólhat ezekből az ősi szavakból? Hol kapcsolódhatunk a mély igazságaihoz?

Érdemes megfigyelnünk, hogy a bölcsességet emberi viszonylatok közé helyezi ez a kijelentés. Nem elvont fogalomként jön szembe velünk, hanem nagyon is gyakorlati módon. A bölcsesség keresésére adott válaszunknak következménye van. Hatása lesz a szeretteinkre és a tágabb környezetünkre is.

A bölcsesség kezdete az ÚR félelme – mondja máshol az Ige, és ha ezt a jelentéstartalmat hozzáillesztjük mai igénkhez, akkor egy különleges kincsre bukkanunk. Az Istenben elrejtett, kegyes élet – a bölcsen élt élet – örömet hoz, Istentől kapott, tiszta örömet a családjaink életébe. Áldott az a fiú, aki Isten örömével ajándékozza meg a családját, a szüleit.

Nem kerülhetjük el a gondolatot, hogy az emberiség ébredésének hajnalán volt még egy Fiú, aki örömet hozott az Ő otthonába. Szívében Mennyei Atyjának tökéletes tisztelete – félelme – volt, megérkezése ebbe a világba elhozta az Úr kedves esztendejét, lénye gyönyört adott Atyja szívébe. Krisztusban mi magunk is megkaptuk a gyermeki identitásunkat, így mi is élhetünk istenfélelemben, tudjuk szeretni és tisztelni Istent, aki nekünk is Atyánkká lett Őáltala. Krisztus életét élve képesek vagyunk embertársainkat is szeretni, örömet szerezve ezzel földi szüleinknek és Mennyei Atyánknak is (Galata 2,20). Vegyük hát el ezt a kijelentést és éljünk bölcsen vele, benne, általa!

Bíró Zsolt

18/06/2026

5Mózes 31, 16-23

Az Úr ezt mondta Mózesnek: Te most pihenni térsz atyáidhoz. Ez a nép pedig paráználkodni kezd annak a földnek idegen isteneivel, amelyre most bemegy. Elhagy engem, és megszegi szövetségemet, amelyet vele kötöttem. De akkor haragra lobbanok ellene, elhagyom őket, elrejtem előlük arcomat, és megemészti őket a rájuk szakadó sok baj és nyomorúság. Akkor majd ezt fogja mondani: Azért szakadtak rám ezek a bajok, mert nincs velem Istenem! De én akkor egészen elrejtem arcomat minden gonoszsága miatt, amelyet elkövetett, mert más istenekhez fordult. Most pedig írjátok le ezt az éneket! Tanítsd meg rá Izráel fiait, add a szájukba, mert ez az ének lesz a tanúm Izráel fiaival szemben. Mert beviszem őt arra a tejjel és mézzel folyó földre, amelyet esküvel ígértem meg atyáinak. Eszik, jóllakik, meghízik, és mégis más istenekhez fordul – azoknak szolgálnak, engem pedig megvetnek –, és megszegi szövetségemet. De amikor rászakad a sok baj és nyomorúság, akkor ez az ének, amely nem megy feledésbe utódai között sem, tanúskodni fog ellene, hogy ismertem szándékát, amelyet már most melenget, mielőtt még bevittem volna arra a földre, amelyet esküvel ígértem neki. Mózes leírta azon a napon ezt az éneket, és megtanította rá Izráel fiait.

Isten bejelent***e Mózesnek a halálát, valamint azt, hogy mi fog történni Izráellel a halála után. Bemegy az ígéret földjére, a tejjel és mézzel folyó földre, ott eszik, jóllakik, meghízik, mindent megkap, ami a boldogságához kell. És ebben az állapotában megcsalja Istent más istenekkel. Azokat szolgálja, az élő Istent pedig megveti. Mózes egy éneket írt, és megtaníttatta ezt Izráel fiaival azért, hogy ezt a próféciát a szívükben tartsák. Ez fog tanúskodni ellenük. Nem lehetett könnyű Mózesnek ebben a tudatban meghalnia. Úgy tűnik, hogy hiába szolgált feléjük 40 éven át, hiába élte eléjük Isten szentségét, hiába mutatott példát az Úr iránti hűségből és ragaszkodásból, Izráel népe semmit sem tanult ebből. Mint ahogy a negyven év alatti tíz lázadásukból és azok következményeiből sem, az aranyborjú imádatából sem, a kígyómarásokból sem. Miért volt ez így? Hóseás könyve ad erre magyarázatot: „De ők megszegték a szövetséget Ádámban, hűtlenné lettek ott hozzám.” (Hóseás 6,7) Amikor Ádám a bűnt beengedte magába, akkor az annyira mélyen beleívódott a szívébe, hogy a jó körülményei ellenére elhagyta Istent. Ezt a lelkületet örökölte minden ember. Hiába tesz Isten jót velünk, mi rosszal válaszolunk neki. Ez egy lelki törvény, mindig így működünk, ez jön a szívünkből.

A megoldás a szívünk cseréje. Isten végre tudja hajtani ezt a műtétet rajtunk. Ha már átadtad Neki az életedet, ha újjászülettél, akkor meg is t***e. De még így is óriási szükséged van arra, hogy a Szentlélek teljes mértékben betöltsön téged, mert különben visszajönnek a régi lázadásaid. Kérd Őt minden reggel, hogy árassza rád a Szentlelkét, és a szeretetét Szentlelke által.

Beregi László

17/06/2026

Krisztusi út a mentális egészséghez tanfolyam.
Részletek a honlapunkon.
www.graceministries.hu
https://youtu.be/hre7Phqr4_8?si=0aAnJwpM2gIHH3Lf

Krisztusi út a mentális egészséghez (KÚME) tanfolyamGrace Minisztr...

17/06/2026

Jelenések 16, 1-10

Ekkor hallottam, hogy a szentélyből egy hatalmas hang így szólt a hét angyalhoz: Menjetek el, és öntsétek ki Isten haragjának hét poharát a földre! Elment az első, kiöntötte a poharát a földre, és csúnya, rosszindulatú fekély támadt azokon az embereken, akiken a fenevad bélyege volt, és akik az ő képmását imádták. A második angyal is kiöntötte a poharát a tengerbe, és az olyanná lett, mint a halott vére, és minden élőlény elpusztult a tengerben. A harmadik angyal is kiöntötte a poharát a folyókba és a vizek forrásaiba, és azok vérré változtak. És hallottam, hogy a vizek angyala így szólt: Igazságos vagy te, a Szent, aki vagy, és aki voltál, hogy így ítéltél; mivel szentek és próféták vérét ontották ki, te is vért adtál nekik inni: megérdemelték. És hallottam, hogy így szólt az oltár: Igen, mindenható Úr Isten, igazak és igazságosak a te ítéleteid. A negyedik angyal is kiöntötte a poharát a napra, és megadatott neki, hogy gyötörje az embereket annak tűző sugarával; és az emberek gyötrődtek a nagy hőségben, és káromolták az Isten nevét, akinek hatalma van ezek fölött a csapások fölött, de nem tértek meg, hogy dicsőséget adjanak neki. Az ötödik is kiöntötte a poharát a fenevad trónjára: országa elsötétült, nyelvüket rágták kínjukban, kínjaik és fekélyeik miatt káromolták a menny Istenét, de nem tértek meg cselekedeteikből.

Miért kellett Isten haragjának hét poharát kiönteni a földre? Nem lett volna elég egy? Nem. Sőt a helyzet az, hogy még a hét sem volt elég. Pedig rettenetes csapások voltak ezek. A rosszindulatú fekélyek azokon az embereken, akik a fenevad bélyegét viselték, talán melanóma, bőrrák, a tenger teljesen halottá válik, vérré válik, a folyók is, a kínzóan perzselő napsütés, a fenevad trónjának, országának elsötétülése, a tisztátalan lelkek, démonok kiáradása a föld vezetőire, és egy óriási földrengés mindenhol, amilyen még soha nem volt előtte. A városok összeomlanak. A föld teljesen élhetetlenné válik. Miért nem volt elég ez a hét csapás? Azért, mert a csapások célja még most is az emberek megtérése volt. Ezek figyelmeztető ítéletek voltak, és a tartalmuk ez volt: „Térj vissza hozzám a Sátán fogságából! Lásd be, hogy nélkülem nem tudsz igazán emberi életet élni.” Isten egyre hangosabban szólt. Az emberek pedig az ő nagyságának és a saját kicsinységüknek elismerése és a megtérés helyett átkozták, káromolták Őt. Ez már a Sátán lelkülete.

Isten először mindig szelíd hangon szól. Meghalljuk-e és engedünk-e neki? Ha már szenvedünk a saját bűneink miatt, vagy mások ellenünk elkövetett bűnei miatt, meghalljuk-e a szenvedéseink mögött Isten hívó szavát, vagy pedig a vádlottak padjára állítjuk és elítéljük Őt a szívünkben? A szívünk mélyén van-e az a drága igazság, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden fájdalom, szenvedés a javukra szolgál?

Beregi László

16/06/2026

Zsoltárok 119, 47-50

Gyönyörködöm parancsolataidban, amelyeket szeretek. Fölemelem kezemet a te parancsaidhoz, amelyeket szeretek, és gondolkodom rendelkezéseidről. Emlékezzél meg szolgádnak adott igédről, amelyhez nekem reménységet adtál! Ez a vigasztalásom nyomorúságomban, mert beszéded megelevenít engem.

Csodálatos költemény a 119. zsoltár. Fantasztikus a szerkezete, a szerkesztése, a témái, amiket körbejár. Mai kis szakaszunk két témának a törésvonalára került. A 47-48. a záró versei az összesen nyolc versből álló résznek, amelynek témája a szabadítás, míg a 49-50. versek a reménység témáját nyitják meg. A szabadítás és reménység kapcsolata az első gondolat, ami először elénk jön. A szabadításra ígéretünk van, aminek záloga maga a mindenható Isten. Ugyanakkor Ő a reménység forrása is, hiszen abban reménykedünk, Aki adta az Ő kijelentéseit nekünk és értünk, azokat a kijelentéseket, amikbe jó, ha beleakasztjuk hitünk horgonyát. A zsoltáros sem tesz másként, példát állít elénk: Uram, hatalmas Istenem, tudom, hogy ezeket a kijelentéseket Tőled kaptam és ezekhez reménységet is adtál a szívembe, cselekedd hát meg Velem, hogy életté teszed azokat bennem. Mert így működik a Te igéd, hogy életté válik bennem, vigaszt ad a nyomorúság idején és újra élet jár át, amikor megszólal és cselekszik bennem. Valahogy így fordíthatjuk le magunknak a zsoltáros gondolatait. A hatalmas Isten mozdulásában reménykedik, és ez a reménység bizonyosan nem szégyenül meg.

A másik dolog, amire ez a néhány vers felhívja a figyelmünket: az Istenben való feltétlen bizalom. Csak ilyen teljesen tiszta, gyermeki bizalomra alapozva jelentheti ki, hogy bármit is mondasz nekem, az a számomra gyönyörűséges és szerethető. A magaménak akarom tudni, meg akarom tapintani, fogni, átélni, mert tudom, hogy aki adja, aki kijelenti, jó hozzám, Ő maga a Jóság. Bármi is történik velem, én ehhez ragaszkodom. Ez a gyermeki hit bizonyosan meglátja annak a mennyei Atyának a mozdulásait, aki örök jóságából és szeretetéből megtartja, megszabadítja, minden helyzetből felemeli szeretett gyermekét. Hát nem csodálatos az Istent ilyen kézzelfoghatóan megtapasztaló, gyermeki hit?!

Bíró Zsolt

15/06/2026

Lukács 1, 26-38

A hatodik hónapban pedig Isten elküldte Gábriel angyalt Galilea egyik városába, Názáretbe egy szűzhöz, aki a Dávid házából származó József jegyese volt. A szűznek pedig Mária volt a neve. És hozzálépve így szólt az angyal: Üdvöz légy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van! Mária megdöbbent e szavakra, és fontolgatta, mit jelenthet ez a köszöntés. Az angyal ezt mondta neki: Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál Istennél! Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak. Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának nevezik majd; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját, ő pedig uralkodik a Jákób házán örökké, és uralkodásának nem lesz vége. Mária megkérdezte az angyalt: Hogyan lehetséges ez, mivel én férfit nem ismerek? Az angyal így válaszolt neki: A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd, Isten Fiának. Íme, Erzsébet, a te rokonod is fiút fogant öregségére, és már a hatodik hónapjában van az, akit meddőnek mondanak, mert Istennek semmi sem lehetetlen. Mária ezt mondta: Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint! És eltávozott tőle az angyal.

Mária találkozott egy férfival, aki szokatlanul kedvesen köszöntötte őt. Még nem tudta, hogy angyallal találkozott, mert nem ijedt meg a látványától. A köszöntés tele volt bátorítással és szellemi magasságokba emelte őt. Soha nem hallott még ilyen köszöntést. Annyira megdöbbent, hogy szóhoz sem jutott. Jöttek a férfi következő mondatai, amelyek még sokkal döbbenetesebbek voltak. Ő fogja megszülni azt a királyt, aki Dávid utóda, és örökké fog uralkodni. A zsidók őt várták a próféciák alapján Messiásként. Ez a fiú nemcsak szabadító lesz, mint Mózes volt annak idején, hanem a Magasságos Isten Fia. Ő lesz az anyukája. Elképesztő ígéretek ezek egy szegény családból származó szűz lány számára. De hogyan lesz ez lehetséges, hiszen még messze van az esküvője Józseffel? Vagy ennyit kell majd várnia? Nem. A Szentlélek fogja benne véghez vinni a fogantatást, ezért lesz a fiú, akit Jézusnak kell neveznie, a Szent, és Isten Fia. Ez a legelképesztőbb állítás. Soha nem történt ilyen az egész világtörténelemben. Gábriel megkönnyít***e az információ befogadását Mária szívébe azzal, hogy még egy lehetetlennek tűnő eseményre hívta fel a figyelmét. Az öreg és meddő Erzsébet is megfogant, és már a hatodik hónapban van. Ez csak Izsák fogantatásához mérhető, ami ugyanilyen lehetetlen volt. De Istennek semmi sem lehetetlen. Ez a szó nincs meg a szótárában. Mária kimondja élete legfontosabb mondatát: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint!”

Te ki tudod mondani Istennek ezt a mondatot? Megengeded-e Neki, hogy nagy dolgokra használjon téged és megdicsőítse a Fiát benned? Hiszen ha a Szentlélek újjá szült téged, akkor a Fiú benned is ott van.

Beregi László

14/06/2026

5Mózes 31, 1-8

Miután Mózes elmondta ezeket egész Izráelnek, ezt mondta nekik: Százhúsz esztendős vagyok már, nem tudok tovább veletek együtt járni-kelni, és az Úr is megmondta nekem: Nem kelhetsz át a Jordánon! Az Úr, a te Istened fog átkelni előtted, és ő fogja kipusztítani előled azokat a népeket és így a birtokukat majd elfoglalhatod. Józsué fog átkelni előtted, ahogyan azt megmondta az Úr. Úgy bánik el azokkal az Úr, ahogyan elbánt Szíhónnal és Óggal, az emóriak királyaival és országukkal, amikor elpusztította őket. Kiszolgáltatja őket nektek az Úr, ti pedig mindenben úgy bánjatok el velük, ahogyan megparancsoltam nektek! Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek tőlük, mert maga az Úr, a te Istened vonul majd veled, nem hagy cserben téged, és nem hagy el. Akkor odahívta Mózes Józsuét, és ezt mondta neki az egész Izráel előtt: Légy erős és bátor, mert te fogsz bemenni ezzel a néppel arra a földre, amelyet az Úr esküvel ígért oda atyáiknak, és te osztod azt fel majd köztük. Maga az Úr vonul majd előtted, ő maga lesz veled. Nem hagy cserben téged, és nem hagy el: ne félj hát, és ne rettegj!

Habár Mózes már 120 esztendős volt, de teljesen egészséges, tehát amikor azt mondta, hogy „nem tudok tovább veletek járni-kelni”, akkor nem az egészségi állapotára gondolt, hanem szellemi emberként tudta, hogy lejárt az életideje (lásd 1Mózes 6,3). Azt is tudta, hogy nem ő fogja bevinni Isten népét Kánaán földjére, nem részesül a bevonulás dicsőségéből. A nagy búcsúbeszéde után makkegészségesen ment fel a Nébó hegyére, a Piszga csúcsra meglátni az ígéret földjét és meghalni (lásd 5Mózes 34). Az elhívásától kezdve az utolsó negyven évében Istent dicsőít***e meg. Most is így történik, amikor már csak a legfontosabb információkat mondja el a népnek. Nem ő a nagy vezető, hanem az Úr. Ő csak egy kis eszköze az Úrnak, akit az üdvtörténet egy kis szeletében használt. Emlékezteti őket, hogy végig az Úr vezette őket, Ő gondoskodott róluk és ez továbbra is így lesz. Ő küzd meg az ellenségeikkel, előttük jár, és ahogy eddig felhő- és tűzoszlopként folyamatosan Izráel táborában volt, most is velük lesz láthatatlan módon.

Ha szereted az Urat, ha ragaszkodsz Hozzá, ha az Ő személye a legdrágább számodra, akkor 3 500 évvel később rád is igaz az Úr ígérete. Maga az Úr vonul majd előtted, ő maga lesz veled. Nem hagy cserben téged és nem hagy el: ne félj hát és ne rettegj! Habár mindannyian csak pici epizódszereplők vagyunk Isten nagy üdvtörténetének egy apró részében, mégis Önmagát fogja megdicsőíteni mindannyiunk életében. A tiedben is.

Beregi László

13/06/2026

Jelenések 15, 2-4

És láttam valami üvegtengerfélét, amely tűzzel volt vegyítve, és láttam azokat, akik legyőzték a fenevadat, annak képmását és nevének számát, amint az üvegtengernél álltak az Isten hárfáival, és énekelték Mózesnek, Isten szolgájának énekét és a Bárány énekét: Nagyok és csodálatosak a te műveid, mindenható Úr Isten, igazságosak és igazak a te utaid, népek királya: ki ne félne téged, Urunk, és ki ne dicsőítené a te nevedet, hiszen egyedül te vagy szent: mert a népek eljönnek mind, és leborulnak előtted, mert nyilvánvalóvá lettek igazságos ítéleteid.

János látta és hallotta a mennyben azokat, akik a nagy nyomorúság idejében kitartottak Krisztus mellett, továbbra is Őt imádták, és nem a fenevadat, vagy a képmását, és nem viselték nevének számát, a 666-ot a homlokukon vagy a jobb kezükön. Itt azt olvassuk, hogy legyőzték a fenevadat, de két résszel előrébb pedig azt olvastuk, hogy a fenevadnak adatott meg, „hogy hadat indítson a szentek ellen, és legyőzze őket” (Jelenések 13,7). Akkor most ki győzött? Természetesen a szentek győztek, mert állhatatosan, hűségesen, hittel teljesen az életük árán is kitartottak Krisztus mellett. A Földről nézve az a győzelem, ahogy a fenevad megöli a szenteket, a mennyből nézve pedig az a győzelem, amikor az életünket adjuk Krisztusért. Maga Jézus Krisztus is pontosan így győzött a kereszten.

A Bárány éneke a győzelem öröméneke. Csodálatos, Istent magasztaló, dicsőítő ének, amellyel a szentek a hálájukat és a hódolatukat mutatták ki. Egy gyönyörű istentisztelet. Gyönyörködtek a mindenható Úrban, akit láttak, akinek a szentsége kiáradt rájuk, és ezt az éneket hozta ki a lelkükből.

Mindezt kisebb mértékben már te is átélheted akár ma is, ha vágyakozol Istenre, ha kéred, hogy Isten szentsége teljesen áradjon ki rád, formálja át a szívedet, a gondolkodásodat, az érzelmeidet, hogy gyönyörködhess benne, imádhasd, dicsőíthesd Őt. Az Atya ilyen imádókat keres magának. (lásd János 4,24)

Beregi László

12/06/2026

Példabeszédek 1,7

Az Úrnak félelme az ismeret kezdete. A bölcsességet és erkölcsi tanítást csupán a bolondok vetik meg.

A modern ember felértékeli a tudást, az ismeretet. A posztmodern ember a saját ismeretét és tapasztalatát. A poszt utáni mai ember pedig a rajta kívül álló, de azonnal hozzáférhető végtelennek tűnő ismeretet (információt) értékeli fel.

Nagyon eltávolodtunk Salamon bölcsességétől gondolkodásban és lelkiségben is. Neki szilárd meggyőződése volt, hogy a végtelen ismeret és az emberi észt meghaladó bölcsesség, tudás csak Istenben található meg. Ha valódi ismeretre vágyunk, ha abban növekedni szeretnénk, akkor azt csakis Tőle kérhetjük és kaphatjuk meg. Salamon mindennél jobban vágyott erre a bölcsességre és a mindenható Isten meg is ajándékozta azzal. Számodra mennyire fontos az isteni bölcsesség? Mennyire vágysz arra, hogy részesülj belőle? Egyáltalán Istennél keresed és Tőle kéred, vagy más utakon próbálkozol erre szert tenni?

Salamon egyenesen bolondnak nevezi azokat, akik megvetik a bölcsességet, akiknek az isteni bölcsesség és erkölcs semmit sem jelent. Áldott vagy, ha már kimunkálta a szívedben a vágyat az Úr az Ő tanítására, de áldatlan az az út – isteni intéssel kikövezett –, ha a bolondokkal együtt tévelyegsz, és nem Nála keresed az igaz ismeretet.

Salamon a bölcsességhez vezető út legelső lépéseként az Úrnak félelmét jelöli meg. Istennek ezt a magas fokú tiszteletét, mely minden helyzetben az Ő szempontjait, az Ő akaratát, az Ő személyét keresi és ahhoz kapcsolódva abban él és cselekszik. No meg gondolkodik. Gondolkodik, pedig még az sem egyszerű, hiszen az Ő gondolatai nem a mi gondolataink. Sokszor föl sem foghatjuk még a töredékeit sem annak, amit Ő gondol. De ha már a szíve szerint járunk, akkor az ismeret kezdetére eljutottunk. A szükséges többit pedig ígérete szerint be is végzi rajtunk, rajtam, rajtad. Úgy legyen!

Bíró Zsolt

11/06/2026

1Thesszalonika 1, 2-10

Hálát adunk Istennek mindenkor mindnyájatokért, amikor megemlékezünk rólatok imádságainkban, mert szüntelenül emlegetjük a mi Istenünk és Atyánk színe előtt hitből eredő munkátokat, szeretetből jövő fáradozásotokat és a mi Urunk Jézus Krisztusba vetett reménységetek állhatatosságát; mivel tudjuk, Istentől szeretett testvéreink, hogy választottak vagytok. Mert a mi evangéliumunk nemcsak szavakban jutott el hozzátok, hanem erővel, Szentlélekkel és teljes bizonyossággal is. Ti is tudjátok, hogyan éltünk közöttetek, a ti érdeketekben, ti pedig a mi követőinkké lettetek, és az Úréi, amikor sok zaklatás ellenére a Szentlélek örömével fogadtátok be az igét. Példává is lettetek minden hívő számára Makedóniában és Akhájában, mert tőletek terjedt tovább az Úr beszéde, de nemcsak Makedóniába és Akhájába, hanem mindenhová eljutott a ti Istenbe vetett hitetek híre. Szükségtelen is erről bármit mondanunk, mert ők maguk beszélik rólunk, milyen fogadtatásban volt részünk nálatok, és hogyan fordultatok a bálványoktól Istenhez, hogy az élő és igaz Istennek szolgáljatok, és várjátok a mennyből Jézust, az ő Fiát, akit feltámasztott a halottak közül, aki megszabadít minket az eljövendő haragtól.

Isten nagyon szeret benneteket és kiválasztott titeket arra, hogy Vele teljetek be és Vele töltsétek az örökkévalóságot. Ennek jele az, hogy teljesen bizonyosak vagytok az evangélium igazságában, hogy megkaptátok Isten Szentlelkét az üdvösségre. AZ Ő örömével fogadtátok be a szavait a szívetekbe, pedig pont emiatt zaklatnak titeket a zsidó és görög honfitársak folyamatosan. Ennek ellenére az Úr követői lettetek, és a szavait adjátok tovább, állhatatosan fáradozva az egész országban. Ahogyan mi példává lettünk számotokra, ti is példák lettetek sokak számára a hitetek, szeretetetek és reménységetek miatt. Sokan ismerik a bizonyságtételeteket, ahogy elfordultatok a bálványoktól, és teljesen odaadtátok magatokat az egyetlen élő, igaz Istennek, és minden nap várjátok Jézust, hogy eljöjjön értetek.

Csodálatos leírás ez a thesszalonikai testvérekről. Mi magunk, a titeket szolgáló közösségünkben is vágyunk arra, hogy valamikor rólunk is készüljön egy ilyen leírás. Nem papír vagy digitális formában, látványosan kihirdetve, hanem élő példaként mindannyiótok szívébe írva, akik kapcsolatban vagytok velünk. Ahogy Isten Szentlelke élővé tudta tenni számunkra, szívünkbe tudta írni a majdnem kétezer évvel ezelőtt élt testvéreink példáját és emellé kaptunk még mai, élő tanúbizonyságokat is kaptunk. Vágyunk arra, hogy bennetek is meglegyen ugyanez a vágy, és a Szentlélek a szívetekbe írjon minél több példát, amelyeken keresztül Jézus ragyog felétek.

Beregi László