24/07/2026
🇭🇺 A T4C-ben való részvétel természetesen a JMSZ munkatársaira is hatással volt - alább szolgálatvezetőnk, Kővágó Emese megélése olvasható:
"Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy születése pillanatától kezdve közelről szemlélhettem a CHANGE foglalkozások alakulását, és a tapasztalatok tükrében részt vehettem azok formálásában is. Számos tényező hatott erre a folyamatra: a világjárvány, amikor online formában dolgoztuk fel a migráció és a menekültkérdés témáját, a politikai környezet, amely óvatosságra intette az intézményeket a foglalkozások befogadására, vagy a fiatalok igényei. Ez utóbbira tudtunk a legerősebben hatni közvetlenül, ugyanis a foglalkozásokat mindig úgy alakítottuk ki a tanárok és osztályfőnökök bevonásával, hogy azok szorosan illeszkedjenek a csoport szükségleteihez. A kezdeti bizalmatlanságot mindig a párbeszéd, a találkozás értékteremtő pillanatai oldották fel, köztük a legértékesebbel, az egy menekülttel vagy bevándorlóval való kapcsolódással, amint arról a diákok is beszámoltak a végén. Amikor arca, neve és története lett egy személynek, mozgásba lendülhetett az empátia, a szolidaritás, amelyek képesek voltak a vélt vagy valós félelmeket is oldani. Számomra a megnyílás és kapcsolódások momentumain túl az volt még gazdagító, amikor a diákok arról számoltak be, hogy felfedezték, ez a téma sem fekete vagy fehér, van tere a cselekvésnek, és milyen megnyugtató volt számukra, hogy biztonságos környezetben tudtak beszélgetni egy "nehéz" témáról. Köszönöm a tanulóknak, tanáraiknak, és a menekülteknek is, hogy megnyíltak, és hogy felismerhettük egymás valóságát és tálentumait! Folytassuk, figyelve egymásra!"
🇬🇧 Participation in T4C had an impact on the JMSZ staff as well—below is an account from our head of service, Emese Kővágó:
“I am fortunate to have been able to observe the development of the CHANGE activities from the very beginning and, based on those experiences, to have played a role in shaping them. Numerous factors influenced this process: the pandemic, during which we addressed the topics of migration and the refugee crisis online; the political climate, which urged institutions to exercise caution in hosting these sessions; and the needs of the young people themselves. We were able to have the strongest direct impact on the latter, as we always designed the workshops in collaboration with teachers and the heads of classes to ensure they closely aligned with the group’s needs. Initial mistrust was always relieved by dialogue and the valuable moments of connection, including the most important one—forming a bond with a refugee or immigrant—as the students themselves reported at the end. Once a person had a face, a name, and a story, empathy and solidarity could take hold, which were able to dispel both perceived and real fears. For me, beyond the moments of openness and connection, it was also enriching when the students reported that they had discovered this topic isn’t black and white, that there is room for action, and how reassuring it was for them to be able to discuss a “difficult” topic in a safe environment. Thank you to the students, their teachers, and the refugees for opening up and allowing us to recognize each other’s realities and talents! Let’s keep going, while staying aware of one another!”
