Lótusz felszabadulás-kineziológiai és transzperszonális megoldások

22/03/2026

Március 23-29. - Amikor nem mindegy, hogy mibe teszed a hitedet...

Elcsépelt és hatásvadász lenne lovagolni azon, hogy mekkora váltásban vagyunk, mindent megváltoztató időket élünk, dimenziót ugrunk, miegymás.
Pedig így van.
No, nem a hétköznapokban, ahol ugyanúgy elindul a hétfő reggel, ugyanúgy be kell menni dolgozni, ugyanúgy rohanva szürcsöljük a kávét, indítjuk útnak a napot, a családot, ugyanúgy küzdünk a mindennapokkal és olykor komolyan feltesszük a kérdést, hogy mindennek, a magasabb dimenziókban és a felsőbb énünk szerint ugyan mi értelme...?

Ez a hét továbbra is arról fog szólni, hogy megedzik a bennünk lakó hitevesztettséget vagy hinni akarást és pengeélre kerül az, hogy minek vagy kinek is hihetünk, vagy minek akarunk hinni?
Mi döntjük el azt, hogy a világ és önmagunk melyik apsektusát illesztjük be és tesszük azt a saját valóságunkká.
Mit jelent ez?

Olyan ez a hét most, mint az a vicc, amikor az Ember panaszkodik magában:
- Semmi sem sikerül, semmire sem vagyok jó, senki sem szeret, semmi értelme az életemnek...
A Teremtés pedig csak áll mögötte, csóválja a fejét és jegyzetel:
- Hát...furcsa kívánságok, de ha mindenképpen ezt akarod...

Lilith a Nyilasban, ami kvadrálja hét elején a Merkúrt és Felszálló Holdcsomót a Halakban. Közben a Nap beér a Neptun és Szaturnusz közé, ahol kicsit letekerik a hangot a lendületen, szétválik a nyafogás kontra tenni akarás, vagy a fejjel falnak rohanás helyett apránként, összeszedetten kezdünk haladni.
Nagyon erősen jelen lehet sokaknál az "álljunk meg egy pillanatra és gondoljuk már át", és ez nagyban igaz akkor, ha éppen valamilyen már/még nem működő helyzetben vagyunk, amin valahogy változtatni szeretnénk.

Minden változtatás vagy teremtés alapja a hit, és az hogy az mennyire rezeg bennünk valósan abban a kvantum mezőben, ami a manifesztációkat meghatározza.
Ez a hit, ez a kvantum mező pedig nem érzelmekhez vagy gondolatokhoz kötött, hanem egy szférikus kódrendszer, amiben minden lenyomat benne van a mostani életünkre vonatkozóan. Van, amin sosem fogunk benne változtatni, de vannak olyan rétegek, amik igenis hozzáférhetőek és az Uránusz Ikrekbe lépésével nyílnak majd jobban meg kollektíven is.

A Lilith-Merkúr energiáiban nem mindegy, hogy mit szajkózunk magunknak, mert most a kvantummezőbe az beleíródik. Mit beleíródik?....Belevésődik, kérem szépen.
Ha azt sulykoljuk, hogy kilátástalan minden, nem látjuk mikor lesz jobb, nem bírjuk tovább - akkor azt véssük bele.
Ha azonban kicsit összekaparjuk a lelkünk utolsó kis maradék cafrangjait és azt tudjuk mondani, hogy valahogy meg fog oldódni és igenis kitartunk, akkor azt írjuk most be a teremtésünk könyvébe a következő lapra.
Ez pedig most nagyon nem mindegy. Sem egyénileg, sem kollektíven...

Ugyanez az energia képes arra, hogy saját magunkra még nagyobb "átkot" (Lilith-Merkúr) húzzunk azzal, hogy nem vagy csak nagyon nehezen tudunk egy önmagunkat megtartó rezgésben maradni, és olyan dolgokat mantrázunk magunkban automatikusan és észrevétlenül, amik aztán valóságként beépülnek a világunkba.
Az Uránusz kb. 1 hónap múlva átlép az Ikrekbe, ahol megindul egy teljesen új rezgés, amivel az idegrendszer szinapszisait, a gondolatainkat, az érzelmi mintáinkat és a kvantum mező egy részét valóban átírhatjuk. Ez sok-sok évig tart majd, senki nem marad le róla, mindenkinek máskor jön el majd az ideje, hogy dolgozzon ezzel.
Ez a pár hét addig, most ennek egy előszobája, és még ha tétovák is vagyunk abban, hogy kicsit több erővel, jobban bizakodva, önmagunkat támogatva nézzünk magunkra egy helyzetben, akkor is el kell valahol kezdeni.
Fontos: ez nem az a mérgező álpozitivitás, amiben kizárunk minden negatívat és a fejünket a homokba dugjuk, mondván: akkor az nem teremtődik meg, miközben épp ezzel a tagadással adunk neki aztán energiát.
Ez egy olyan nézőpontot kér, amiben tisztában vagyunk a saját nünükéinkkel, tudjuk, hogy mennyire negatívak, hitehagyottak, keserűek tudunk lenni, és ennek ellenére megpróbáljuk valahogy megbeszélni magunkkal, hogy ne süppedjünk ebbe annyira bele...
Nem kell rögtön világot megváltani, elég, ha eggyel kevesebbszer gondolunk negatívat magunkról, mint tegnap és nem vesszük elő minden nap az "ásd el magad!" felszerelést.

A Nap a Szaturnusz együttállásában halad el, ez egy rideg, érzelemmentes, de megtartó energia.
Lesz, aki rá fog látni arra, hogy miért is nem haladtak eddig a dolgai, lesz, aki jobban megfontolja az eddigieket és más konklúzióra jut, és tud olyat is, hogy hatalmas tolóerőt nyújthat egyes helyzetekben. Segít tisztábban látni az Ént, az Egót és azokat a héjakat, sérüléseket, amik meghatároznak minket.
Közben nyílik a Szaturnusz és Plútó fényszöge is, ami nem hagyja úgy a dolgokat, ahogy vannak és lehetőséget nyit arra, hogy más struktúrákat, mintázatokat alakítsunk ki, mint amikkel eddig esetleg magunkat és a körülöttünk lévő világot szabotáltuk és megérkezhessen egy nagyobb váltás lehetősége.
A jó hír: ha nekiállunk és hajlandóak vagyunk energiát beletenni, akkor még működhet is.
A rossz hír: ez az energia nem önműködő, ha nem élünk vele, nem mozgatjuk meg, egyszerűen elvész.
Ez egyébként nagyjából április közepéig él...
Csak mondom. 😉😁

Ez egy olyan hét lesz, a következő pár héttel együtt, amikor belül döntünk, önmagunkról és ezzel a külvilágról is...
Tessék sokkal tudatosabban, fókuszáltabban figyelni azt, hogy mikor, miben ássuk alá a saját hitetlenségünkkel önmagunkat. Ez pedig most nem terápiás gyógyszöveg, ez most élesben megy.
Lehet abban hinni, hogy úgysem sikerül, de ennyi erővel abban is lehet hinni, hogy igen. Mindkettő ugyanannyi energiabefektetés, csak a fókusz máshol van. Mindenki maga dönt, hogy melyiket választja.
Ettől még lehetnek nehézségeink, érhetnek minket drámák, hiszen a manifesztáció nem azt jelenti, hogy hirtelen minden rossz elillan és mi ülünk a pálmafák alatt a napsütésben életünk végéig gondtalanul. Azt jelenti, hogy a történésekkel együttműködve élünk akkor is, ha azok próbára tesznek minket.

Most aktívan lehetőségünk van beleszólni, alakítani ezen, ha ebbe az energiába beleállunk. Nem feltétlenül azonnal lesz eredmény, de az biztos, hogy most nincs kifogás arra, hogy miért nem ülünk le és gondoljuk át, hogy eddig mi a manót is diktáltunk a Teremtésnek...

Eszter 🦄🌞
Csillagszirmok

🔒 A megosztásokat köszönöm!
Az oldal bejegyzett védjegy oltalom alatt, a teljes tartalom pedig szerzői jogvédelem alatt áll. Írást továbbvinni csak közvetlen megosztással, vagy az eredeti bejegyzésre mutató linkkel lehet!

(Kép: Pinterest)

15/02/2026

Nőj fel önmagadhoz. 🙏🏻
Szaturnusz február 13-ról 14-re virradó éjjel a Halakból a Kosba lép, hogy újabb három évtizedes spirált indítson el az időben.

Három évtized záródik. Van, aki még túl fiatal ahhoz, hogy értse, honnan is indult, és vannak, akik már másodszor élik meg a Szaturnusz Kosba lépését.
Mindig, újra és újra tanuljuk a keményebb végéről azt, hogy az elmúlt években vagy évtizedekben, hol voltunk túlságosan álmodozóak, hogy éltünk illúziókban, hol bíztunk meg túlságosan másokban, hol segítettünk túl sokat ott, ahol a segítség az lett volna, ha nem teszünk semmit.
A Halak energiáiban a túlzásokkal szembesültünk, mindazzal, amit nem tudtunk rendben és egyensúlyban tartani és vagy túl- vagy alultoltuk.
A szétszórt, az irányvesztett, a sodródó, a tehetetlen minőségek is ide tartoznak, mint ahogyan az is, hogy hiába a legmélyebb megérzések területe is ez, mégis olyan káoszban voltunk, hogy rendre elhibáztuk a lényeget, amivel aztán később orrbagyűrésszerűen kellett szembe nézni.

Elképesztően sok rétege van a Kos Szaturnusznak, és Szaturnusznak úgy egyáltalán, minden apró ízét, szegmensét tapasztalni fogjuk majd. Rengeteget írtam már róla, fogok is még, mert nem lehet egyetlen bejegyzésben letudni, és mindannyiunknak mást hoz majd hétköznapi szinteken is...
A mostani egyik legfontosabb üzenete az, hogy nézzük végig, hogy az elmúlt kb. 2 évben, hol tanították azt, hogy ne adjunk túl sokat, ne bízzunk túlságosan, ne adjuk fel könnyen a határainkat a szeretetre hivatkozva. Hol volt az a pont, ahol védenünk kellett volna magunkat, a folytonos adás helyett, de nem tettük? Hol volt az, ahol a jóindulatot ripityára törték, mert nem vettük észre, hogy ott éberebbnek kellene lennünk? Hol adtunk, ahol nem érdmelték meg? Hol volt az, ahol a saját integritásunk sérült a rózsaszín közösségben, "elfogadásban" lebegve, és hol volt az, ahol orbitálisat estünk pofára azért, mert azok, akikben hittünk, akiket felmagasztaltunk, vagy közel engedtünk, széttépték a határainkat.
Hol akartunk hinni egy új irányban, egy új jövőben, ami aztán pillanatok alatt hullott szét, és hiába mentegettük magunkat, a vége ugyanaz maradt: már megint nem kellett volna elhinnem/belemennem/hagynom/segítenem/beengednem/elfogadnom.

Utolsókat tesztelt most Szaturnusz és masszívan összedolgoztak Uránusszal. Olyan helyzetekről írtatok, jómagam is éltem, amikben egyértelmű volt a felkérdezés, hogy még mindig tátott szájjal szaladunk-e bele ugyanabba, vagy meg tudjuk emelni magunkban a Szaturnusz ismétlődő időspirálját egy másabb szintre? Igen, ebben mindenképpen vesztek el emberi kapcsolatok. Kötelező volt.
Egyetlen kérdése van ebben, hogy tanultunk-e mindabból, amibe belenyomta az orrunkat? Tanultunk-e abból, hogy hol és hányszor adtuk fel a saját önérvényesítésünket mások miatt? Hányszor nem mondtuk ki, hányszor hagytuk, hányszor engedtük, hányszor és hányszor segítettünk, tettünk még akkor is, amikor már szinte kiégtünk benne?

A Halak minősége nem az ész nélküli összeolvadásról, határtalanságról, romboló káoszról szól - márpedig legtöbben ezt éltük meg "feltétel nélküliség" alatt.
Közben nem vettük észre, hogy a legtöbb helyzetbe azért csúsztunk bele, mert még mindig meg akartunk csak felelni, szeretetet koldultunk, vártunk az önfeladásért cserébe, hinni akartunk a törődés, segítés, összefogás erejében, ami nem volt más csak cserekereskedelem, amiben a hiányállapotaink, a szeretetsebeink belül enyhülést kerestek.
Napról napra, helyzetről helyzetre alkudtunk meg morzsákért cserébe, de végül mégis ott maradtunk ugyanolyan éhesen az illúzióinkkal.

A Kosba lépő Szaturnusz nem tűri már tovább a lötyögést, az önámítást, és legfőképpen nem akarja, hogy ugyanazokat a hibákat kövessük el újra csak azért, mert a nagy Eggyé válást hajszolva nem vettük észre, hogy csak a belső nyomorainkat futtajuk szinte minden helyzetben.

Fel kell végre nőni.
Fel kell nőni ahhoz, hogy ne fussuk ugyanazokat a köröket.
Fel kell nőni ahhoz, hogy értsük, a spiritualitás abban a formában, ahogyan az elmúlt két évtizedben burjánzott, nem tud tovább működni.
Fell kell nőni ahhoz, hogy képesek legyünk észrevenni melyik helyzettel van valóban dolgunk és melyik az, ami csak jelzi azt, hogy már megint ismételjük ugyanazt. Ugyanazt a mártírkodást, ugyanazt az áldozatiságot, ugyanazt a kepesztést a szeretetért, és azt hisszük feltétel nélküliségben lebegünk...
Fel kell nőni ahhoz, hogy képesek legyünk valóban ott segíteni, ahol kell és nem ott, ahol tapasztalni kellene a másikat hagyni, mert az a legnagyobb segítség sokszor, amit adhatunk.
Fel kell nőni ahhoz, hogy tudjuk elfogadni azt, hogy nem dolgunk mindenkit megmenteni önmagától, de képesek legyünk tudni azt, amikor igenis múlhat rajtunk valaki más boldogulása, akár élete is.

Fel kell nőni.
Önmagunk tisztább verziójához, a világ tisztább haladásához is.
Nincs több spirituális homokozó és gyakorlóterep, nincs több "vizsga", nincs több "majd legközelebb".
Mostantól élesben megy.

Csillagszirmok

🔒 A megosztásokat köszönöm!
Az oldal teljes tartalma jogvédett, írást továbbvinni csak közvetlen megosztással, vagy az eredeti bejegyzésre, oldalra mutató linkkel lehet!
Köszönöm, ha ezt tiszteletben tartod.

(Kép: Pinterest)

01/12/2025

A hála a legegyszerűbb pillanatok legmélyén születik meg bennünk. Egy sóhajban. Egy mozdulatban. Egy csendben. Majd lassan, finoman, észrevétlenül kitágul, és átjárja az egész létezésünket.
A hála nem egy gondolat. Nem egy mondat, amelyet kimondunk. Nem egy szokás, amelyet begyakorolunk. A hála elsősorban egy felismerés. Annak felismerése, hogy a lét maga ajándék.

Amikor valóban hálát érzünk, valami megpihen bennünk. A mindennapok rohanó, elégedetlen, kapkodó mozgása hirtelen elcsitul bennünk. Olyan ez, mintha az idő egy pillanatnyi szünetet tartana, és mi ebben a szünetben újra kapcsolatba kerülünk azzal, aki valójában vagyunk.

A hála csendje visszavezet bennünket a forráshoz, ahhoz a tiszta jelenléthez, amelyet már nem zavar meg sem félelem, sem vágy, sem keresés. A hála tulajdonképpen kapu. Egy átjáró ahhoz a mélyebb valósághoz, amely elől a hétköznapi elme legtöbbször elzár minket.

A hála misztériuma ott kezdődik, ahol az elme elhallgat.
Ott, ahol már nem azt kérdezzük: Miért nincs több? Miért nincs másképp? Miért nem úgy alakult a helyzet, ahogy szerettem volna? Hanem egyszerűen csak látunk. Látjuk azt, ami van. És ebben a látásban ott ragyog valami: a létezés öröméből.

A hála soha sem egy tárgyhoz kötődik, és nem egy eseményhez. Az ember azt hiszi, akkor lesz hálás, ha valami különleges történik vele, ha elér valamit, ha megkap valamit, ha a körülmények végre kedveznek neki.

De a hála misztériuma egészen más. A hála nem egy eseményre adott reakció. A hála a lét természetes válasza önmagára. Ha valóban figyelünk, ha jelen vagyunk, akár a legkisebb dolog is elég ahhoz, hogy a szív megnyíljon, egy fényfolt a padlón, a levelek susogása, egy gyerek nevetése, a levegő friss érintése az arcunkon, vagy egyszerűen csak a tény, hogy létezünk.

A hála mélysége ott tárul fel, ahol a „van” fontosabb lesz számunkra, mint a „nincs”.
A hála nem boldogságot okoz. Nem kell hozzá egy kényszeredett mosoly. A hála sokszor csendes, visszahúzódó, szelíd. Olyan, mint egy mély belső sóhaj, amelyben az ember azt érzi: minden rendben van.

Nem a körülmények miatt. Nem az események miatt. Hanem mert belül béke van. És ebből a békéből úgy tekint a világra, mint egy ismerős, kedves térre, amely mindig többet adott, mint amit valaha is észrevettünk.
A hála misztériuma abban rejlik, hogy amikor azt mélyen átéljük, hirtelen eltűnik bennünk az elkülönülés érzése.

A „köszönöm” mögött ott van valami sokkal mélyebb, az a felismerés, hogy nem vagyunk elkülönítve a létezéstől. A hála nem azt jelenti, hogy valaminek örülünk, hanem azt, hogy felismerjük azt, hogy részei vagyunk annak az áramlásnak, amely életet ad minden pillanatban.

A hála ezért nem csupán egy érzelem, hanem egy állapot. Egyfajta tiszta, könnyed, időtlen jelenlét, amelyben a világ már nem ellenfél, hanem egy társ.
A hála misztériuma nem arról szól, hogy megköszönünk valamit, ami történt velünk. Hanem arról, hogy felismerjük azt, hogy a létezés maga egy ajándék. És amikor ez a felismerés megérint bennünket, minden pillanatban találunk valamit, amiért hálásak lehetünk — mert a hála már nem a világra, hanem a szívre épül.
Ez a hála mély gyógyulást hozhat el számunkra. Feloldja bennünk a szorongást. Elveszi az ítélkezés élét. Megnyitja bennünk az együttérzést. Kitágítja a teret belül, ahol eddig csak szűkösséget éreztünk.

És minden dolog, amely eddig tehernek tűnt, hirtelen fényt kap, nem azért, mert könnyebbé vált, hanem mert a jelenlétünk más minőségben érinti meg azokat.
A hála misztériuma végül elvezet bennünket oda, hogy felismerjük azt, hogy a hála nem valami, amit „gyakorlunk”. A hála mi magunk vagyunk, amikor eloszlik bennünk a félelem. Mindig ott volt. Mindig ott van. Bennünk. Csak a világ zaja fedte el azt. A gondolatok forgataga. Az elvárások súlya. A hiány illúziója.
De elég egyetlen pillanat, amikor befelé fordulva a szív csendjét választjuk — és a hála, mint egy belső fény, újra felragyog bennünk.

És amikor ez megtörténik, a világ már nem lesz többé ugyanaz. Vagy talán pontosabban: már mi nem vagyunk ugyanazok. Mert a hála nem a világot változtatja meg, hanem azt, aki látja a világot.
És ebben a látásban születik meg a csoda: a felismerés, hogy minden pillanatban több fény van, mint amennyit valaha is észrevettünk.

Ez a hála misztériuma. A szív csendes, időtlen ragyogása. A létezés önmagára eszmélése bennünk.

Frank M. Wanderer

ITT INGYEN LETÖLTHETŐ FRANK M. WANDERER KÖNYVEKET TALÁL
https://kulcsok.wordpress.com/ingyen-letoltheto/

27/10/2025

Talán nincs olyan dolog jelenleg, amit kevésbé látnánk előre, mint azt, hogy mi fog történni az emberi civilizációval. Mi lesz velünk öt, huszonöt, vagy 100 ...

06/09/2025

Misztikus hétvégének nézünk elébe, melynek drámai hatása hónapokig tart és sorsfordító hatású. A Halak zodiákusban a Telihold, a teljes Holdfogyatkozás a káo...

21/07/2025

Így igaz.

Nekem valahogy úgy tűnik, hogy a spirituális tudatosságra törekvő embereknél, még mindig nagyobb a hajlandóság a szellemi fejlődés keresésére, mint a lelki munkára.
Hogy erre van hajlandóság, az nagyon jó, elképesztően nagy dolog.
De sok esetben még mindig könnyebb mantrákat ismételni, meditálni, mint szembenézni a saját elfojtott fájdalmakkal. Könnyebb előadásokat hallgatni, olvasni, mint belemenni lelkünk mélyebb dimenzióiba.
Számottevő azok száma, akik hozzáférnek a más galaxisokból érkező tudáshoz, akik mindent tudnak már az univerzum működéséről, és elenyésző azoké, akiknek sugárzik a tekintetéből a lelki érettség, az érzelmi bölcsesség.

Nagyon sok esetben felnőtt testbe zárt kisfiúk, kislányok varázsolnak, meditálnak, szellemi gyakorlatokat végeznek, meg szeretnének világosodni...azt mondogatják, hogy minden illúzió.

Olyan gyerekek, akiket nem öleltek át, amikor kellett volna...akiket nem láttak meg, nem értettek meg, amikor csak ez számított volna... Akiket nem hagytak kibontakozni, és nem engedték, hogy azok legyenek, akinek valóban születtek. Akiknek túl korán kellett felnőniük. Akiknek a fájdalmát senki nem tartotta meg.. Akik meg akarták menteni a szüleiket. Akik egyedül tanultak meg túlélni. És most, évekkel, évtizedekkel később, felnőtt testtel, de gyermeki sebzettséggel a lelkükben, a „megvilágosodást” keresik. Végülis nem csoda...hiszen a fény, a tisztaság, az egység ígérete végre enyhülést hozhat.

Csakhogy... sokszor a spirituális utak is a menekülés terepei lesznek.

Menekülés a traumából... Menekülés az érzelmekből, amelyek túl fájdalmasak. Menekülés az emberi valóságból, amely túl sebezhető...túl nagy fenyegést jelent... És legfőképp: menekülés az éretlen, sebzett belső gyermek elől.

A „minden illúzió” kijelentés, ha a kisgyerek mondja bennünk, aki nem bírja tovább érezni a valóságot...nem bölcsesség, hanem önvédelem. A fájdalom tagadása...a test megvetése...az árnyék kivetítése.

Pedig lehet az is, hogy a keresés tüze, ami ég bennünk... nem akkor nyugszik meg, amikor megtaláljuk a bölcsek kövét, amikor megtanultuk tökéletesen elvégezni a gyakorlatot, amikor megtaláltuk a legmagasabb szinten álló gurut, amikor képesek vagyunk órákat meditálni.

Hanem akkor, amikor leülünk a bennünk síró kisfiú mellé. Amikor átöleljük azt a kislányt, aki még mindig retteg, hogy nem elég jó. Amikor végre nem „feljebb” akarunk jutni, hanem mélyebbre menni... a testbe, a sebekbe, az érzésekbe, az emlékezetbe.

Amikor végre rájövök: nem a fény elérésére van szükségem, hanem arra, hogy valaki végre lásson engem. Hogy valaki egyszer azt mondja:
„Itt vagyok veled. Nem kell tovább menekülnöd.”
És ha ez a valaki én magam vagyok...
Akkor kezdődik az igazi átalakulás.

Botos Orsolya

09/07/2025

⚡️AZ URÁNUSZ BELÉPETT AZ IKREKBE – ÉS VÉGRE KAPUNK LEVEGŐT!⚡️

A felfrissítő kiadós esővel együtt megérkeztek az Uránusz frissítő energiái az Ikrekbe, amire sokan már régóta szomjúhozunk. Mind szimbolikusan mind a valóságban értelmezve.

Az Ikrek jegye levegős, és amikor már nem kapunk levegőt, az Uránusz hozza el az igazi felszabadulást: friss gondolatokat, új szemléletet, váratlan, szikrázó, villámszerű felismeréseket.

Nézzük kicsit részletesebben. Az Uránusz ma július 7-én megérkezett az Ikrek jegyébe.

Az ikrek a tudásszerzés, a könyvek, racionális értelmezés jegye, az Uránusz az intuitív meglátások bolygója. És mivel az Ikrek természete kettős, ellentmondásos, az uránuszi intuitív tudás és kommunikáció lesz a kulcs, hogy ne fulladjunk bele az információ-halmazba, hanem értsük is a lényeget. Erre nem mindenki képes, mert az Uránusz nem a könyvekből, tanfolyamokból szerzi a tudást, hanem felsőbb tudatosságból, zsigeri érzékelésből. A meglévő tudásrendszerek már nem fognak hatékonyan működni, elavulnak, mire az Uránusz az Ikrek jegy végéhez ér. Az Uránusz sosem agyal, nem merkúri módon működik, de mégis érzékeli az igazságot, és egy újfajta látásmódot hoz a világba. És aki ezen a frekvencián mozog, annak szinte megnyílik az „Ég”.
Ugyanúgy, ahogy a NAV-nak sem kell semmit sem mondanunk, mert mindent érzékel és tud rólunk Ikrek uránuszi módon. De félretéve a viccet, ami egyébként nagyon is valóságos, a lényeg, hogy egy újfajta kommunikációs rendszerbe lépünk át, ami a hétköznapjaink része lesz.

Néhány szót ejtek még az Ikrek jegy ellentmondásosságáról, amiről egyébként is híres. Mivel ura a Merkúr, ami a racionális elme képviselője képes így is, meg úgy is értelmezni ugyanazt. Ez ad egyfajta rugalmasságot, sokszínűséget ennek a jegynek, de ha nincs közben egy egyértelmű irányvonal, ami felé haladunk, akkor ez nagyon is káoszhoz tud vezetni. A kapcsolatok is radikálisan át fognak alakulni.

Azáltal hogy megvizsgáljuk a dolgok másik oldalát is, felfedezünk a korábbival ellentmondó nézeteket is. Amikor az Uránuszt felfedezték 1781-ben, akkor pont az Ikrek 24. fokán járt, és ez nagyon beszédes, hiszen amikor egy bolygót felfedeznek, a kollektívben megjelenik egy új minőség, amit az Uránusz képvisel. Minden esetben a történelem során amikor az Ikrekben járt az Uránusz újfajta gondolkodást, kommunikációt és tudáshalmazokat hozott, amelyek átalakították a világ szemléletét.
84 évente látogat el az Ikrekbe és a jövőképünket a feje tetejére állíthatja az elkövetkezendő 7 évben, 2033-ig lesz az Ikrekben.
Szóval kapkodhatjuk majd a fejünket, minden változik és nagyon gyorsan. Az Ikrek mindig mozgásban van, ezért is kapcsoljuk hozzá a közlekedést - levegő jegyként a repülést – és így az előttünk álló évek biztosan jövés-menésben tartanak, és jönnek az új forradalmi technológiák.

Van még egy lényeges téma itt, amit a végére hagytam. Az Ikrek szociális jegy, kapcsolódni vágyik, az Uránusz viszont csak „ott marad”, ahol szabad és szellemileg inspirálódhat, tehát kényszerből nem marad, mert azzal tud csak kapcsolódni, ami önazonos és őt is előre viszi. Felszabadító érzés az, amikor olyan közegben vagy, ahol szárnyalhatsz, önmagad lehetsz és a jövő dimenziói nyílnak meg előtted.

Ha az Ikrek jegyben vannak bolygóid, biztosan hatalmas változáson mész keresztül, mert felráz, inspirál és ha valami nem működik biztosan kiszakít belőle, hogy a saját jövődet kezd el élni.

IKREK URÁNUSZ - 2025-2033

27/06/2025

2025. június 27.

Amikor a szív megszólal – Hold és Merkúr együtt az Oroszlánban -
Trigonban a Kos Szaturnusz-Neptunusszal

Ma reggel a Hold belép az Oroszlán jegyébe, és azonnal együttállásba kerül az ott haladó Merkúrral. Ez önmagában is felerősíti az érzelmi kifejezést, az önazonos kommunikációt, és az igényt arra, hogy végre valaki meghalljon bennünket – igazán.
De a nap különlegessége, hogy mindez harmonikus trigon kapcsolatban áll a Kosban együtt mozgó Szaturnusz és Neptunusz konjunkcióval. Ez nemcsak kreatív energiákat hoz, hanem belső rendet és hosszú távú céltudatosságot is adhat az érzelmi megnyilatkozásoknak.

Mit jelent ez a gyakorlatban?

Ez a nap különösen alkalmas arra, hogy:

őszintén és szívből kommunikáljunk,
rendezzünk régóta halogatott érzelmi témákat,
kiálljunk magunkért – úgy, hogy közben a másikra is figyelünk, bátorságot gyűjtsünk egy olyan beszélgetéshez, amit már régóta tervezünk.

Az Oroszlán Hold–Merkúr segít, hogy ne csak mondjuk, hanem át is érezzük azt, amit közölni akarunk. A Kos Szaturnusz stabilitást, a Neptunusz pedig intuitív mélységet ad ehhez. Vagyis most nemcsak dráma, hanem belső tisztánlátás is kapcsolódik a szavainkhoz.

Mire figyelj?

– Ne told túl a szereplést. Az Oroszlán hajlamos lehet a túlhangsúlyozásra – fontos, hogy ne csak hallatszódjunk, hanem kapcsolódjunk is.
– Neptunusz hatása miatt lehetnek illúziók is a háttérben – figyelj, hogy ne akarj „szépen” megoldani valamit, ami őszinteséget kíván.
– Kommunikációban keveredhet az érzelem és az elvárás – ne várd el, hogy más is ugyanúgy érezzen vagy reagáljon.

Használható tanácsok mára:

Írj ki magadból valamit, amit már nem tudsz tovább tartogatni.
Beszélgess valakivel úgy, hogy valóban jelen vagy – necsak fejben válaszolsz.
Kérdezd meg magadtól: „Milyen érzés lenne, ha ma teljesen őszinte lennék – magamhoz is?”
Alkoss – bármilyen formában. A mai energia kreatívan is megszólalhat benned.

Ez a nap megmutathatja, hogyan lehet egyszerre bátornak és mélynek lenni. Nem kell választani a tartalom és a forma között – amikor a szív és az ész összhangba kerül, abból mindig valami lényegi születik.
Ma lehetőségünk van tiszta szándékkal, de erővel megszólalni – vagy csak jelen lenni úgy, hogy az is hat.

Ipacs Andrea asztrológus

13/03/2025

Alapítványunk ez évben is hálásan fogadja az Szja. 1%-os felajánlásokat.
Ebben a globális változásban önmagunkat meghaladva gyökeresen át kell alakítanunk az Univerzális renddel ellenkező struktúráinkat. Ennek a célnak a megvalósításában segítjük az egyéneket az új helyzetekhez történő alkalmazkodásban, testi-lelki-szellemi szinten kiegyensúlyozó, blokkoldó, egészség megőrző és helyreállító, fejlesztő munkánkkal.
Köszönjük a felajánlásokat, amellyel az alapítvány fennmaradása által a tudatos emberekért végzett tevékenységeinket támogatod!
A Magunk Ura Alapítvány 18739213-1-41 –es adószámára

04/03/2025

Igaz. Dr. David R. Hawkins: Erő kontra erő c. könyvében ismerteteti a tudattérképet és információit.

26/02/2025

Ne engedjük, hogy a forma megzavarjon!

Sok „spirituális” tanítás, amely meghatározott formában jelenik meg, gyakorta olyan valóságokhoz vezet, amelyeket a legmegfelelőbb szóval a tudat „asztrális” világainak nevezhetünk. Talán csábítóak, örökkévalóak és élvezetesek, de nem vezetnek el a megvilágosodáshoz. A forma elmélyíti azt a tévképzetet, hogy van egy kereső, aki valamiféle lépcsőzetes, jelzőtáblákkal ellátott úton, „kísérő szellemek” társaságában halad. A Megvilágosodás csúcsa felé törő spirituális felkapaszkodás során valójában nem kerülnek utunkba entitások.
A tanításokhoz hasonlóan az asztrális „síkok” is kalibrálhatók. Vannak alacsony síkok (poklok), közbenső síkok (a pokol tornáca vagy purgatórium) és magasabb asztrális (mennyei) síkok. Ezek mind a lélek, avagy a spirituális test, vagy megint más néven a tudat fókuszpontja által előirányzott lehetséges célállomások. Mindegyik szintnek saját hierarchiája, „istenei”, néphagyományai vannak, amelyek e síkok lakói számára „valóságosak”. Mindez elégedettséget nyújthat, talán örömteli és izgalmas is lehet, de semmi köze a megvilágosodáshoz.
A Valóság túl van minden formán, mégis minden forma lényege. Hagyjuk, hogy a forma feltárja saját természetét. Nem kell törekednünk rá. Ugyanakkor vigyáznunk kell, hogy ne rekedjünk meg a forma kontra formanélküliség, a Mindenség kontra semmi, vagy a teljesség kontra üresség feltételezett ellentétpárjainál és vagylagosságánál. Ezek csupán a nyelv leírásai, és nincs önmagukból fakadó valóságuk. Nem kell a valós és a valótlan közül választanunk, mert a valótlan nem létezik.

David R. Hawkins: A Mindenség Szeme – 9. fejezet, 133-134 oldal


Avoid The Distraction of Form

Many „spiritual” teachings which are expressed in form frequently lead to what is best termed as „astral” realms of consciousness which in themselves can be seductive, unending, and pleasurable, but they do not lead to enlightenment. Form reinforces the illusion that there is a seeker on some sort of pathway with rungs and signposts and even „spirit guides” positioned along the way. On the spiritual climb to the peak of Enlightenment, there actually are no entities to meet you along the way.
Astral „planes”, like teachings, can be calibrated. There are low planes (hells), intermediate planes (purgatory or limbo), and the higher astral planes (celestial). These are all possible destinations of the soul or spiritual body or focus of consciousness. Each of these levels has its own hierarchies, „Gods”, and folklore which are „real” to the inhabitants of these planes. These may be gratifying, even joyful and thrilling, but they are not enlightenment.
That which is Reality is beyond all form and yet intrinsic to it. Let form reveal its own nature. There is no need to seek it. Also, one needs to be wary to not be caught in the supposed opposites or alternatives of form versus formlessness, or Allness versus void, or fullness versus emptiness. These are merely descriptive linguistics, with no intrinsic reality. One does not have to choose between the real and the unreal since the unreal does not exist.

David R. Hawkins: The Eye of the I – Chapter 9, page 130-131