09/09/2026
Újra van Erasmus, de attól még a lehetőség valójában sokak számára nem elérhető.
Örülünk annak, hogy újra minden felsőoktatásban tanuló előtt nyitva áll az Erasmus lehetősége, és bízunk benne, hogy ezúttal több hallgató fog részt venni a programban. Ez egy fontos és régóta várt lépés, hiszen az Erasmus nem csupán egy külföldi félévet jelent, hanem olyan szakmai, nyelvi és személyes tapasztalatokat ad a hallgatóknak, amelyek hosszú távon is meghatározzák a tanulmányaikat és a későbbi lehetőségeiket, és a magyar felsőoktatást is. Ugyanakkor egy ösztöndíjprogram attól még nem válik valóban hozzáférhetővé, hogy lehet jelentkezni rá.
Magyarországon mindig is nagyon kevesen vettek rész az Erasmus vagy más külföldi részképzésben: például a 2017/18-as tanévben (még jóval a COVID vagy az Erasmus tiltás előtt) a hallgatók mindössze 1,5%-a tanult külföldön, aminek nagyon is kézzelfogható okai vannak.
Az első a kreditek elismerése.
Az lett az általános gondolkodás a hallgatóknál, hogy amennyiben Eramusra szeretnének menni, csúszni fognak egy évet a tanulmányaikkal, ami legtöbb esetben valóban így van. Az Eurostudent VI. kutatás szerint a magyar hallgatók külföldön megszerzett kreditjeinek 69%-át egyáltalán nem fogadják el, és ezek egy részét is csak szabadon választható kreditként fogadják el. A kreditelfogadási döntéseknél ugyanis nagyon sok esetben általánossá vált az az oktatói / intézetvezetői hozzáállás, hogy “nem az én órámra járt, nem az én vizsgámat t***e le, nem az én könyvemből tanult, így ne fogadjuk el a külföldön megszerzett krediteket”. Emiatt jelentős visszatartó erő sok hallgatónál, hogy nagy valószínűséggel évet fog ismételni, ha csak valahogy nem tudja megbeszélni az adott tantárgy felelősével, amire nehéz tanulmányi döntéseket alapozni.
A második a nyelvtudás.
Egy külföldi félévhez nem elég a motiváció. Kell hozzá használható nyelvtudás és magabiztosság is. Ezeket azonban nem az Erasmus kapujában lehet megszerezni.Ha azt szeretnénk, hogy több magyar hallgató vegyen részt Erasmus- és más mobilitási programokban, akkor már a közoktatásban meg kell teremteni ennek alapjait. A nyelvoktatásnak nem pusztán az érettségire, nyelvvizsgára vagy a dolgozatokra kellene felkészítenie, hanem arra is, hogy egy diák később egy másik országban, idegen nyelvi és kulturális környezetben is magabiztosan boldoguljon.
A harmadik pedig a pénz.
Az Erasmus-ösztöndíj fontos segítség, de önmagában legtöbbször nem fedezi egy külföldi félév valós költségeit. Egy drágább egyetemi városban az Erasmus-ösztöndíj mértéke a szállás kifizetésére sem elég, és nem minden hallgató tudja kiegészíteni ezt az összeget saját forrásaiból, még akkor sem, ha dolgozik mellette.
Így bár fontos, de nem elegendő, hogy újra van Erasmus, ugyanilyen fontos, hogy a program valóban hozzáférhető legyen.
Olyan mobilitásra van szükség, ahol a hallgató tudja, hogy a külföldön megszerzett kreditjeit elismerik, és ahol az ösztöndíj nem csak papíron jelent támogatást.