08/06/2026
📝 Diák könyvkritikák HUBBY-díjas és shortlistes könyvekről 6. rész
A szombathelyi Paragvári Utcai Általános Iskola diákjai közösen írtak kritikát Vészits Andrea Ábris és az azúrkék patkány című regényéről. (Pagony)
A szerzők név szerint: Barasits Borbála, Katona Jázmin, Szakos Júlia, Szkalák Borbála. 🙂
A színre szavaztunk!
Azért ezt a könyvet választottuk, mert a cím felkeltette a figyelmünket: van benne patkány, aki ráadásul azúrkék színű. (Milyen is az az azúrkék, ezt gyorsan meg is kellett keresnünk…) Ki is derült számunkra, hogy az azúrkék a tiszta égbolt színét idézi, vagyis ez az égszínkék. Na de ilyen színe lenne egy patkánynak? Úgy döntöttünk, hogy utánajárunk a dolognak, elolvassuk a regényt. Elég hamar kiderült, hogy izgalmas történettel van dolgunk. A patkány tulajdonképpen menekült egy laborból (ő valóban kísérleti patkány), és Ábris lesz a megmentője. Ábris olyan, mintha a mi osztálytársunk lenne: egykorúak vagyunk, jó tanulók vagyunk, szeretünk rajzolni, az állatokat is szeretjük. De azért Ábris nagyon más is, mint egy átlagos diák: betegsége miatt sok mindentől féltették, nehéz volt beilleszkednie az osztályba (persze ettől mi is félünk mindig), el volt tiltva az állatoktól súlyos allergiája miatt. A legfurcsább tulajdonsága az volt, hogy mindent lerajzolt, ami körülötte zajlott. De valóban mindenhová, még az iskolában is, ami miatt nem nagyon kedvelték a tanárok (persze ez is lehet ismerős helyzet). Ezek a rajzok láthatóak szerintünk a könyvillusztrációban. Nekünk tetszettek, bár egy-kettő kicsi félelmetes volt. Ábris szüleinek, sőt nagyszüleinek nagyon fontos szerepük van a történetben. Apukája például abban a laboratóriumban dolgozik, ahonnan a furcsa színű főhősünk megszökött. Ők azért nem olyanok, mintha a mi szüleink lennének. Szeretnénk-e olyan szülőket, mint Ábris szülei? Közösen, némi vita után, úgy döntöttünk, hogy nem. Legalábbis az anyukáját biztosan nem választanánk. Persze szereti Ábrist, de túl szigorú vele. Erre lehet mentség Ábris betegsége, de mi azért a fiúnak szurkoltunk végig. Három nap: ennyi volt az átlagos olvasási időnk. Kezünkbe vettük a könyvet, és nem szívesen tettük le. Egyikünk véletlenül nem vitte el magával a hétvégi utazásra, bánta is... Azután pedig megkértük a tanárnőnket, ajánljon nekünk még hasonló olvasnivalókat!