12/01/2021
Soha nem lehet annyira nehéz a helyzet, és nem lehet semmilyen bezárás arra indok, hogy ne emlékezzünk meg azokról, akik már nem lehetnek közöttünk. Gergő ma 2 éve ment el, és a valósághoz képest üres frázis lenne, ha azt mondanánk, hogy "űrt hagyott maga után". És ebben a formában nem is lenne igaz.
Pont az ő emlékének a jelenléte, aminek köszönhetően az Egyesület - habár jelenleg téli álmát alussza, de - még létezik. A tavalyi év minket is megviselt, egy korszakot végérvényesen lezártunk, és sokszor éreztem úgy, hogy ez a búcsú nem csak a felnőtt csapatnak szól. Azonban ahogy haladtam visszafelé az időben eszembe jutott a Gergő nevével fémjelzett emléktorna hangulat és sikere. Az utolsó beszélgetésünk. A fellépése a nagycsapatba. Az első közös bajnokik hangulata és a kezdeti terveink. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy emlékszem az első közös edzésünkre, mert olyan, mintha már a kezdetektől itt lett volna.
Gergő, eltávozásod nem űrt hagyott maga után, hanem befejezetlenséget. Hiába minden búcsú és lezárás, a lehetőségeidből szőtt terveid, a sportban kitűzött céljaid velünk maradtak, és most kényszerből várniuk kell. Tudjuk, hogy ez egy nehéz, de méltóságos örökség, amely az idő előtti búcsúval értékét vesztené. Ennél nehezebb akadályokat is leküzdöttél Te, egyedül, méltatlan lenne, ha semmit nem tanultunk volna tőled. Ebbe a gondolatba kell kapaszkodnunk most, mert ez fog újra a helyes pályára állítani minket, még ha most nem is látjuk, hogyan.
Köszönjük Neked még egyszer!
András
(u.i.: A jelenlegi helyzetben úgy tudunk Gergő emlékének adózni, ha a biztonságot és az egészséget helyezzük előtérbe, és ennek megfelelően idén nem tartjuk meg az emléktornát, hogy jövőre már nyugodtan, korlátozásoktól mentesen lehessen rajta részt venni.)
