14/07/2026
Az MNE elnökének állásfoglalása az„80.nmi.hu – A közművelődés 80 éve egy helyen” című projet kapcsán
Érdeklődéssel néztük meg a „80.nmi.hu – A közművelődés 80 éve egy helyen” című jubileumi honlapot. Az oldal azt a benyomást kelti, mintha a mai Nemzeti Művelődési Intézet Nonprofit Közhasznú Kft. lenne a magyar közművelődés elmúlt nyolc évtizedének természetes és megszakítás nélküli örököse. A honlap a közművelődés történetét egyetlen intézményi ívként mutatja be, amelynek végpontja a mai NMI Kft.
Felmerül a kérdés: miért lehet ennyire fontos éppen most egy ilyen narratíva hangsúlyozása?
Az egyik lehetséges magyarázat az intézményi legitimáció erősítése. Egy olyan szervezet számára, amely jogi és szervezeti értelemben az elmúlt 16 év által kialakított konstrukcióban működik, különösen fontos lehet, hogy saját szerepét történeti folytonosságba ágyazza. Ez szakmai presztízst, tekintélyt és stabilitást sugallhat a szakma, a döntéshozók és a nyilvánosság felé.
Emellett a kulturális politika szempontjából is jelentős lehet egy egységes történeti narratíva. Ha a közművelődés múltja egyetlen intézmény történeteként jelenik meg, az egyszerűbbé teszi a kommunikációt, és könnyebben illeszthető egy központilag formált kulturális stratégia keretei közé. Az identitásépítés természetes törekvése minden intézménynek, de ez nem írhatja felül a történeti hitelességet.
Mindezek ellenére fontos különbséget tenni a történeti folytonosság és az intézményi önértelmezés között. A közművelődés története jóval összetettebb annál, mint hogy egyetlen szervezet történeteként legyen bemutatható. Nyolc évtized alatt különböző korszakok, intézmények, szakmai műhelyek és eltérő értékrendek formálták.
Különösen problematikusnak tartom azt a hallgatólagos állítást, amely szerint a mai NMI a Szabadművelődési Intézet szellemi örököse lenne. A szabadművelődés 1945 után nem csupán egy új intézmény létrejöttét jelentette, hanem egy demokratikus Magyarország kulturális programját. A cél az volt, hogy a művelődés mindenki számára hozzáférhető legyen, erősödjenek a helyi közösségek, az öntevékenység, a szabad kezdeményezések és a kulturális részvétel. A Szabadművelődési Intézet ezt a szemléletet képviselte mindaddig, amíg a politikai viszonyok ezt lehetővé tették.
A mai NMI egészen más történelmi, politikai és intézményi környezetben működik. Ellát ugyan közművelődési feladatokat, de ebből önmagában nem következik a szellemi folytonosság. A szellemi örökséget nem egy szervezeti forma, nem egy jubileumi honlap, nem egy díjalapítás és nem egy intézményi narratíva alapozza meg, hanem azok az értékek, amelyek a működést meghatározzák: a szakmai autonómia, a közösségek önállóságának tisztelete, a sokszínűség és a nyitottság. Éppen ezért a Szabadművelődési Intézet és a mai NMI közé egyértelmű egyenlőségjelet tenni történetileg, szakmailag és erkölcsileg is erősen vitatható.
Éppen ezért a kérdés nem az, hogy egy intézmény hogyan értelmezi saját szerepét, hanem az, hogy a történeti bemutatás mennyire képes hitelesen megőrizni a közművelődés valódi sokszínűségét, az intézményi változásokat és a történelmi megszakítások tényét.
A magyar közművelődés nyolcvan éve valóban közös örökség. Nem egyetlen intézményé, hanem mindazoké a népművelőké, közművelődési szakembereké, művelődési házaké, civil közösségeké és helyi kezdeményezéseké, akik évtizedeken át dolgoztak a közösségekért. Éppen ezért ezt az örökséget nem lehet egyetlen intézmény történeteként bemutatni. A múlt hiteles feldolgozása nem a folytonosság látszatának megteremtéséről, hanem a történeti valóság tiszteletéről kell, hogy szóljon.
Bordás István az MNE elnöke
