28/09/2026
Amikor együtt menetelünk
Szukkot, a sátoros ünnep a zsidó év egyik legörömtelibb időszaka: egyszerre idézi fel a pusztai vándorlást, köszönti az őszi betakarítást, és az összetartozás erejére emlékeztet. Arra az erőre, amely a Nemzetközi Élet Menetében is testet ölt.
A vendégszeretet Szukkot egyik legszebb hagyománya. Megnyitjuk a szukka (ünnepi sátor) törékeny falait, és jelképesen vendégül látjuk az uspizinokat (jelképes vendégeket), az előttünk járó nemzedékek nagy alakjait. Családtagokat, barátokat és idegeneket fogadunk egyazon tető alatt. Hét napon át arra emlékeztet bennünket a szukka, hogy az összetartozást nem a falak teremtik meg, hanem azok, akiket magunk köré gyűjtünk, a történetek, amelyeket elmesélünk, és az emlékek, amelyeket nemzedékről nemzedékre továbbadunk.
A Nemzetközi Élet Menetén mi is felépítünk egy hatalmas, jelképes sátrat: az emlékezés és a folytonosság sátrát, amely országokat, közösségeket és nemzedékeket köt össze. Nincsenek vászonfalai, tetejét sem ágak fedik. Emberek ezrei alkotják. Jom HaSoakor (a holokauszt áldozatainak emléknapján) Auschwitz-Birkenauban gyűlnek össze, hogy emlékezzenek a meggyilkoltakra, és együtt meneteljenek a holokauszt túlélőivel.
Az Élet Menete minden évben fiatalok és felnőttek ezreit hozza össze a világ számos országából. Azért érkeznek, hogy tanuljanak, emlékezzenek, és elkötelezzék magukat amellett, hogy a holokauszt emléke soha ne merüljön feledésbe, és hasonló borzalom soha többé ne ismétlődhessen meg.
Az Auschwitzból Birkenauba vezető utat ilyenkor kék kabátok és zászlók hosszú folyama tölti meg, az összetartozás megrendítő képe. Fiatalok menetelnek holokauszt-túlélők, tanárok, családok és más résztvevők mellett. Saját országuk zászlaja mellett Izrael zászlaját is viszik. Sokféle nyelv hallatszik a tömegben, de amikor imádkozni kezdenek, ugyanazok a héber szavak kapcsolják össze őket. Két felejthetetlen héten át, Lengyelországban és Izraelben, a Menet maga is jelképes szukkává válik, amelyben mindannyian elférnek.
Sok fiatal számára ez az első találkozás a zsidó világ rendkívüli sokszínűségével. Különböző delegációkkal érkeznek, majd olyan közösségekből jött kortársaikkal találkoznak, akikkel máskülönben talán soha nem keresztezné egymást az útjuk. Barátságok születnek, és közben valami mélyebb is kialakul: a közös identitás és az egymás iránt érzett felelősség.
A 15 éves New York-i Lea a 2025-ös Élet Menetén értette meg igazán, mit jelent számára a zsidó közösséghez tartozni. A koncentrációs és haláltáborokkal való megrázó szembesülés nem csupán gyászt hagyott benne. A zsidó folytonosság erejét is megmutatta, és az erősödő antiszemitizmus idején a biztonság és az összetartozás érzését adta neki.
„Szavakkal aligha lehet leírni, milyen megrázó volt végigjárni a koncentrációs és haláltáborokat. Ugyanakkor mérhetetlen büszkeséggel töltött el, amikor arra gondoltam, milyen messzire jutottunk zsidó népként. Gyönyörű volt az út Izraelbe, hatalmas erőt adott, és elmélyítette a kötődésemet a vallásomhoz. Egy olyan időszakban, amikor úgy érezzük, hogy az antiszemitizmus mindenütt jelen van, ebben a közösségben végre biztonságban és szeretve éreztem magam. Ezen az úton megtaláltam azokat, akik közé tartozom.”
Ez a felismerés különösen sokat jelent azoknak, akiknek zsidó élete addig egyetlen iskola, hitközség vagy helyi közeg keretei között zajlott. A Meneten egyszerre kitárul előttük a zsidó világ. Ahogyan a szukka nyitva áll a vendégek előtt, úgy mutatja meg az Élet Menete is, hogy a zsidó élet messze túlnyúlik az ismerős környezet határain. Egy eleven, világméretű közösséghez tartoznak, amely képes együtt emlékezni, támogatni tagjait és kiállni egymásért.
A torontói Josh a 2026-os Meneten élte át ugyanezt a felismerést. A világ minden részéről érkező zsidókkal való találkozás átformálta benne a zsidó identitás jelentését, és rádöbbentette, milyen erő rejlik egy országhatárokon átívelő közösségben.
„Az Élet Menete segített formálni a zsidó identitásomat, megérteni a nemzetközi zsidó közösséget, és felismerni, mennyire fontos Izrael támogatása. Mielőtt részt vettem volna a Meneten, nem tudtam, milyen erő rejlik a zsidó közösségben, amikor mindannyian együtt vagyunk, hiszen korábban csak egyetlen zsidó közeg vett körül. Amikor azonban a világ minden tájáról érkezett zsidókkal találkoztam, és együtt meneteltünk Auschwitzból, megértettem, milyen különleges dolog egy erős, eleven, nemzetközi zsidó közösséghez tartozni. Bár korábban nem ismertük egymást, képesek voltunk támogatni egymást, és közösen kiállni Izrael mellett.”
Ennek az egységnek különös súlyt ad a hely, ahol mindez történik. Auschwitz-Birkenaut azért hozták létre, hogy embereket fosszanak meg szabadságuktól, méltóságuktól, végül pedig az életüktől. Az Élet Menete idején ugyanezt a tájat túlélők és fiatalok, zászlók, énekek és zsidó imák töltik meg. Mindennek középpontjában az emlékezés áll, de a zsidó élet puszta jelenléte önmagában is válasz arra a kísérletre, amely egykor az eltörlésére irányult.
A brit delegáció tagja, Cece számára a Menet mindenekelőtt a zsidó nép élni akarásáról és ellenálló képességéről szólt:
„Birkenauban hullámzott a fű a szélben, és vadvirágok nyíltak. Bár a föld mélyén ott volt a halál, ezek a virágok mégis kinőttek egy olyan helyen, amelyet a halálnak szántak. Számomra ez volt a remény. Az élet reménye, egy nép élni akarása. Ezek a virágok arra emlékeztetnek, hogy a halál és a pusztítás ellenére még mindig itt vagyunk. Holokauszt-túlélők és a világ minden tájáról érkezett emberek mellett meneteltünk, népünk dalait énekelve. Mi is kivirágoztunk.”
Akárcsak Szukkot, az Élet Menete is véget ér, de élményeit a résztvevők hazaviszik magukkal. Határokon átívelő barátságokat, valamint a zsidó történelemhez és saját identitásukhoz fűződő mélyebb, személyesebb kötődést visznek haza. Felismerik, hogy egy élő néphez, egy világméretű közösséghez tartoznak. És azt is, hogy immár egy náluk sokkal nagyobb történet folytatói.
Szukkot végén lebontjuk a szukkát, de mindaz, ami benne történt, velünk marad. Ugyanígy az Élet Menetének zászlóit is összehajtják, a delegációk hazatérnek, az Auschwitz és Birkenau közötti út pedig ismét elcsendesedik. Akik azonban végigjárták ezt az utat, emlékezni fognak arra, milyen érzés volt egyetlen jelképes tető alatt együtt lenni a túlélőkkel és a világ minden tájáról érkezett zsidókkal.
Arra is emlékezni fognak, hogy nincsenek egyedül. Hazaviszik magukkal az emlékezés szukkáját, amelyet a túlélők tanúságtételei és a közösen átélt élmények tartanak össze.
Velük tart a felelősség is: hogy amit kaptak, továbbadják a következő nemzedéknek.
Az Élet Menete Alapítvány, via International March of the Living
