Az Élet Menete Alapítvány

Az Élet Menete Alapítvány March of the Living Hungary

02/10/2026

Gyertek el, emlékezzünk együtt az október 7-i tragédia harmadik évfordulóján a Bálint Házban!

A filmvetítés előtt közösen mondunk kádist, a vetítés után mécsest gyújtunk az áldozatok emlékére.
Az estét közös hórával zárjuk, az élet szeretetének és a közösség erejének jegyében.

Aki tavaly nem tudta velünk megnézni a We Will Dance Again című filmet, most ismét kivételes alkalmat kaphat erre, mert az alkotás mozikban és online nem látható.

Hozzátok el családotokat, barátaitokat is! A film utáni mécsesgyújtásra, közös megemlékezésre és hóra-táncra kicsiket és nagyokat egyaránt szeretettel várunk.

Filmvetítés: 17:00 -18:30
Mécsesgyújtás: 18:30
Közös hóra: 19:00-tól

A vetítés ingyenes, de előzetes regisztráció szükséges:
https://cooltix.hu/event/6abe3df3878f6c1ce9e3eac0

Kérjük, az esemény oldalán is jelezzétek, hogy velünk tartotok:
https://www.facebook.com/share/1J5yjefoip/?mibextid=wwXIfr

Az Élet Menete Alapítvány és a Machol Hungaria közös eseményére hívjuk Önöket a Bálint Házba, ahol a méltó emlékezés és ...
02/10/2026

Az Élet Menete Alapítvány és a Machol Hungaria közös eseményére hívjuk Önöket a Bálint Házba, ahol a méltó emlékezés és az élet töretlen igenlése találkozik.

Az este folyamán levetítésre kerül a We Will Dance Again című alkotás (izraeli-amerikai dokumentumfilm, 2024, 90 perc, magyar felirattal, rendező: Yariv Mozer). A filmvetítéssel az alapítvány tisztelettel emlékezik, átadva a mű legfőbb üzenetét; újra fogunk táncolni.

A vetítést követően a szavak helyét a mozdulat veszi át. Az izraeli néptánc egy különleges, élő hagyomány. A tánc oktatása és a lépések átadása a Machol Hungaria hivatása – jelenlétükkel a közös tánc és az összetartozás felemelő érzését hozzák el a résztvevőknek.

Kultúránk és hagyományaink évezredek óta az élet folytonosságáról szólnak. A tragédiák ellenére itt vagyunk, őrizzük értékeinket, és hittel tekintünk a jövőbe.
Ezen az estén a filmvetítéssel emlékezünk, a Machol Hungaria által vezetett tánccal pedig az életet és a közösséget ünnepeljük.

Filmvetítés 17:00-kor kezdődik
Kaddis
Tánc 19:00-kor kezdődik

A filmvetítés ingyenes, azonban a férőhelyek korlátozott száma miatt előzetes regisztráció szükséges.
https://cooltix.hu/event/6abe3df3878f6c1ce9e3eac0

Szervező: Az Élet Menete Alapítvány, Machol Hungaria
Közreműködő: Izrael Állam Magyarországi Nagykövetsége
Támogató: JCC Budapest - Bálint Ház

Egy zsidó ügyész a felejtésre berendezkedett országbanAmikor Fritz Bauer visszatért Németországba, sok egykori náci már ...
30/09/2026

Egy zsidó ügyész a felejtésre berendezkedett országban

Amikor Fritz Bauer visszatért Németországba, sok egykori náci már köztiszteletben álló emberként élt. Őt zsidóként és szociáldemokrataként koncentrációs táborba hurcolták, majd menekülésre kényszerítették. Ügyészként tért vissza, hogy felelősségre vonja a náci bűnök elkövetőit.

1903-ban született Stuttgartban, zsidó kereskedőcsaládban. Jogot és közgazdaságtant tanult, doktorált, 1930-ban Németország legfiatalabb járásbírája lett. A köztársaságot védő Reichsbanner stuttgarti csoportját vezette. Hi**er hatalomra jutása után néhány héttel már a heubergi koncentrációs tábor foglya volt.

1936-ban Dániába menekült, de a német megszállás ott is utolérte. Rövid internálások után több mint két évig bujkált, majd 1943 októberében családjával Svédországba szökött a deportálás elől. Stockholmban W***y Brandttal, a későbbi német kancellárral szerkesztett náciellenes emigráns folyóiratot.

Már a háború végén hazatért volna. Felajánlotta szaktudását az amerikai hatóságoknak, de állást csak négy évvel később kapott a német igazságszolgáltatásban. Azok visszailleszkedése, akiknek a múltját vizsgálni akarta, sokszor gördülékenyebben ment.

1949-ben tért vissza. Az új köztársaság demokratikus alkotmányt kapott, intézményeiben azonban számos egykori náci folytatta pályáját. Bauer nyomozásai saját kollégái múltjához is elvezethettek. A neki tulajdonított mondat érzékelteti a munkakörülményeit: „Amint kilépek az irodámból, ellenséges területre lépek.”

1952-ben Otto Ernst Remer ellen lépett fel. Az egykori Wehrmacht-tiszt hazaárulóknak nevezte azokat, akik 1944. július 20-án megpróbálták megölni Hi**ert. Bauer a rágalmazási perben azt akarta kimondatni: a Hi**ernek tett eskü nem kötelezhetett bűnök elkövetésére, és nem törölhette el az ellenállás jogát.

A náci rendszer törvényességének látszatát támadta. A tömeggyilkosságokat elrendelő hatalom nem követelhetett feltétlen engedelmességet, az ellene való fellépés pedig nem minősülhetett hazaárulásnak. A katonai eskü nem mentesített a személyes felelősség alól: a bűnös parancs végrehajtása attól még bűn maradt, hogy engedelmességnek nevezték.

Remert három hónap börtönre ítélték. Ennél messzebbre hatott, hogy a bíróság jogszerű ellenállásként ismerte el a Hi**er elleni összeesküvők tettét. Hét évvel a háború után ehhez még mindig külön per kellett.

1957-ben Bauer levelet kapott Argentínából. Lothar Hermann zsidó túlélő azt gyanította, hogy Adolf Eichmann Buenos Aires közelében él. Lánya, Sylvia megismerkedett Eichmann egyik fiával. Az apa Ricardo Klement néven rejtőzött, fia azonban az eredeti családnevet viselte.

Bauer attól tartott, hogy a hivatalos német megkeresés hamarabb figyelmeztetné Eichmannt, mintsem elfogásához vezetne. Titokban izraeli kapcsolataihoz fordult. A Moszad első vizsgálatai eredménytelenek maradtak: Hermann csaknem vak volt, a feltételezett lakhely pedig olyan szegényes, hogy az egyik felderítő kételkedett a nyomban.

Bauer tovább sürgette a kutatást. Újabb bizonyítékokat kapott Gerhard Klammer német geológustól, aki Argentínában együtt dolgozott Eichmannal, és ismerte kilétét, hollétét.

A nyomozást félrevezetéssel is védte. Miközben az izraeliek Argentínában keresték Eichmannt, Bauer közel-keleti nyomokról, sőt kuvaiti kiadatási kérelemről beszélt. A megtévesztő hírek az argentin lapokba is bekerültek.

1960 májusában Eichmann izraeli fogságba került. Bauer egy frankfurti étteremben értesült a sikerről, Ben-Gurion parlamenti bejelentése előtt. Isser Harel, a Moszad vezetője úgy emlékezett: Bauernek könnyes volt a szeme, amikor megölelték egymást. A világ az elfogásról hallott; Bauer szerepéről akkor még nem.

Németországban azonban tömegével éltek elkövetők, akik nem bújkáltak, és álnévre sem volt szükségük. Bauer már az ő felelősségre vonásukon dolgozott.

A frankfurti Auschwitz-perhez néhány régi irat is hozzájárult. Emil Wulkan túlélő Thomas Gnielka újságírónak adta át őket, aki továbbította Bauerhez. A dokumentumok agyonlőtt foglyok és az őket lelövő SS-tagok nevét tartalmazták. A tábori adminisztráció „szökés közben” történt halálesetekként könyvelte el a gyilkosságokat.

A felelősséget elfedő papírok bizonyítékká váltak. Bauer kezdeményezésére Frankfurt megkapta az auschwitzi bűnök vizsgálatának illetékességét.

Évekig tartó nyomozás után, 1963. december 20-án huszonkét vádlottal kezdődött a tárgyalás. Csaknem húsz hónap alatt 360 tanút hallgattak meg, köztük 211 auschwitzi túlélőt.

A vádlottak többnyire a saját részvételüket tagadták, nem a tömeggyilkosságokat. A túlélőknek húsz év múltán kellett neveket, arcokat, időpontokat felidézniük: kit láttak ölni, ki mit tett velük. Az egyéni bűnösséget igazoló iratok híján vallomásaikon múlhatott egy-egy vádpont bizonyítása.

Az ítéletek a korabeli igazságszolgáltatás szűk felelősségértelmezését tükrözték. A bíróság konkrét tetteket és személyes szándékot vizsgált; a tömeggyilkosság tudatos segítői sokszor csupán bűnsegédként feleltek.

Bauer szerint a szervezett megsemmisítésben a feladatok megosztása nem mentesíthette a résztvevőket. Ezt a német bírói gyakorlat csak évtizedekkel később kezdte érvényesíteni. A per mégis országos nyilvánosság elé vitte a bűnöket, amelyekről oly sokan hallgatni akartak.

1968. július 1-jén Bauert holtan találták frankfurti lakásában. Hatvannégy éves volt. A náci „eutanázia”-program résztvevői ellen előkészített eljárása halála után nem jutott el a tárgyalásig.

Ismerte a szabályosan iktatott embertelenséget: hogyan válik a gyilkosság szolgálati kötelességgé, majd az engedelmesség a felelősség elhárításának eszközévé.

Azért tért vissza, hogy az igazságszolgáltatás az üldözötteknek adjon védelmet, az üldözőktől pedig számon kérje tetteiket. Túl sok gyilkos élhetett köztiszteletben, miközben áldozataiknak még mindig bizonyítaniuk kellett, mi történt velük. Bauer azt akarta, hogy a túlélőknek ne kelljen az igazukért könyörögniük, a bűnösök pedig ne számíthassanak arra, hogy elég kivárniuk.

Az Élet Menete Alapítvány/ Tamas Vajda

Amikor együtt menetelünkSzukkot, a sátoros ünnep a zsidó év egyik legörömtelibb időszaka: egyszerre idézi fel a pusztai ...
28/09/2026

Amikor együtt menetelünk

Szukkot, a sátoros ünnep a zsidó év egyik legörömtelibb időszaka: egyszerre idézi fel a pusztai vándorlást, köszönti az őszi betakarítást, és az összetartozás erejére emlékeztet. Arra az erőre, amely a Nemzetközi Élet Menetében is testet ölt.

A vendégszeretet Szukkot egyik legszebb hagyománya. Megnyitjuk a szukka (ünnepi sátor) törékeny falait, és jelképesen vendégül látjuk az uspizinokat (jelképes vendégeket), az előttünk járó nemzedékek nagy alakjait. Családtagokat, barátokat és idegeneket fogadunk egyazon tető alatt. Hét napon át arra emlékeztet bennünket a szukka, hogy az összetartozást nem a falak teremtik meg, hanem azok, akiket magunk köré gyűjtünk, a történetek, amelyeket elmesélünk, és az emlékek, amelyeket nemzedékről nemzedékre továbbadunk.

A Nemzetközi Élet Menetén mi is felépítünk egy hatalmas, jelképes sátrat: az emlékezés és a folytonosság sátrát, amely országokat, közösségeket és nemzedékeket köt össze. Nincsenek vászonfalai, tetejét sem ágak fedik. Emberek ezrei alkotják. Jom HaSoakor (a holokauszt áldozatainak emléknapján) Auschwitz-Birkenauban gyűlnek össze, hogy emlékezzenek a meggyilkoltakra, és együtt meneteljenek a holokauszt túlélőivel.

Az Élet Menete minden évben fiatalok és felnőttek ezreit hozza össze a világ számos országából. Azért érkeznek, hogy tanuljanak, emlékezzenek, és elkötelezzék magukat amellett, hogy a holokauszt emléke soha ne merüljön feledésbe, és hasonló borzalom soha többé ne ismétlődhessen meg.

Az Auschwitzból Birkenauba vezető utat ilyenkor kék kabátok és zászlók hosszú folyama tölti meg, az összetartozás megrendítő képe. Fiatalok menetelnek holokauszt-túlélők, tanárok, családok és más résztvevők mellett. Saját országuk zászlaja mellett Izrael zászlaját is viszik. Sokféle nyelv hallatszik a tömegben, de amikor imádkozni kezdenek, ugyanazok a héber szavak kapcsolják össze őket. Két felejthetetlen héten át, Lengyelországban és Izraelben, a Menet maga is jelképes szukkává válik, amelyben mindannyian elférnek.

Sok fiatal számára ez az első találkozás a zsidó világ rendkívüli sokszínűségével. Különböző delegációkkal érkeznek, majd olyan közösségekből jött kortársaikkal találkoznak, akikkel máskülönben talán soha nem keresztezné egymást az útjuk. Barátságok születnek, és közben valami mélyebb is kialakul: a közös identitás és az egymás iránt érzett felelősség.

A 15 éves New York-i Lea a 2025-ös Élet Menetén értette meg igazán, mit jelent számára a zsidó közösséghez tartozni. A koncentrációs és haláltáborokkal való megrázó szembesülés nem csupán gyászt hagyott benne. A zsidó folytonosság erejét is megmutatta, és az erősödő antiszemitizmus idején a biztonság és az összetartozás érzését adta neki.

„Szavakkal aligha lehet leírni, milyen megrázó volt végigjárni a koncentrációs és haláltáborokat. Ugyanakkor mérhetetlen büszkeséggel töltött el, amikor arra gondoltam, milyen messzire jutottunk zsidó népként. Gyönyörű volt az út Izraelbe, hatalmas erőt adott, és elmélyítette a kötődésemet a vallásomhoz. Egy olyan időszakban, amikor úgy érezzük, hogy az antiszemitizmus mindenütt jelen van, ebben a közösségben végre biztonságban és szeretve éreztem magam. Ezen az úton megtaláltam azokat, akik közé tartozom.”

Ez a felismerés különösen sokat jelent azoknak, akiknek zsidó élete addig egyetlen iskola, hitközség vagy helyi közeg keretei között zajlott. A Meneten egyszerre kitárul előttük a zsidó világ. Ahogyan a szukka nyitva áll a vendégek előtt, úgy mutatja meg az Élet Menete is, hogy a zsidó élet messze túlnyúlik az ismerős környezet határain. Egy eleven, világméretű közösséghez tartoznak, amely képes együtt emlékezni, támogatni tagjait és kiállni egymásért.

A torontói Josh a 2026-os Meneten élte át ugyanezt a felismerést. A világ minden részéről érkező zsidókkal való találkozás átformálta benne a zsidó identitás jelentését, és rádöbbentette, milyen erő rejlik egy országhatárokon átívelő közösségben.

„Az Élet Menete segített formálni a zsidó identitásomat, megérteni a nemzetközi zsidó közösséget, és felismerni, mennyire fontos Izrael támogatása. Mielőtt részt vettem volna a Meneten, nem tudtam, milyen erő rejlik a zsidó közösségben, amikor mindannyian együtt vagyunk, hiszen korábban csak egyetlen zsidó közeg vett körül. Amikor azonban a világ minden tájáról érkezett zsidókkal találkoztam, és együtt meneteltünk Auschwitzból, megértettem, milyen különleges dolog egy erős, eleven, nemzetközi zsidó közösséghez tartozni. Bár korábban nem ismertük egymást, képesek voltunk támogatni egymást, és közösen kiállni Izrael mellett.”

Ennek az egységnek különös súlyt ad a hely, ahol mindez történik. Auschwitz-Birkenaut azért hozták létre, hogy embereket fosszanak meg szabadságuktól, méltóságuktól, végül pedig az életüktől. Az Élet Menete idején ugyanezt a tájat túlélők és fiatalok, zászlók, énekek és zsidó imák töltik meg. Mindennek középpontjában az emlékezés áll, de a zsidó élet puszta jelenléte önmagában is válasz arra a kísérletre, amely egykor az eltörlésére irányult.

A brit delegáció tagja, Cece számára a Menet mindenekelőtt a zsidó nép élni akarásáról és ellenálló képességéről szólt:

„Birkenauban hullámzott a fű a szélben, és vadvirágok nyíltak. Bár a föld mélyén ott volt a halál, ezek a virágok mégis kinőttek egy olyan helyen, amelyet a halálnak szántak. Számomra ez volt a remény. Az élet reménye, egy nép élni akarása. Ezek a virágok arra emlékeztetnek, hogy a halál és a pusztítás ellenére még mindig itt vagyunk. Holokauszt-túlélők és a világ minden tájáról érkezett emberek mellett meneteltünk, népünk dalait énekelve. Mi is kivirágoztunk.”

Akárcsak Szukkot, az Élet Menete is véget ér, de élményeit a résztvevők hazaviszik magukkal. Határokon átívelő barátságokat, valamint a zsidó történelemhez és saját identitásukhoz fűződő mélyebb, személyesebb kötődést visznek haza. Felismerik, hogy egy élő néphez, egy világméretű közösséghez tartoznak. És azt is, hogy immár egy náluk sokkal nagyobb történet folytatói.

Szukkot végén lebontjuk a szukkát, de mindaz, ami benne történt, velünk marad. Ugyanígy az Élet Menetének zászlóit is összehajtják, a delegációk hazatérnek, az Auschwitz és Birkenau közötti út pedig ismét elcsendesedik. Akik azonban végigjárták ezt az utat, emlékezni fognak arra, milyen érzés volt egyetlen jelképes tető alatt együtt lenni a túlélőkkel és a világ minden tájáról érkezett zsidókkal.

Arra is emlékezni fognak, hogy nincsenek egyedül. Hazaviszik magukkal az emlékezés szukkáját, amelyet a túlélők tanúságtételei és a közösen átélt élmények tartanak össze.
Velük tart a felelősség is: hogy amit kaptak, továbbadják a következő nemzedéknek.

Az Élet Menete Alapítvány, via International March of the Living

Most hétfőn, jom kippur napján lett volna 92 éves Leonard Cohen. Születésnapja alkalmat ad arra, hogy felidézzük, milyen...
23/09/2026

Most hétfőn, jom kippur napján lett volna 92 éves Leonard Cohen.
Születésnapja alkalmat ad arra, hogy felidézzük, milyen mélyen táplálkozott művészete a Bibliából, a zsidó imákból és szertartásokból, valamint az Istennel, a hittel, az elmúlással és a bűnbánattal való évezredes zsidó vívódásból.
Mindez végig ott visszhangzik a dalaiban.

A „Who by Fire” a zsidó nagyünnepek megrendítő imáját, az Unetane Tokefet értelmezi újra, amely azt kérdezi: ki marad életben, és ki hal meg?
A „Hallelujah” Dávid király és Betsabé, valamint Sámson és Delila bibliai történetéből merít.

Élete alkonyán a „You Want It Darker” a Káddist idézte meg. Felhangzik benne a héber „Hineni”, vagyis „Itt vagyok”: így felel Ábrahám Isten hívására az Izsák megkötözéséről szóló történetben.
Cohen annak a montreali zsinagógának a kántorával és kórusával készítette a felvételt, amelynek közösségében felnőtt.

A zsidó néphez fűződő kötődéséről azonban talán semmi sem vallott olyan erővel, mint az, amit 1973 októberében tett.

Akkoriban a görögországi Hidra szigetén élt. Amikor Egyiptom és Szíria jom kippurkor, a zsidóság legszentebb napján megtámadta Izraelt, nem maradt a sziget nyugalmában. Repülőre szállt, hogy a sajátjai között legyen.
Csatlakozott a frontra induló izraeli zenészek egy csoportjához, és velük járta a Sínai-félszigetet. Kimerült katonáknak énekelt: hol támaszpontokon, hol a sivatagban összegyűlt kisebb csoportok előtt.

Nem voltak nagy színpadok. Néha csak Cohen, egy gitár és egy maroknyi katona, a háború kellős közepén.
Ezen az izraeli útján, a hacori légibázison kezdte írni a “Lover, Lover” című dalát, amelyben „testvéreinek” nevezte az izraeli katonákat.

Montrealtól a Sínai-félszigetig, az Unetane Tokeftől a „Hallelujah”-n át a „Hineni”-ig Leonard Cohen a zsidó hagyomány szövegeit, képeit és kérdéseit formálta zenévé, és ezen a mélyen személyes nyelven szólította meg az egész világot.

19/09/2026

1944 Budapestjén egy svájci védlevél az életben maradás esélyét jelenthette. Carl Lutz svájci diplomata munkatársaival azon dolgozott, hogy minél több üldözött zsidó kezébe kerüljön ilyen dokumentum, és legyen hová menekülniük.

Krausz Miklóssal és egy kis csapat zsidó fiatallal együttműködve tízezrekre terjesztették ki a diplomáciai védelmet.
A Vadász utcai Üvegházban több ezren találtak menedéket, másokat svájci védelem alatt álló házakban helyeztek el. Lutz és felesége, Gertrud a halálmenetekből is mentett ki embereket. Minden megszerzett papír, minden kinyitott ajtó mögött valakinek az élete múlt azon, hogy akadtak, akik mertek közbelépni.

A svájci nagykövetség keddi Soirée Suisse rendezvényén Lutz mostohalánya, Agnes Hirschi előtt tisztelegtek.
Agnes hosszú évek óta mesél mostohaapjáról, találkozik fiatalokkal, és őrzi a megmentettek történeteit. Személyes emlékein keresztül egy rendkívüli bátorságú ember emléke kerül közelebb hozzánk.

Hálával gondolunk Carl Lutzra és azokra a svájci diplomatákra, akik a második világháború idején saját biztonságukat is kockára téve segítették az üldözötteket.
Harald Feller, Lutz felettese üldözötteket bújtatott a saját otthonában.
Peter Zürcher és Ernst Vonrufs a háború utolsó heteiben a svájci védelem érvényesítésén dolgoztak, segítve a védett zsidók biztonságát.
Gertrud Lutz, Carl felesége szintén aktívan részt vett az embermentésben.

Köszönjük Embassy of Switzerland in Hungary-nek, Svájc nagykövetségének és mai diplomatáinak, hogy gondosan őrzik elődeik örökségét, és ma is figyelemmel, segítőkészen állnak a magyarországi zsidó közösség mellett.

Agnesnek pedig köszönjük, hogy ennyi személyes odaadással adja tovább mindazt, amit mostohaapjától örökölt. Történeteiből a következő nemzedék is megértheti, mennyi múlhat egyetlen ember döntésén.

*
📷 Embassy of Switzerland in Hungary

“Jom kippurkor meglőttek, miközben a zsinagógánkat védtem.Most én viszem tovább a fáklyát.”Yoni Finlay túlélte a manches...
18/09/2026

“Jom kippurkor meglőttek, miközben a zsinagógánkat védtem.
Most én viszem tovább a fáklyát.”

Yoni Finlay túlélte a manchesteri Heaton Park zsinagóga elleni 2025-ös terrortámadást. Az Élet Menetén módot talált arra, hogy egyszerre tegyen hitet az élet mellett, és őrizze azok emlékét, akiket elveszített.

“Egy évvel ezelőtt, jom kippur napján örökre megváltozott az életem. A manchesteri Heaton Park zsinagóga bejáratát védtem a terrortámadás idején, amikor lövés ért. Súlyos sérüléseket szenvedtem. Hét órán át műtöttek, majd tíz napot töltöttem kórházban. Én életben maradtam. Adrian Daulby és Melvin Cravitz tragikus módon nem élte túl a támadást. Két kivételes ember, akikre azóta is mindennap gondolok.

A történtek óta keresem, hogyan fejezhetném ki az élet iránti szeretetemet és tiszteletemet, és hogyan őrizhetném méltón azok emlékét, akiket elveszítettünk. Ezért örömmel fogadtam a meghívást a 2026-os Nemzetközi Élet Menetére, ahol holokauszttúlélőkkel és hozzám hasonlóan antiszemita támadásokat átélt emberekkel vonulhattam együtt.

A sófár hangjára indultunk el az Auschwitzból Birkenauba vezető, három és fél kilométeres úton. Izraeli zászlók lobogtak körülöttünk, és nyolcezer ember menetelt velünk.

Nem győztek le bennünket.”

Az Élet Menete kivételes alkalom arra, hogy olyan túlélők társaságában lehessünk, akik a pusztítás után újrakezdték és felépítették az életüket, és ma a következő nemzedéket tanítják. Ahogy Elie Wiesel fogalmazott: „Aki meghallgat egy tanút, maga is tanúvá válik.”

*
Via; International March of the Living
📷 Yoni Finlay, a manchesteri zsinagóga ellen 2025-ben, jom kippurkor elkövetett terrortámadás túlélője, az auschwitzi főtábor (Auschwitz I.) hírhedt kapujánál, a Nemzetközi Élet Menetét megelőző napon. (Fotó: Blake Ezra)

Az étkező nyitott ablakain át katonák ugrottak be, botokkal a kezükben. Odabent zsidó munkaszolgálatosok imádkoztak.1944...
17/09/2026

Az étkező nyitott ablakain át katonák ugrottak be, botokkal a kezükben. Odabent zsidó munkaszolgálatosok imádkoztak.

1944. szeptember 27-e volt, jom kippur reggele a szerbiai Borban.
Duschinszky Jenő rabbi alig kezdte meg a szertartást, amikor rájuk törtek. A katonák ütlegelni kezdték az egybegyűlteket, és pillanatok alatt szétverték az imádkozó közösséget. A kényszermunkára hurcolt férfiaktól az engesztelés napján még azt a szabadságot is elvették, hogy együtt fordulhassanak Istenhez.

A német hadiipart kiszolgáló bányavidéken magyar katonák őrizték, német munkafelügyelők dolgoztatták őket.

A közeledő front miatt őszre megkezdődött a táborok kiürítése, ám az indulás korántsem jelentett menekülést.
A korábban elhajtott csoport útját tömeggyilkosságok kísérték; a menet túlélőit később német koncentrációs táborokba hurcolták. Ebben a csoportban indult utolsó útjára Radnóti Miklós is.

A Borban maradók még nem sejthették, hogy éppen a késlekedés ad majd esélyt nekik az életre.

Szeptember 29-én, két nappal a jom kippuri verés után a még ott tartott mintegy kétezer-hatszáz munkaszolgálatost is útnak indították. A tábor ugyan mögöttük maradt, de az életükkel továbbra is a fegyveres őrök rendelkeztek.

Másnap partizánok kerítették körül a menetet. A magyar őrség egyetlen lövés nélkül megadta magát.

A foglyok felszabadultak. Három nappal azután, hogy még az imájukat is botütésekkel fojtották el, megtört őreik hatalma. A megmenekülés váratlansága szinte csodának tűnhetett, különösen annak láttán, hogy a felszabadítók között egykori fogolytársaik is ott vannak. Korábban megszökött bori munkaszolgálatosok, köztük Löwinger Ezra, csatlakoztak a partizánokhoz és most fegyverrel segítették a hátramaradottak kiszabadítását.

Néhány őr eközben Dávid-csillagos kabátba bújva próbált elvegyülni azok között, akiket addig fogva tartott. A zsidókra kényszerített megbélyegzés most menedéket ígért számukra. Három különösen kegyetlen tisztet azonban a partizánok rövid haditörvényszéki eljárás után kivégeztek.

A szabadsággal még nem köszöntött rájuk a biztonság. A hullámzó front közelében a volt foglyok közül többen ismét német kézre kerültek. Sokan Románia felé menekültek tovább, ahol helyi zsidó közösségek segítették őket; mások végül Erec-Izraelig jutottak.

A bori étkezőben azon a reggelen senki sem tudhatta, milyen közel a szabadulás. Pár nappal később mégis valóra vált az, ami a jom kippuri botütések alatt elképzelhetetlennek látszott. Ehhez olyan emberek bátorsága is kellett, akiknek már sikerült megmenekülniük, de visszatértek, és újra kockára tették az életüket, hogy társaik is szabadok lehessenek.

Az Élet Menete Alapítvány/ Tamas Vajda

Ma este, szeptember 17-én, 19 órakor európai ősbemutató a Gólem Színházban!Túlélte Auschwitzot, de a német hivatalnak év...
17/09/2026

Ma este, szeptember 17-én, 19 órakor európai ősbemutató a Gólem Színházban!

Túlélte Auschwitzot, de a német hivatalnak évente aláírással kell bizonyítania, hogy még él. Reich Klára azonban gyilkos humorral érkezik az ügyintézésre, lányával az oldalán.

Ron Elisha Életbenléti igazolás című darabjának főhősét egy magyar holokauszt-túlélő, Deutsch Klára ihlette. Az izraeli Roy Horovitz rendezésében Egri Márta, Hay Anna és Szamosi Zsófia kelti életre a történetet, amelyben a bürokrácia abszurditásán át anya és lánya kapcsolatához, az örökölt sebekhez és a megbocsátás kérdéséhez jutunk.

Ádám Péter interjúja Roy Horovitz rendezővel, a Kibic Magazinban
https://kibic.hu/2026/09/14/ez-egy-olyan-eloadas-ami-mindket-oldalrol-megmutatja-a-masodik-generacio-traumajat/

*
📷 Szamosi Zsófia, Egri Márta és Hay Anna az Életbenléti igazolás nyilvános próbáján (Fotó: Gólem Színház)

„Az apám utolsó üzenete”Az Auschwitzba tartó szerelvény egyik vagonjából egy apa a szellőzőrésen át kidobott egy fiának ...
16/09/2026

„Az apám utolsó üzenete”

Az Auschwitzba tartó szerelvény egyik vagonjából egy apa a szellőzőrésen át kidobott egy fiának címzett papírlapot, rajta utolsó, életre szóló intelmével.

Az üzenet célba ért. Az apa azonban soha nem tért vissza.

A fiú egész életében őrizte apja szavait, azok szellemében nevelte saját gyermekeit, végül pedig a sírkövén adta tovább őket a következő nemzedékeknek:

„Az apám utolsó üzenete az volt:
Bármi is történjen, ember maradjatok.
Én is ezt kérem.
Szerető apátok”

Évtizedekkel később Benda Iván fotóművész egy kicsi, eldugott észak-magyarországi zsidó temetőben talált rá erre a sírkőre. A találkozásból született meg “Az apám utolsó üzenete” című kiállítása és könyve. A Jeruzsálemi Magyar Akadémián rendezett megnyitón a kötet most megjelent angol nyelvű kiadását is bemutatják.

Benda Iván több mint huszonöt éve fényképez Izraelben. Fotómontázsain a múlt nem marad megnyugtató távolságban: a jelen, a személyes emlékezet, a történelmi nyomok és az alkotó belső világa rétegződnek egymásra. Képein első pillantásra rejtett történetek és összefüggések válnak láthatóvá.

Ő maga így fogalmaz:
„Nem én foglalkozom a holokauszttal, hanem a holokauszt, a maga megfejthetetlenségével foglalkoztat engem.”

A kiállítás nem próbál rendet tenni abban, ami felfoghatatlan. Nem lezárja a történetet, hanem továbbadja a benne rejlő kérdést: mit jelent embernek maradni akkor, amikor a körülöttünk lévő világ éppen az emberségét veszíti el?

Az eseményen köszöntőt mond Szentgyörgyi Zoltán nagykövet, a kiállítást pedig Dr. Robert Rozett, a Yad Vashem Holokauszt Emlékközpont történésze nyitja meg.

Az üzenet egykor eljutott a fiúhoz. Több mint nyolcvan évvel később Jeruzsálembe is megérkezik.

Megnyitó: 2026. szeptember 17., csütörtök 18:00 - Jeruzsálemi Magyar Akadémia
George Washington st.4-6., Jeruzsálem

Cím

Budapest

Nyitvatartási idő

Hétfő 09:00 - 16:00
Kedd 09:00 - 16:00
Szerda 09:00 - 16:00
Csütörtök 09:00 - 16:00
Péntek 09:00 - 15:00

Értesítések

Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni Az Élet Menete Alapítvány új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.

Megosztás