08/02/2026
Szentgotthárd – Veled növekszünk!
Február havának első vasárnapján a Teremtő úgy határozott, hogy kegyelmével beragyogja a Szentgotthárdi Nagyboldogasszony Templom híveinek Istenre vágyakozó szívét. Néhány fiatal, a schönstatti Szűzanya képe körül áldást énekelt, áldást kért a városra, áldást a gyermekekre, az idősekre, a hívőkre, a keresőkre, az elveszettekre és minden teremtményre egyaránt. A szemekben könnyek gyűltek, a büszke férfiszívek megenyhültek, a szeretet valóban elöntötte ezen megszentelt hely minden apró szegletét. Ekkor, ott, úgy hiszem, egy pillanatra mindenki hitte az Igét.
Ám, ahogyan a kánai menyegzőn Jézus csodatettéhez szükség volt a korsókra és a vízre egyaránt, úgy Szentgotthárd kicsiny városában is kellettek a nyitott szívek és talán valóban kellettek az ÉlesztŐ fiataljai, akik segítettek a korsókba tiszta vizet önteni. Az áldás énekét egy igazán szép hét előzte meg, telve sok-sok imádsággal, találkozással és meghallgatással. Mindez jelentette az ÉlesztŐ csapatának Istenre való kiüresedését, lelki töltődését, és a plébánia-, a város lakóinak lélekben való megújulását is. Imádságok, szentségimádások szerveződtek a város és a környék templomaiban, melyeken hol csendben, hol énekelve tehettük le fájdalmainkat, felajánlásainkat a Szűzanya és a Teremtő Isten elé. Közösségben élhettük meg az Istennel eltöltött idő kegyelmének erejét. A találkozásokra, meghallgatásra sokféle alkalom adott teret. Az iskolákban, az idősotthonban, a kórházban, az ebédosztásnál, a közösségi házban, a Széll Kálmán téren, a zarándoklaton és az utca bármely pontján emberek nézhettek egymás szemébe és érezhették az odafigyelő, önzetlen szeretetet. Lehetett nevetni, lehetett énekelni, de éppúgy lehetett megosztani mindazt a szomorúságot, mit egy emberi élet földi létezése önmagába zárhat. Együtt növekedtünk mindannyian Istennel. Növekedtünk a hitben, a szeretetben, a nyitottságban és az elfogadásban.
Az ének Istentől kérte az áldást, hogy a víz borrá változhasson, hogy az elvetett mag szárba szökkenhessen és Szentgotthárd sok-sok igaz, jóra törekvő lakója megtalálhassa útját a valóban szép élet felé.
Hálás vagyok, hogy részese lehettem a szentgotthárdi ÉlesztŐnek. Hálás vagyok Péter atyának, Béla atyának és a sok segítőnek, akik elhívtak minket ebbe az igencsak szép városba és ilyen hatalmas szeretettel fogadtak bennünket. Köszönöm, hogy megadták nekünk a lehetőséget, hogy velük együtt megélhessük ezt a tengernyi apró csodát, s így megtapasztalhassuk az Ige tiszta valóságát.
Egy élesztŐs feljegyzései
