12/05/2026
Örömmel osztjuk meg mindenkivel, aki szereti és tiszteli barátunkat és kollégánkat Péterfi Ferenc-et, hogy 2026. május 8-án, egy átlagosnak tűnő pénteki napon, rendkívüli esemény történt vele Sárospatakon...
A Sárospataki Református Hittudományi Egyetem "TISZTELETBELI TANÁRI CÍMET" adományozott Péterfi Ferenc alapító tagunk, kollégánk és barátunk részére a "Református közösségszervező" szakon végzett kiemelkedő szakmai és oktatói munkájának elismeréseként.
Ha röviden kellene jellemezni Feri életének fontos tevékenységeit, két dolgot emelhetünk ki: KÖZÖSSÉGEK és TANÍTÁS. Megérdemelten és jó helyre került az elismerés, melynek laudációját Molnár Aranka kollégánk mondta el az ünnepségen, aki átvette a tiszántúli katedrát Feritől.
Büszkék vagyunk rá és gratulálunk!
Valamint köszönjük Károly Zsolt Nagy rektorhelyettes munkáját a cím odaítélésének előkészítő munkájában!
És aki nem ismerné eléggé ezt az élettörténetet, olvassa végig a bemutatását, mely a szakon végzett hallgatók alumni találkozóján hangzott el:
Péterfi Ferenc laudációja
Ha röviden kellene jellemezni Péterfi Ferenc életének fontos tevékenységeit, két dolgot emelhetünk ki: KÖZÖSSÉGEK és a TANÍTÁS.
Rövid kitérőt követően hamar megérkezett a közösségek világába, amelyekkel való foglalkozás meghatározza egész életét. Közösségekkel dolgozik a településeken, közösségekkel dolgozott népművelőként a művelődési házban, közösségekkel dolgozott az ifjúsági klubban, melyet vezetett. Nemcsak dolgozik a közösségekkel, hanem szervezője, alakítója és működtetője is különböző szakmai közösségeknek, amelyek biztosítják számára azt a hátteret, ahol együtt tanulhat, dolgozhat a kollégáival, barátaival.
Népművelőként végzett, vezetett ifjúsági házat, majd részt vett az Újpalotai Szabadidő Központ felépítésében, melynek vezetője volt 10 éven keresztül. Ekkor találkozott a Népművelési Intézet (mai Nemzeti Művelődési Intézet) munkatársaival, akikhez csatlakozva részesévé vált a népművelő szakma megújításának. A „Nyitott Ház” mozgalom egyik helyszíne az általa vezetett Újpalotai Szabadidő Központban volt, ő pedig tagja annak a szakemberi csoportnak, akik e mentén az újfajta szemlélet mentén kezdték végezni népművelői munkájukat: támogatni az önszerveződéseket, kimenni az emberek közé, bevonni őket az intézmények működésébe azzal a céllal, hogy közönségből közösséggé váljanak. Így érkezett meg Péterfi Ferenc a közösségfejlesztéshez, a közösségfejlesztő szakmához, amelynek elkötelezett szakmafejlesztője, tanítója és a terepen cselekvő résztvevője.
1987-ban munkatársa lett az Országos Közművelődési Központnak (a korábbi Népművelési Intézet, mai Nemzeti Művelődési Intézet), azon belül is az ekkor alakuló Közösségfejlesztési Osztálynak, amely osztályt 1996-tól nyugállományban vonulásáig vezetett.
1989-et követően kiépült a közösségfejlesztő szakma intézményrendszere, amelyek közül az 1989-ben létrejött Közösségfejlesztők Egyesületét és az 1993-ban alapított Civil Rádiózásért Alapítványt kell kiemelnünk, amelyek fontosak és kedvesek számára. A Közösségfejlesztők Egyesületének évtizedekig titkára majd elnöke, a Civil Rádiózásért Alapítvány által működtetett Civil Rádiónak pedig vezetője, műsorkészítője, tanára a kezdetektől fogva napjainkig.
Péterfi Ferenc jól tanít és jól ír, főként a Közösségfejlesztők Egyesülete Parola c. folyóiratát kell kiemelnünk, amelyben nemcsak ír, hanem annak szerkesztésében is részt vállal már évtizedek óta.
Cikkeiből, tanulmányaiból nyomonkövethetőek az évtizedek során többször is előtérbe kerülő érdeklődési körei és gyakorlati munkafolyamatai.
Kiemelten foglalkozik, mondhatni egész pályafutása alatt, a következő alapvető kérdésekkel:
* városi közösségfejlesztés-szervezés – a részvételi városmegújítás, és annak interprofesszionális kezelése;
* a társadalmi nyilvánosság. Érdeklődő munkatársaival tájékozódással és tapasztalati tanulással fogtak hozzá feladatuk megismerésére és megértéséhez, eleinte külföldön. Rövid idő múlva itthon is kapcsolatba léptek az egymás után születő közösségi rádiók munkatársaival.;
* a demokratikus önkormányzatiság is állandó témája. Önkormányzó helyi társadalomban gondolkodik, ami annyit tesz, hogy a kormányzásban nem csak a választott vezetők, hanem az érintett lakosság is részt vesz;
* a kirekesztés vagy részvétel komplex szakmai kérdéskörei és gyakorlata is kiemelkedően fontos érdeklődési-tevékenységi köre. Rendszeresen foglalkozik az állampolgári részvétel és a közbizalom aktuális állapotával, példa erre a 2005-2019-ig évente, a Közösségfejlesztők Egyesülete által megtartott Közbizalom-felmérés, annak összesítése és értékelése, s évenkénti publikálása;
* a szakmai hálózatépítés (Közösségi kezdeményezéseket támogató szakmai hálózat, 2004-2009) kérdése állandó napirendi témája, s amennyire a körülmények engedik, napi gyakorlattá is szervezi.
Számos szakmával és civil szervezettel, önkormányzattal épült ki az évtizedek során szakmaközi együttműködés, s ebben a Közösségfejlesztők Egyesületéből többen, köztük Péterfi Ferenc is részt vállalt. Így az egészségfejlesztéssel az Egészségterv programban; az építészettel, a tájépítésszel és a várostervezéssel; a kortárs művészetekkel – főként a színházzal –; a mélyszegénységben élőkkel; a szociális munkával; a településfejlesztéssel; a vallásközi és emberi jogi kérdésekkel foglalkozó szervezetekkel, a vidékfejlesztéssel és a részvételi önkormányzással.
Péterfi Ferenc foglalkozik továbbá:
* a cselekvőképessé válás folyamatával;
* az érdekképviselet, érdekvédelem és hatalomkontroll kérdésköreivel, mert fontosnak tartja növelni az érdekérvényesítés esélyeit a közösségi munkában;
* ugyancsak fontos számára – és a közösségi szakmák számára is – a képessé tétel (empowerment) problematikáját és gyakorlatát vizsgálni;
* érdeklődik az európai közösségszervező munka iránt;
* többedmagával egy szöveggyűjteményt készített a hitalapú közösségszervezésről;
* több, csapatban történő fejlesztő-szervező munkában is dolgozott, például a „Fejlesztési javaslatok Csenger és társközségei várossá válási folyamatához” és további helyi fejlesztési folyamatokban: a Mecsekaljai kistérségben; a Felső-Kiskunsági Kistérség öt településén – egyetemistákkal; Budapest X. kerületében; Királdon és több más, 2-3 éves folyamattá szerveződő helyi program megvalósításában, mindig munkatársaival és a helyi lakossággal együtt;
* foglalkoztatja a társadalmi-közösségi tervezés gyakorlata települési- és kistérségi szinteken;
* többször is előtérbe került gondolkodásában az önkéntesség újjászületése, mai gyakorlattá szervezése;
* a civil társadalom esélyeivel, az egyensúlyát vesztett és bizalomhiányos, hatalmi harcokat folytató társadalom egyik kérdésköreként szintén rendszeresen foglalkozik;
* A kedvezőtlen körülmények között élők társadalmi részvételének erősítése szívügye csakúgy, mint a szolidaritás iránti érzékenység fokozása.
A tanítás a kezdetektől fogva szerves része munkájának. Az 1978-tól a Budapesti Klubtanács szervezésében részt vállalt budapesti klubvezetők képzéseiben, majd a közösségfejlesztés alapjainak tanítására vállalkozott társaival a Magyar Művelődési Intézet által szervezett közösségfejlesztői szakmai tanfolyamon (1991).
A Közösségfejlesztők Egyesülete többször is szervezett Képzők képzője programot, gyakran terepmunkával összekötve, amelyeknek szintén aktív résztvevője és megvalósítója volt Péterfi Ferenc.
Tanított az ELTE TFK Művelődésszervező Tanszéke által szervezett művelődésszervező oktatásban is, amelynek keretében 1997-től specializációként lehetett választani a közösségfejlesztést, valamint az ugyancsak saját fejlesztésű ”Civil társadalom-nonprofit szervezetek” tantárgyat is, melyek létrehozásában a fejlesztők, köztük Péterfi Ferenc is részt vett. 2011-től 2021-ig két fontos szakmai műhelyben tanított. A Sárospataki Református Hittudományi Egyetemen 2011-ben indult a közösségfejlesztés-közösségszervezés tanítása, amelyre felkérést kapott. Ugyanekkor az ELTE BTK Szociális Munka Tanszéke új szakot indított Közösségi és Civil Tanulmányok néven, MA képzései nappali és levelező tagozaton is elérhetőkké váltak, s ezekben Péterfi Ferenc is tanított egészen 2025-ig.
Hisz a civil társadalom szükségességében, tanulja, gyakorolja és terjeszti a civilség, az önszervező közösségek létrejöttének fontosságát.
Sokoldalú, minden munkájában alkotó ember ő, aki egy-egy területen nem csak cselekszik, de meg is írja és tanítja is tapasztalatait, elemzéseit.
Megérdemli a tiszteletbeli tanár kitüntető címet – valamennyien büszkék vagyunk Rá és szeretettel gratulálunk neki.
