03/07/2026
2026. június 29-én a dunaújvárosi temetőben végső nyughelyére kísérték Szántó Vilmosné, született Alföldi Juliánna testvérünket, a Fébé család régi hűséges tagját, Görögné, Szántó Hajnalka elnökségi tagunk édesanyját. Leánya így emlékezik róla.
“Édesanyám 1930. május 21-én született Apostagon. Gyermekkorától 1948-ig Budapesten, Zuglóban élt, ahol fiatal lányként ismerte meg a Fébé diakonisszákat. Lelkes résztvevője volt a piliscsabai leány konferenciáknak. 1951-ben kötöttek házasságot édesapámmal a Deák téri templomban. Rövid nagykanizsai tartózkodásuk után Sztálinvárosba (későbbi Dunaújvárosba) költözött a családunk. Édesanyám egészen 2020 tavaszáig ott élt, 1991 óta megözvegyülten. Nyugdíjazásáig gyors- és gépírás tanárként dolgozott a város egyik szakközépiskolájában.
A diakonissza testvérekkel a szétszórattatás idején is tartotta a kapcsolatot. Dunaújvárosi otthonunkban többször meglátogattak bennünket Túrmezei Erzsébet és Kelemen Erzsébet testvérek. A Fébé Evangélikus Diakonissza Egyesület újra indulásakor édesanyám az alapító tagok közé tartozott. Rendszeresen tartotta a kapcsolatot az anyaházi testvérekkel, részt vett az egyesület alkalmain és a piliscsabai konferenciákon. Magam is általa kerültem kapcsolatba egyesületünkkel. 2012-ben jelent meg Fébé nyomdánk kiadásában az egyesületről és az akkor még élő diakonisszákról szóló könyve, ami aztán főnökasszonnyá választásom után számomra is fontos ismereteket adott.
Édesanyám élete végéig odaadó és hűséges tagja volt a dunaújvárosi evangélikus gyülekezetnek. Nevét, mint templom alapító presbiterét, a templomban elhelyezett emléktábla őrzi.
Csendes, szerény lénye mindenkor az élő Istenbe vetett mély hitről, áldozatos szeretetről adott tanúbizonyságot. Számos verse és prózája is szól erről.
Az elmúlásról a tőle megszokott őszinteséggel és Isten iránti bizalommal így írt, még nyolcvanas évei közepén:
“E földi test kopik, romlik, elfárad,
és jó is, ha végre megpihenhet.
A lét maga nem bírna értelemmel,
ha ostobán a sírban vége lenne.
Egy pillanatra olykor beleérez
a sejtelem, hogy Istené itt minden,
s ha Ő rendelte, hát van örökélet,
és feléled, aki elmegy innen.
Így kell lenni, így lesz bizonyára,
bár az, hogy “örök”, vágyainkban sincsen.
Erre nekünk nincs elképzelésünk,
de biztos’ így lesz, ha ezt ígérte Isten.”
Drága Édesanyám ezzel a hitbizonyossággal ment el 96 évesen, amikor 2026. június 8-án csendesen elaludt.”
Szántó Vilmosné, Alföldi Juliánna búcsúztatóján János evangéliumának 10. részéből hangzott a 28. vers biztatása:
“Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből.”
