Bárkányi Andrea mentálhigiénés szakember

05/07/2026

Az élet üvege... nem mindegy hogyan töltjük meg...

https://www.facebook.com/share/1CuVeW1NPV/

Egy idős, sokat látott professzor állt az egyetemi katedrán, de ezúttal nem a szokásos tananyagot hozta. Az év utolsó előadása volt. Végignézett a hallgatóságon, majd elővett a táskájából egy nagy, üres üvegedényt, és letette az asztalra.
Szó nélkül előhúzott egy zsáknyi öklömnyi követ, és óvatosan belepakolta őket az üvegbe, egészen a pereméig. Amikor már egy sem fért bele, a diákokhoz fordult:
– Tele van az üveg?
– Igen – felelték a hallgatók kórusban.
A professzor elmosolyodott. Elővett egy doboz apró kavicsot, és elkezdte beleönteni őket az edénybe. Az üveget óvatosan megrázogatta, a kis kavicsok pedig utat találtak a nagy kövek közötti résekbe. Ismét megkérdezte:
– És most, tele van?
A diákok nevettek: – Most már igen, teljesen.
A professzor ekkor elővett egy zacskó finom homokot, és azt is a sziklák és kavicsok közé borította. A homok mindenhova beszivárgott, kitöltve a legutolsó apró hézagot is.
– Na, és most? – kérdezte a professzor.
– Most már tényleg tele van, egy porszem sem férne bele – mondták a hallgatók magabiztosan.
A professzor nem szólt semmit, csak lehajolt, elővett két csésze forró, fekete kávét, és lassan, komótosan beleöntötte az üvegbe. A folyadék teljesen elnyelődött a homokban. A teremben csend lett.
– Szeretném, ha megértenék, hogy ez az üveg az önök élete – mondta a professzor halk, de határozott hangon. – A nagy kövek a legfontosabb dolgok. A családjuk, a szerelmeik, az egészségük, a barátaik, a hivatásuk. Azok a dolgok, amelyek ha minden mást elveszítenének, akkor is teljessé tennék az életüket.
A kavicsok a többi dolog, ami számít, de pótolható: a munkájuk, a házuk, az autójuk. A homok pedig minden egyéb. Az apróságok. A napi bosszúságok, a felesleges viták, a közösségi média, a rohanás.
Ha a homokot öntik először az üvegbe – folytatta –, nem marad hely a kavicsoknak és a nagy köveknek. Ugyanez igaz az életre is. Ha minden idejüket és energiájukat az apróságokra pazarolják, soha nem lesz helyük azoknak a dolgoknak, amelyek valóban számítanak. Figyeljenek a nagy kövekre! Törődjenek a szeretteikkel, az egészségükkel, a belső békéjükkel. A többi csak homok.
A teremben mély, elgondolkodó csend ült el. Végül az egyik diák a hátsó sorban lassan felemelte a kezét:
– Professzor úr... És a kávé? Az mit szimbolizál? A professzor elmosolyodott, és a tekintetében ott ült egy életnyi bölcsesség és megértés:
– Örülök, hogy megkérdezte. Ez csak azt mutatja, hogy nem számít, mennyire tűnik sűrűnek vagy telinek az életünk, egy jó kávéra a barátainkkal mindig van hely.

10/02/2026

„A lélek sokszor testi tünetekben jeleníti meg azt, amit szeretne elmondani, de nem tud. ’Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek.’ Ezt a mechanizmust szomatizációnak nevezzük. Tulajdonképpen egy különleges átfordításról van szó. Azt, ami történt, az ember nem verbálisan közli, hiszen erre nem képes, hanem valamilyen betegségnek látszó tünet formájában. A tünet azonban beszédes kifejezője a lelki bajnak.

Ezt jól megértettem, amikor a pályám kezdetén volt egy páciensem, akit négy gyermekével együtt egészen váratlanul hagyott ott a férje. Nem is sejtette, hogy valami veszélyeztetné a házasságát, nem volt benne semmiféle gyanú vagy félelem, és ez a hirtelen trauma egy totális testi bénulást idézett elő nála. Minden létező neurológiai vizsgálatot elvégeztek rajta, kutatták, hogy mi történhetett vele, miközben ő csak tehetetlenül feküdt az ágyban. Beszélni ugyan tudott volna, de nem akart, tehát élőhalottként kezdett vegetálni. Testi tünete drámaian fejezte ki, hogy megbénult az élete, képtelen tenni magáért.

Nagyon lassan lehetett szóra bírni a csalódottságáról, a dühéről, a magára hagyatottságáról, a tehetetlenségérzéséről. Amikor azonban végre el tudta mondani mindazt, ami fájt neki, a lélek szellőzködni kezdett, az érzelmi agyba beragadt fájdalmak, sérelmek utat találtak, bekerülhettek az időbe – és csodák csodájára, megszűnt a ’bénultsága’, a testi bénasága!”

Prof. Dr. Bagdy Emőke: Utak önmagunkhoz

31/01/2026

https://www.facebook.com/100064622955149/posts/1337671671730252/?mibextid=rS40aB7S9Ucbxw6v

26/10/2025

"Ha valakibe gyermekkorában mélyen beleégették a kisebbrendűségi érzést, a szégyenérzetet, akkor önmagában nem lesz elég az, hogy felnőttként mások megdicsérik őt és kedvesek hozzá. Ezek a visszajelzések esetleg adnak valami pillanatnyi jó érzést, de ahhoz, hogy az önmagáról alkotott kép gyökeresen megváltozzon, ennél több kell. Amíg lyukas az a zsák, bármennyit töltünk bele, alul kifolyik, és végül megint üres lesz. Számos nagy művész is abban a cipőben jár, hogy amíg szól a vastaps, el tudja hinni magáról, hogy valaki, de amint lejön a színpadról, ismét nyomorúságos senkinek érzi magát. Az önmagunkról alkotott alaphiedelmek módosítása adott esetben évekig tartó kemény önismereti munkát jelent. Ha ennél egyszerűbb volna, akkor az emberek csak beugranának ebédszünetben a pszichológushoz (ahogy egyesek kiszaladnak a munkahelyükről 'egy kis feltöltésre'), a szakember megveregetné a vállukat, hogy higgye el, ön nagyszerű, értékes ember – és máris minden elrendeződne. Sajnos ez nem így működik – ha igazán mély sebződésről van szó, akkor a torz alaphiedelmek eredetéig kell visszanyúlni, és azokat szép lassan, fokozatosan visszabontani, átírni. Ez elsősorban belső munka – a környezet ugyan adhat kívülről pozitív megerősítéseket (és jó is, ha ad), de pusztán más emberek visszajelzései alapján nem lehet másmilyenné válni. Ezt azoknak is érdemes tudniuk, akik a szerelmüktől várnák azt, hogy törölje el minden sérelmüket, építsen fel bennük egy teljesen új világot, és hitesse el velük, hogy ők jók. Egy másik ember erre nem képes – ő ahhoz tud kapcsolódni, ami bennünk már megvan, amilyenek már vagyunk. Noha valóban biztathat minket, bátorságot önthet belénk, megerősítheti az önbizalmunkat, a küzdőszellemünket – de csak akkor, ha ezekből valami már létezik bennünk! Kívülről nem tudja megteremteni, ami belül nincs kidolgozva."

Dr. Almási Kitti: Bátran élni

22/10/2025

"A felszínre nem hozott érzelmek soha nem múlnak el.
Élve vannak eltemetve az emberben, és végül nagyon
csúf módon törnek elő."
Sigmond Freud

01/10/2025

https://www.facebook.com/100064622955149/posts/1236566475174106/?mibextid=rS40aB7S9Ucbxw6v

04/08/2025

Határaink...

"A visszautasítás a határaink kijelöléséről szól. Eddig, és ne tovább! Fizikai és lelki határaink tekintetében egyaránt fontos, hogy képesek legyünk megszabni, kit milyen közel engedünk magunkhoz. Sokakból azonban hiányzik a nemet mondás képessége vagy bátorsága. Félnek visszautasítani, kimondani, hogy amit a másik tenni akar velük, az nekik nem esik jól, azt nem szeretnék. Hiszen a másik félreértheti, a szeretet megvonásaként értelmezheti, aminek súlyos következményei lehetnek az egész kapcsolatra nézve. Ahogy ezt írom, eszembe jut egy saját élményem. Éppen vacsorát főztem, és közben telefonáltam. A készüléket a vállammal a fülemhez szorítva igyekeztem egyszerre figyelni a vonal végén megállíthatatlanul mesélő barátnőmre, és közben egyensúlyozni egy forró olajjal teli serpenyővel. A lányom kicsit távolabb állt, és figyelt. Én egyre idegesebb lettem, mert éreztem: ebből baj lesz. Lett is. A serpenyő kicsúszott a kezemből, és csak a szerencsémen múlt, hogy a tűzforró olaj a konyhakőre és nem a lábamra ömlött. Ekkor mondtam azt a barátnőmnek, hogy bocs, most le kell tennem. Miközben az olajat törölgettük, a lányom csak annyit kérdezett: neked biztosan meg kell várni, hogy valami katasztrófa történjen, mire ki mered ejteni a szádon azt a nyavalyás nemet? Elgondolkodtató kérdés! Ezt a történetet azért meséltem el, mert sokunkra jellemző, hogy addig mondjuk az igeneket, addig bólogatunk, addig szolgáljuk a másik igényeit, míg valami baj nem történik vagy teljesen ki nem merülnek a tartalékaink."

/Orvos-Tóth Noémi: Otthonról hoztuk/

06/07/2025

https://www.facebook.com/100044486137288/posts/1274582357367957/?mibextid=rS40aB7S9Ucbxw6v

Amit ma a gyermekednek mondasz, felnőve az lesz a belső hangja. A szavaid nem tűnnek el – örökre vele maradnak.
A bátorító mondataidból biztató és támogató hangok lesznek, a szidásból és megszégyenítésből viszont szüntelen visszahúzó, belső kritikus válik.

Szülőként talán el sem hisszük, milyen mélyre mennek a szavaink. Pedig elég csak a saját gyerekkorunkra gondolnunk, hogy tudjuk, évtizedek távlatából is hatnak - hol akadályként, hol értékes erőforrásként működnek.

Neked mit mond a belső hang? Bátorít vagy kritizál?

—Orvos-Tóth Noémi

29/06/2025

https://www.facebook.com/100064622955149/posts/1159438699553551/?mibextid=rS40aB7S9Ucbxw6v

"Nem az a legalapvetőbb érzelmi szükségletünk, hogy szerelmesek legyünk, hanem az, hogy társunk őszintén szeressen, olyan szeretettel, mely nem az ösztönökből fakad, hanem értelmi és akarati világában gyökerezik. Arra van szükségünk, hogy olyasvalaki szeressen, aki szabadon döntött mellettünk, s aki meglátja bennünk a szeretetreméltót.
Az ilyen szeretet erőfeszítést és önfegyelmet kíván. Azzal a döntéssel jár, hogy energiáinkat befektetve a másik javát igyekezzük szolgálni, s ha erőfeszítéseink nyomán gazdagodik az élete, az minket is megelégedéssel tölt el, hiszen őszintén szeretünk valakit. Ehhez nincs szükségünk a szerelmi mámorra. Valójában az igazi szeretet a szerelmi állapot elmúltával lép életbe.” Gary Chapman

20/06/2025

„Mindaddig, míg a tudattalan nem válik tudatossá, addig a tudattalan fogja meghatározni az életedet, és te sorsnak fogod hívni.”

Carl Gustav Jung