02/04/2026
Látássérült szülők a pályán 1. rész - Gyermekvállalás, szülővé válás
https://www.youtube.com/watch?v=cCodjwZDsfc&authuser=2
A szülővé válás az ember életének egyik legjelentősebb, drasztikus szerepváltozással és alkalmazkodással járó folyamata, amely nem a gyermek születésével kezdődik, hanem már a várandósság alatt, a szülői szerepre való felkészüléssel. Ez az időszak komoly pszichológiai krízis, stressz és identitásváltás is egyben, amely változást hoz a párkapcsolatban, az egyéni életútban és a felelősségvállalásban is.
A VGYKE Látássérült szülők a pályán című podcast sorozatának célja, hogy a témában érintett látássérült szülők a lehető legszélesebb körben, tabuk nélkül mondják el tapasztalataikat, élményeiket a gyermekvállalásról és gyermeknevelésről, a szülőként megélt hétköznapi helyzeteikről. Hasznos és szükséges információk biztosítása révén szeretnénk tovább javítani a látássérültként gyermeket nevelő szülők érdekérvényesítő képességét pozitív példák és jógyakorlatok bemutatásával.
Az epizód ide kattintva meghallgatható!
Három anyuka, három megközelítés, három történet. A egyesület új podcast sorozatának első adásában három látássérült édesanya volt a beszélgetőtársam, akik mindhárman látó férjükkel nevelik együtt gyermeküket, gyermekeiket. Név szerint Horváthné Dunaveczki Leona, Dudikné Rácz Andrea és Kollárszky Boglárka. Hármuk közül az egyik anyuka gyengénlátóként, míg a másik két édesanya teljesen vakon vállalta gyermekeit.
Leona, Boglárka és Andrea őszintén és nyitottan meséltek saját útjukról, arról, hogyan élték meg a szülővé válás különböző szakaszait. A beszélgetés során betekintést engedtek a gyermekvállalásukat megelőző időszakba: milyen kérdésekkel, félelmekkel és reményekkel indultak el ezen az úton. Szó esett a várandósság megéléséről is - az örömteli pillanatokról, a bizonytalanságokról, valamint azokról a kihívásokról, amelyekkel látássérült nőként szembesültek. Külön figyelmet szenteltünk a szülés élményének és a kórházban töltött időszaknak is. Mindhárman megosztották, milyen támogatást kaptak, milyen nehézségekkel találkoztak, és hogyan találták meg saját erőforrásaikat ezekben a meghatározó pillanatokban. Ezek a történetek nemcsak az anyaságról szóltak, hanem bátorságról, kitartásról, tudatosságról, önismeretről és arról is, hogy a korlátok sokszor csak a társadalmi előítéletekben léteznek.
Beszélgetőtársaim első körben arról meséltek, mennyire tudatosan készültek a gyermekvállalásra. Mindhárom édesanya hasonlított abban, hogy - ki tudatosabban, ki ösztönösebben - elkezdett figyelni saját testi és lelki egyensúlyára. Történeteik között volt szinte filmbe illő is, akinél nagyon hamar, már a nászúton megfogant a baba, míg másoknak hosszabb, akár éveken át tartó várakozás előzte meg a gyermekáldást. A beszélgetésből az is kiderült, hogy ennek hátterében lelki tényezők is szerepet játszhattak.
Fontos volt, hogy beszéljünk arról is, milyen félelmek kísérték őket ezen az úton. Hiszen még egy jól látó nőben is számtalan gondolat, kérdés és kétely merül fel a gyermekvállalás kapcsán, ez pedig látássérültként sokszor még inkább felerősödhet. Szó esett a szüléstől való félelmekről, az újszülött ellátásának kérdéseiről, valamint a kórházban töltött időszak kihívásairól is - mindezt látássérült édesanyaként megélve.
Beszélgetőtársaim arról számoltak be, hogy a félelmek leküzdésében sokat segített a párjukkal való őszinte beszélgetés, de akadt, aki már a kezdetektől részt vett szülésfelkészítőn vagy pszichológussal folytatott konzultáción. Volt, aki kifejezetten látássérült szülőknek szóló tanfolyamra járt, ahol elsajátíthatta a csecsemőgondozás minden fortélyát: a szoptatási pozícióktól kezdve, a baba cumisüvegből való etetésén át, az öltöztetésen keresztül egészen a gyermek hordozásáig. Ezek az eszközök és tudásanyagok nagy biztonságot adtak számukra, és önbizalmat nyújtottak számukra.
Az édesanyák meséltek arról is, hogy a környezetük hogyan reagált a döntésükre, hogy gyermeket vállalnak. Volt példa arra, hogy a közvetlen környezet természetesen és örömmel fogadta a várandóság hírét, de akadt olyan is, amikor kétségbe vonták a kismama talpraesettségét.
Részletesen beszéltünk a várandósság időszakáról. Volt, aki viszonylag problémamentesnek élte meg, míg másnak ez kevésbé könnyű időszak volt. Akadt olyan is, aki minden testi tünetét fokozottan és tudatosan figyelte, és rendszeresen megosztotta orvosával, hogy csillapítsa aggodalmait, és biztosítsa a baba egészséges fejlődését. Itt szóba kerültek a beszélő eszközök is, főként a beszélő vérnyomásmérő, amely nemcsak szuper segítség, hanem óriási önállóságot is ad egy látássérült számára, lehetővé téve, hogy önállóan kövesse egészségi állapotát a várandósság alatt.
Az anyukák szinte kivétel nélkül arról számoltak be, hogy párjuk aktívan részt vett az ultrahangvizsgálatokon, sőt volt, aki narrálta is a képet, ami nagy érzelmi támogatást jelentett. A terhesgondozáson az egészségügyi dolgozók többsége természetesen, támogatóan kezelte a látássérült kismamákat: nem a fogyatékosságukat látták bennük, hanem a várandós anyát, akiben helyenként több kétely és kérdés lakozik.
A három látássérült anya felidézve gyermekeik születését sok mindenről meséltek kendőzetlenül és őszintén. Meséltek szépen, rendben lezajló hüvelyi úton történő szülésről, de kellemetlen élményként megmaradó császármetszésről is. Ekkor szóba jött az otthon szülés, a dúla, a gyöngéd császármetszés is A szülés utáni időszakról szóló tapasztalatok, beszámolóik rendkívül változatosak voltak, és jól tükrözik, milyen kihívásokkal kell szembenézni látássérült anyaként egy intézményes környezetben. Voltak, akik szerencsésnek érezték magukat, mert például a kórházban engedték, hogy férjük vagy közeli hozzátartozójuk végig jelen legyen, ami érzelmi és fizikai biztonságot adott számukra a szülés utáni első kritikus órákban, napokban. De arról is szólt történet, hogy a felépülés mellett komoly nehézségekkel kellett szembenézni az elején. Szerencsére a problémák, amikről beszámoltak, többnyire megoldódtak. A kitartás, a leleményesség, a talpraesettség és az akaraterő kulcsszerepet játszott abban, hogy az anyukák sikeresen eligazodtak az akadályok között akár önállóan, és megtalálták a módját, hogyan biztosítsák a saját és a baba jólétét a kórházi környezetben. Ezek a történetek nemcsak a nehézségekről szóltak, hanem az erőről, az önállóságról és az alkalmazkodóképességről is, amelyek elengedhetetlenek a látássérült anyák számára a gyermekvállalás során.
Egy újszülött érkezése - a hormonális változásokkal együtt - természetesen a beszélgetés résztvevőit is mélyen megérintette. Volt, aki erősebben, más kevésbé küzdött félelmekkel: például azzal a gondolattal, hogy mostantól egy apró, védtelen életért felel, és nehogy valamit rosszul csináljon. Ezek a kételyek sok esetben már közvetlenül a szülés után megjelentek, és idő kellett, míg helyükre kerültek. Azonban az anyai ösztön, valamint a támogató, elfogadó környezet minden esetben kulcsszerepet játszott abban, hogy az édesanyák feldolgozzák az új élethelyzetet.
Boglárka, Andrea és Leona történetei fontos üzeneteket hordoznak, mert rávilágítanak arra, mennyire szükség van a szemléletformálásra és az elfogadás erősítésére a társadalomban, valamint hozzájárulnak ahhoz, hogy az emberek számára tisztuljon a kép, mit is jelent látássérültként gyermeket vállalni.
A VGYKE Látássérült szülők a pályán című podcast sorozata a Szülősegítő szolgáltatások támogatása 2025 (SZÜLŐ2025-B-4865) elnevezésű pályázat keretében a Slachta Margit Nemzeti Szociálpolitikai Intézet és a Belügyminisztérium támogatásával valósul meg.
A Látássérült szülők a pályán című podcast sorozatunk célja, hogy a témában érintett látássérült szülők a lehető legszélesebb körben mondják el tapasztalatai...
