Túl van már a gyerekbetegségeken, látott már világot, kiszolgálta már a családot, volt már frissjogsis kézben, mint gyakorlójármü, esetleg volt már pajta mélyén…. Kijavítottuk a hibáit, újrafestettük. Szeretjük! Hisz’ ez volt ifjúságunk álomkocsija! Apu is ilyenről álmodozott a családi járgány volánja mögött. Esetleg Apunak is ilyen volt. Még autóskártyán is szerepelt, ez volt a „mindentvivő”.
És
most a miénk. Hihetetlen!
Óvjuk! Mert ha már olyan szerencse ért, hogy ráleltünk, muszáj lesz megőrizni. Rendbe kell hozni, meg kell javítani. Elő kell venni a régi magazinokat, meg kell nézni, milyen is volt akkor? Lehet még kapni rá olyan felnit? Hol is? Kell egy jó lakatos. Meg fényező. Milyen jó szerelni! Sok munka van benne. Egyszer mi leszünk az „Apu”, és akkor a srácoknak is meg kell majd mutatni. Féltjük! Mert ha már ennyit törődtünk vele, vigyázni is kell rá. Nem lehet folyton csak azt használni. Kell egy garázs. Meg „téliautó”. És kellenek márkatársak. Meg klubok… Meg találkozók……
Hát ezek vagyunk mi. Youngtimeresek. Egyesek persze mások. De ök is ugyanilyenek! :-)
