03/05/2026
1951. május 2-án a Márianosztrai Országos Börtönben hunyt el Ferdinand Bonaventura Franz Alfred von Montenuovo, magyarosan Montenuovo Nándor herceg.
1888. május 29-én, Margarethen am Moos-ban látta meg a napvilágot Alfred von Montenuovo főudvarmester és Franziska Daun-Kinsky birodalmi grófné udvarhölgy gyermekeként. A Shotten-gimnáziumban együtt tanult a későbbi IV. Károllyal, majd tényleges katonai szolgálatát követően diplomata pályára került. 1914-ben önkéntesként a cs. és kir. 9. gróf Nádasdy huszárezredhez vonult be, többször sebesült, számos kitűntetésben részesítették.
1920-ban optált, majd apja halálát követően vette kezelésbe a mintegy 14.560. kataszteri holdra rúgó uradalmat, amelynek központja Németbóly lett; jószágigazgatójául a neves id. Manninger Gusztáv Adolfot szerződtette, akinek szaktudása révén uradalmát mintagazdasággá fejlesztette. Élénk közéleti-, gazdasági- és karitatív tevékenységet folytatott, 1930-ban Horthy Miklós a felsőház örökös tagjává nevezte ki.
Montenuovo a felsőház azon tagjai közé tartozott, akik szót emeltek az üldözöttek érdekében, így a Kormányzónál interpellált a délvidéki események miatt, illetve nyíltan kiállt a zsidó származásúak megkülönböztetése, majd üldözése ellen.
1944. október 15-ét követően megtagadta a Szálasira leteendő esküt, valamint németellenes megnyilvánulásai miatt lefogták és Sopronkőhidára, majd Dachauba hurcolták.
Távollétében kastélyát és mintagazdaságát feldúlták: szovjet frontalakulatok, bolgár megszálló csapatok majd jugoszláv partizánok fosztogattak, szovjet parancsnokság , majd kórház rendezkedett be a kastélyban. A front elvonulását követően a mohácsi rendőrkapitány érdeklődött a „kincsek” után –utasítására a családi kriptát is feltörték, majd az Elhagyott Javak Kormánybiztossága az új politikai elit bútorigényeit elégítette ki a hercegi uradalom megmentett használati tárgyaival.
Noha többen óva intették 1946-ban hazatérés mellett döntött. Hazatérését követően birtokait elkobozták (14.500 holdból 100 hold maradt – ellenállási érdemei elismeréséül. – Ebből rögtön 60 holdat „önként felajánlott” az államnak, kastélyát az pedig az ÁVH „bérelte ki”. Az államosítás következtében igazgatósági tagságait kártalanítás nélkül megszűntették, a sajtóban éles támadásokkal illették.
1951. február 2-án feljelentés nyomán az ÁVH razziát tartott, amely során a szenvedélyes vadász Montenuovo vadászfegyvereit feltalálták. A nyomozást a Baranya megyei ÁVH-tól a Központ vette át. Kegyetlen kínzásoknak vetették alá, nem volt hajlandó beismerni, hogy a fegyvereket összeesküvés céljából rejtette el, védekezésében előadta, hogy a fegyverekhez vadászemlékek kötődnek, ezért nem szolgáltatta be őket. 1951. április 25-én statáriális eljárás keretében életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. Vádlott társa szerint már a tárgyalás során többször vért hányt. 1951. május 1-én a gyengélkedő herceget Márianosztrára szállították át, – a gyalogmenetet már nem bírta, ezért feldobták egy szekérre, másnap a börtöncellájában holtan találták.
A herceg földi maradványait Márianosztrán temették el. Feleségét és leányait kitelepítették a Hortobágyra, szabadulásukat követően elhagyták az országot. 1966-ban Montenuovo Nándort exhumálták, minden külsőség nélkül a németbólyi családi kriptában helyezték örök nyugalomra.
A Fővárosi Bíróság 1992. január 8.-án megsemmisítette az 1951-es ítéletet.
S. Koosa Antal: Nosztrai temetés
(Márianosztra, 1952)
Kétméteres volt, balta kellett,
A csont törik, a hús szakad
Rövid a nosztrai koporsó
S temetni kell a holtakat
Ez itt a sorsunk: e koporsó
Holnap egy másikat fogad,
Egy mostohánk van : ez az élet,
A halál bőven osztogat.
Tegnap a herceg volt soron még,
Ma egy sovány keretlegény,
Holnap barátom, a csuhás lesz,
Holnapután esetleg én.
(Kép forrása: világháló)