1945-1956 közötti magyar Politikai Elítéltek Közössége -PEK

1945-1956 közötti magyar Politikai Elítéltek Közössége -PEK A PEK 1991. július 2-án alakult az 1945-1956 közötti ellenállás résztvevőinek szervezett összefogására.

Megrendüléssel tudatjuk, hogy életének 94. évében bajtársunk, Schrötter Tibor elhunyt.Schrötter Tibort  1950-ben, 17 esz...
20/07/2026

Megrendüléssel tudatjuk, hogy életének 94. évében bajtársunk, Schrötter Tibor elhunyt.

Schrötter Tibort 1950-ben, 17 esztendős korában tartóztatták le, majd ítélték el a demokratikus államrend ellen irányuló szervezkedés miatt. Négy év múlva szabadult, de behívták munkaszolgálatos katonának, ahonnan többedmagával megszökött. 1956 október 23-án éjjel csatlakozott a
forradalomhoz. Részt vett a fegyveres küzdelemben, majd 1958 és 1960 között ismét börtönbe került államellenes szervezkedés miatt.

(kép forrása: világháló)

1951. május 21-tõl július 18-ig nagyszabású, megtervezett akcióval több mint 5000 családot, majd 15 000 embert távolítot...
19/07/2026

1951. május 21-tõl július 18-ig nagyszabású, megtervezett akcióval több mint 5000 családot, majd 15 000 embert távolítottak el a fővárosból.

„...ha bajok vannak, lehetetlen, hogy ne legyen benne az ellenség keze... kicsit mélyebben vágjuk ki az üszkös részt inkább, mint hogy benne maradjon a méreganyag..., ahol a fát vágják, ott a forgács is hullik.” (Rákosi Mátyás)

„1951. május 21-től június 15-ig Budapestről a következő nemkívánatos elemeket telepítették ki: hat volt herceget, 52 volt grófot, 41 volt bárót, valamint hozzátartozóikat, 10 volt horthysta minisztert, 12 volt horthysta államtitkárt, 85 volt horthysta tábornokot, 324 volt horthysta törzstisztet, 67 volt csendőr- és rendőrtisztet, 30 volt gyártulajdonost, 46 volt bankárt, 53 volt gyárigazgatót, 93 volt nagykereskedőt, 105 volt nagybirtokost, valamint hozzátartozóikat. A kitelepítettek lakásait dolgozók, elsősorban sztahanovista vagy nagycsaládos ipari munkások kapták meg.” (Részlet egy korabeli jelentésből)

A valóságban a lefoglalt ingatlanokba a Párt középszintű vezetői, valamint a Néphadsereg és az ÁVH munkatársai költözhettek be.

S a kitelepítettek sorsa?

„Érkezésünk előtt a birkákat átterelték az épület másik felébe, a földön tocsogó trágyalére szalmát szórtak, arra költöztettek rá bennünket. Anyámat éjszakára vitték borsót csépelni: meghagyta, hogy el ne aludjak, hogy a patkányok le ne rágják öcsém fülét.” (Zsákai Piroska)

Bővebben lásd:
https://www.youtube.com/watch?v=Fl_kL50tGIs
(a videó forrása: NEB Youtube csatornája)

Ismeretterjesztő rövidfilm az 1945 és 1953 közötti szabadságmegvoná...

Mély megrendüléssel adunk hírt, hogy bajtársunk, Kosztolányi Károly életének századik évében, Franciaországban 2026. jún...
09/07/2026

Mély megrendüléssel adunk hírt, hogy bajtársunk, Kosztolányi Károly életének századik évében, Franciaországban 2026. június 15-én elhunyt.

Endrédy Vendelt 1951. Június 28-án 14 év börtönre ítélték.
29/06/2026

Endrédy Vendelt 1951. Június 28-án 14 év börtönre ítélték.

Részletek Endrédy Vendel cisztercita szerzetes, zirci apát börtönéveire való visszaemlékezéseiből.

"Első kínvallatásomra egy elegánsan berendezett szobában került sor. Meztelenre
vetkőztettek, majd egy fiatal ávós tiszt előtt kellett guggoló gyakorlatokat végeznem. Az ávós csizmáját minden guggolásnál meg kellett csókolnom. Addig tartott ez, amíg össze nem estem. Közben kérdésekre kellett felelnem. Többszöri elájulás után a pincebörtön büntetőcellájába kerültem. Két hetet töltöttem a két méterszer egy méter harmincas kriptaszerű zárkában. A priccs fölött vezetett a szennyvíz csatorna, mely állandóan csöpögött. Alig feküdhettem le, s csak napközben, ülő helyzetben tudtam aludni egy keveset. Takarót nem kaptam. November volt. Fáztam. Ezekben a szörnyű napokban legfőbb imádságom ez volt: bárcsak az Úristen magához szólítana, nehogy vallomásommal bárkinek ártsak. [...]
A jelenlévő detektívek az arcomba köptek. Az alezredes kérdésére, hogy a kínvallatáson kívül tudnak-e más eszközt akaratom megtörésére, a három ávós tiszt nemleges választ adott. Ekkor áthurcoltak abba a szobába, ahol első alkalommal megkínoztak. Ugyanaz a három ember fogadott: egy hatalmas termetű őrnagy, egy főhadnagy és egy civil ruhás. Ismét meztelenre vetkőztettek és összeesésig tornáztattak. Közben valamiféle lapos tárggyal hatalmas ütéseket mértek a hátamra. Ennek következtében két-három napig nem tudtam mozdítani a fejemet. Erős rúgásokat kaptam a gerincemre is. Az ütések és rúgások nem okoztak éles fájdalmat, de öntudatom pillanatokra ki-kihagyott, bár nem hiszem, hogy elájultam volna. Arra koncentráltam, nehogy rosszul szóljak, s a hozzám intézett kérdések özönére azonnal válaszoljak. Mert ha nem, hallgatásomat beismerő vallomásnak tekintik.
A fizikai megpróbáltatások többféle változatát kellett kiállnom. Arccal a fal felé állították, homlokomhoz szorított, ceruza nagyságú fémtárgyon kellett megtámaszkodnom. Sarkam alá szögekkel és tűkkel kirakott lapot helyeztek. Izzásig hevített rezsót tettek két oldalamhoz. Mikor összeestem, elkapták a szöges deszkalapot, és néhány rúgással talpra állítottak. Másik módszerük a guggoltatás volt. Tíz-tizenöt kilogrammos súlyokat adtak a kezembe, a lábam alá helyezett éles szögek felett kellett guggolnom, az összeesésig. Ilyenkor is ütésekkel, rúgásokkal térítettek magamhoz.
Villanyárammal is kínoztak. Ajkamba, szemembe, orromba, fülembe, sőt szeméremtestembe is áramot vezettek.
A keresztcsókoltatás abból állt, hogy egy fém keresztet és egy fém lapot, az
„evangéliumos könyvet” kellett megcsókolnom. Az áramkör a kezem és az ajkam között záródott. Azt mondták, ha igazat vallok, nem lesz semmi bajom, ha nem mondok igazat, akkor megráz és belepusztulok. Kétfillér nagyságú égett seb maradt a számon. Amikor összeestem, a padlón lévő valamilyen éles tárgy megsebezte a térdemet, s a sérülés tenyérnyi gennyes sebbé fertőződött. Két ávós orvos a legnagyobb gonddal kezelte a sebeimet. Az egyikük megkérdezte: mi történt magával? – Halkan feleltem: tegnap a vallatásnál… Ekkor a spanyolfal mögül előlépett az egyik ávós, és durván közbeszólt: a lépcsőn esett el!
A kínvallatások során egy idő múlva már nem éreztem, hogy ütnek. Néha a börtönőr
szólt, hogy töröljem le a vért a homlokomról. Nekem már föl sem tűnt.
Kétheti alvatlanság után, amikor mindkét térdem sebes volt már, átvittek egy igen piszkos helyiségbe. Ezt nevezték írószobának. Itt íratták a rabokkal életrajzukat és beismerő vallomásukat. Nagyon fáradt voltam, ledőltem a vértől és a gennytől mocskos ágyra. Ekkor egy felcser lépett be, kezében injekciós tűvel. Azt mondta, az orvos küldte, és olyan injekciót kapok, mely sokkal hatásosabb az altatónál. Két adagot nyomott belém. Tíz perc elteltével csak azt éreztem, valami furcsa történik velem. Így, ebben a megnevezhetetlen állapotban azonnal kihallgatásra vezettek, mely egész éjszaka tartott. Ezek voltak életem legkínosabb órái. Minden erőmet meg kellett feszítenem, hogy ura maradjak értelmemnek és akaratomnak. Nyilvánvalóvá lett, hogy valamiféle kábító anyagot fecskendeztek belém. Sikerült megőriznem önkontrollomat. Ám sem később nem tudtam, és ma sem tudok visszaemlékezni arra a szörnyű éjszakára. Nem tudom, miket kérdeztek.
[...]
Hatéves börtönéletem szenvedéseit semmi földi kincsért nem adnám oda. Óriási értéktöbbletet kaptam ezáltal. Nem haragszom senkire bántóim, kínzóim közül. Szeretek értük imádkozni úgy szívből, igazán. Ott is találkoztam igazán jó emberekkel."

(Endrédy Vendel portréjának forrása: A világháló
A visszaemlékezés teljes szövegét lásd: Elmer István: Börtönkereszt Börtönviselt katolikusok visszaemlékezései)

24/06/2026

Az 1945-1956 között mártírhalált halt vagy fogságot szenvedett, internált vagy egyéb módokon vegzált "ludovikás" bajtársak emlékére.

Ludovikás. 1945-ig a "Hazáért mindhalálig!" jelszó jegyében nevelkedett és e szerint élő tisztek összefoglaló neve. 1945 után szitokszóvá degradálódott, egy olyan csoportot jelentett, amelytől meg kell szabadulni, a társadalom peremére kell szorítani, el kell lehetetleníteni, vagy meg kell semmisíteni.

A patinás intézetben tanuló tisztisarjadékok, már 1919. június 24-én tanáraik vezetésével megmutatták bátorságukat és felkeltek a Kun Béla vezette Tanácskormány ellen. Ezt pedig a Tanácsköztársaság szellemi örökösei nem bocsátották meg, hiszen tudták, hogy a legtöbb Ludovikán végzett tiszt számára az eskü mindhalálig szól.

Ludovika Akadémia ellenforradalmi indulója
Szöveg: Evva Ernő

Az est közeleg, de az Orczy-kert vidéke,
Most viharra szomjas, oly gyanús a béke.
Mért szünetel ma a fegyverek csatája,
Mért szünetel ma az ostrom a Ludovikán?
Rajta fiúk, aki tiszt akar ma lenni,
Álljon élre önként önként harcjárőrbe menni!
Lépne ki mind, - de a sorokat előzve dobban
Három az élre; - a puska lábhoz, rajta a szurony!

Ref.: Fegyverbe lép az őrség,
Fegyverbe lép az őrség,
Nyílik a Ludovika ősi kapuja.
Fegyverbe lép ki rajta
Fegyverbe lép ki rajta
Mindenre elszánt katona fia.
Vissza, ha soha nem tér,
Vissza, ha soha nem tér,
Indul utána százszor újra száz!
Sorsunk a szent örökség, fegyverben áll az őrség,
Népünkre, földünkre testével vigyáz!

(fotó: világháló)

14/06/2026

Koch Hugó 1949. október 23-án egy esküvőre igyekezve kevés híján karambolozott egy autókonvoj egyik járművével. Bár senki sem sérült meg, és anyagi kár sem keletkezett, Koch élete mégis drámai fordulatot vett: november elején internálták. Annak a bizonyos konvojnak az egyik au...

Könözsy (Senkár) Lajos /1915-1948/
12/06/2026

Könözsy (Senkár) Lajos /1915-1948/

[Könözsy Lajos atya egész életében azon dolgozott, hogy a hitet és az emberi élet valóságát közelebb vigye egymáshoz.]

08/06/2026
Reményik Sándor: Eredj, ha tudsz!Eredj, ha tudsz...Eredj, ha gondolod,Hogy valahol, bárhol a nagy világonKönnyebb lesz m...
04/06/2026

Reményik Sándor: Eredj, ha tudsz!

Eredj, ha tudsz...
Eredj, ha gondolod,
Hogy valahol, bárhol a nagy világon
Könnyebb lesz majd a sorsot hordanod,
Eredj...
Szállj mint a fecske, délnek,
Vagy északnak, mint a viharmadár,
Magasából a mérhetetlen égnek
Kémleld a pontot,
Hol fészekrakó vágyaid kibontod.
Eredj, ha tudsz.

Eredj, ha hittelen
Hiszed: a hontalanság odakünn
Nem keserűbb, mint idebenn.
Eredj, ha azt hiszed,
Hogy odakünn a világban nem ácsol
A lelkedből, ez érző, élő fából
Az emlékezés új kereszteket.

A lelked csillapuló viharának
Észrevétlen ezer új hangja támad,
Süvít, sikolt,
S az emlékezés keresztfáira
Téged feszít a honvágy és a bánat.
Eredj, ha nem hiszed.

Hajdanában Mikes se hitte ezt,
Ki rab hazában élni nem tudott
De vállán égett az örök kereszt
S egy csillag Zágon felé mutatott.
Ha esténként a csillagok
Fürödni a Márvány-tengerbe jártak,
Meglátogatták az itthoni árnyak,
Szelíd emlékek: eszeveszett hordák,
A szívét kitépték.
S hegyeken, tengereken túlra hordták...
Eredj, ha tudsz.

Ha majd úgy látod, minden elveszett:
Inkább, semmint hordani itt a jármot,
Szórd a szelekbe minden régi álmod;
Ha úgy látod, hogy minden elveszett,
Menj őserdőkön, tengereken túlra
Ajánlani fel két munkás kezed.
Menj hát, ha teheted.

Itthon maradok én!
Károgva és sötéten,
Mint téli varjú száraz jegenyén.
Még nem tudom:
Jut-e nekem egy nyugalmas sarok,
De itthon maradok.

Leszek őrlő szú az idegen fában,
Leszek az alj a felhajtott kupában,
Az idegen vérben leszek a méreg,
Miazma, láz, lappangó rút féreg,
De itthon maradok!

Akarok lenni a halálharang,
Mely temet bár: halló fülekbe eseng
És lázít: visszavenni a mienk!
Akarok lenni a gyujtózsinór,
A kanóc része, lángralobbant vér,
Mely titkon kúszik tíz-száz évekig
Hamuban, éjben.

Míg a keservek lőporához ér
És akkor...!!!

Még nem tudom:
Jut-e nekem egy nyugalmas sarok,
De addig, varjú a száraz jegenyén:
Én itthon maradok.

Cím

Nádor Utca 36
Budapest
1054

Értesítések

Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni 1945-1956 közötti magyar Politikai Elítéltek Közössége -PEK új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.

A Szervezet Elérése

Üzenet küldése 1945-1956 közötti magyar Politikai Elítéltek Közössége -PEK számára:

Parancsikonok

Megosztás