24/06/2026
Hivatalosan is véget értek Thomas gyermekévei 💙
Felvették egy felnőtt fejlesztő napközibe, így elballagott az iskolából. Szeptemberben a FENO-ban folytatja az útját.
Nem tudom, mikor zokogtam jobban... amikor felhívtak, hogy felvették vagy amikor ott álltam a ballagásán... Mindketten érzelmi hullámvasúton ülünk az utóbbi hónapokban 🫣
Valahogy olyan érzésem van, mintha ez az egész egyszerre történt volna tegnap és egy másik életben... mert még tisztán emlékszem arra a kisfiúra, akihez nem lehetett hozzáérni és most itt áll előttem egy fiatalember, aki ma már odabújik és megölel.
Emlékszem arra a kisfiúra, akit kiborított minden zaj és minden zene... és most itt van egy fiatalember, akivel ma már minden nap zenét hallgatunk és táncolunk.
Volt egy kisfiú, aki annyira be volt zárva a saját világába, hogy sokszor azt sem tudtam, hogyan találhatnék utat hozzá... most pedig egy olyan fiatalember van velem, aki ma már az egész világot kommunikációra használja.
Voltak évek, amikor több volt a kérdés, mint a válasz. Volt sírás, félelem, bizonytalanság, volt a jövőtől való rettegés. Hallottam olyan jóslatokat is, amelyek szerint Thomas egy kerekesszékben fogja leélni az életét, előre-hátra dülöngélve.
És most itt áll előttem egy magas, jóképű fiatalember, aki nyitottan és vidáman áll az élethez, az emberekhez, az új helyzetekhez és egyszerűen imád élni! 🥰
Nem olyan lett az életünk, amilyennek egykor elképzeltem. Sokkal jobb lett! 🩵
Most előttünk van az utolsó nyári szünet. Szeptember elsején pedig elkezdődik egy új fejezet. Thomas felnőtt élete. 😎
Nem tudom szavakba önteni, mennyire büszke vagyok a fiamra és mennyire hálás vagyok mindenkinek, aki valaha hozzátett ehhez az úthoz, mert bár Thomas t***e meg a saját lépéseit, idáig mégsem egyedül jutott el. Ez csapatmunka volt. A miénk! És mindenkié, aki hitt benne, segít***e, tanította, szerette vagy csak egy kicsit könnyebbé t***e az utat és ezért a szívem mélyéig hálás vagyok 💝🩵
