12/11/2025
MESE- SZERDA / FAIRY TAIL WEDNESDAY 🇬🇧
🌱 CsikungMesék 🐘VII. Nap és Hold
Hánykolódott éjszaka álmában, nehezen kapott levegőt. A szíve nagyon gyorsan dobogott.
Ide-oda dobálta az ágait, levelei hangosan rezegtek, gyökerei csikorogtak. Az állatok sem tudtak így aludni. A fiókák szétgurultak a fészekben, a kis vakond rázkódott az alagútban, a szőrös hernyó meg folyton leesett a földre.
A fácska úgy érezte, mintha a kérge megnyílt volna ott és az eleven fa húsát sértette fel minden levegővétel, minden dobbanás, minden mozdulat, minden érzelem és minden gondolat. Nehéz éjszaka volt ez, az elefántfácskának is,
és az erdőnek is.
De hajnalban puha ágak simították fakéreg homlokát. Az égbolton már felragyogott
a Nap és még fent derengett a Hold.
Mikor kinyitotta szemét Édesanya volt előtte.
- A Nap, a tűz segít, hogy melegséget árassz magadból és melegséget tudj befogadni.
Az adás nagyon fontos. Tudásod, érzelmeid, javaid megosztásával nemcsak másokat táplálsz. Hanem saját magad is, belső tüzed, amitől lelked virágba borul és szíved teljes, tiszta szeretetét, szépségét árasztod a világban.
- A Hold, a fehér - uralja a levegőt, az égi energiát és táplálja, mozgatja a tüdőd.
A legtisztább részed, befogadja az égi energiát, kéreg-bőröd uralja, tisztítja a szíved is.
Ő táplál és vigyáz, hogy ne rekedjen benned
a bánat, a szomorúság.
A Hold és tüdőd, légzésed bátorít, támogat.
- Nagyon forró ott bent, Édesanya. Nagyon nehéz most ott. – mondta bágyadtan a fácska.
- A tüdő hűvösét a szívbe visszük. A szív forróságát a tüdőbe. – válaszolta Édesanya.
A fácska ránézett és egy hatalmas szívet látott. Édesanya rajzolta a levegőben, ívesen kecses ágaival. Bátorítóan mosolygott rá, bíztatva, szeretettel, lassan megmozdultak az ő ágai is
és utánozni kezdte.
Két ágával, kétoldalt tartva – kívülről befelé rajzolta a szívet. Emelkedett a karja, belélegzett.
Süllyedt a karja – kilélegzett. A szív körvonalán haladt, rajzolt a levegőben kívülről befelé.
Beszív – kifúj, háromszor. Majd újra belégzés és ki, háromszor. És megint, be és ki, háromszor.
A tüdő hűvösét a szívbe. Lassan enyhülni kezdett a forróság, megnyugodott.
Azután visszafelé, belülről kifelé rajzolta a szívet. Emelkedett a karja, belélegzett – süllyedt a karja, kilélegzett. Beszív – kifúj, háromszor. Majd újra belégzés és ki, háromszor. És megint, be és ki, háromszor. A szív fölös hőjével melegítette a tüdőt. Légzése felmelegedett, egyenletes lett.
Végül három lesöprés a törzsén – huss, ki a szívből, ha még maradt tűz, ami már nem kell.
A Nap tüze felragyogott a szívében, a Hold hűvöse enyhülést hozott. Egyensúlyban a világ.
Az elefántfácska törzse közepén egy arany szívecske ragyogott fel a kemény fakérgen.
Ágai lassan ringani kezdtek, fehér ezüst virágok nyíltak rajtuk. Kinyíltak, majd becsukódtak.
Ahogy a fácska ringott, a világ is mozdult vele.
A Nap is fordult egy picit,
a Hold is fordult egy picit.
Az elefántfácska és Édesanya lassan imára kulcsolta ágait és meghajolt az égbolt hatalmasságai előtt.
Majd megölelték egymást.
A két szív együtt dobogott,
a két tüdő együtt lélekzett.