06/10/2026
Kinek jó? Kormány-főváros pénzügyi megállapodás a kerületek feje felett
Nagy port vert fel a kormány és a főváros között a Fővárosi Közfejlesztések Tanácsán született megállapodás (1). Több kerületi polgármester, köztük a miénk, Pikó András is felháborodott (2), mások örömmel üdvözölték a döntést, mondván, hogy ez végre a kifizetőhelyként működő kerületi önkormányzatok (3) felszámolása felé mutat.
Ez utóbbi véleményben valóban van igazság, de sok igazságtalanság is. A kétszintű fővárosi önkormányzatiságnak az a módja, ahogy azt annak idején Budapesten létrehozták, a főváros és a kerületek közötti feladatmegosztás módja valóban abszurd, a világon egyedülálló. Ha elvi szinten nézzük, akkor helyes a hatáskörök újrarendezése és egy felelősebb fővárosi önkormányzat létrehozása. Ez azonban nem szakítható el a magyar önkormányzati rendszer egészének az átgondolásától, ideértve a kormány és az önkormányzatok közötti feladatmegosztást.
Háromoldalú megbeszélések helyett két fél kötött egymással egy elvtelen, csak rövidtávú szempontokat figyelembe vevő paktumot, a hosszú távú, elvi megoldás kárára. Érdekes, hogy a „Semmit rólunk nélkülünk!” elv hangoztatásában nagy gyakorlatot szerzett szereplőknek mennyire nem megy a magyar igeragozás, a „Semmit rólatok nélkületek!” formában már egyáltalán nem értik.
„A szolidaritási hozzájárulás és más elvonások az önkormányzatok jogszabályi kötelezettségeinek ellátását, a működőképességet veszélyeztetik; nincs forrrás a helyiek számára fontos közszolgáltatások színvonalas ellátására és a szükséges fejlesztések megvalósítására.” Az idézet a Tisza választási programjából (4) való, ahogy ez az ígéret is: „A szolidaritási hozzájárulást átalakítjuk, csökkentjük annak mértékét, átláthatóbb és méltányosabb lesz, a befizetési kötelezettségeket a valós helyi adottságokhoz igazítjuk.”
Ehhez képest a Tisza kormány megállapodott Karácsonnyal arról, hogy marad az alkotmánybíróság által is alkotmánysértő mértékűnek ítélt szolidaritása hozzájárulás, cserébe odalökik a fővárosnak a kerületek parkolási bevételét. És a főpolgármester, aki eddig harcolt a szolidaritási hozzájárulás ellen ezzel a pár milliárddal simán megvehetőnek bizonyult. Ennek a csúnya elvtelen alkunak az önkormányzatiság elvei látják kárát.
A C8 lelkes híve a valódi szolidaritásnak. Örömmel támogatnánk például a kormányzati központosításnak azt a formáját, ha újra bevezetnék az Orbán-kormány által 2015-ben megszüntetett normatív lakásfenntartási támogatást, amit rálőcsöltek a helyi önkormányzatokra. Ez igazi szolidaritás volna.
De lépjünk most ezen túl és nézzük szűkebben csak a parkolás kérdését. Önmagában az a felvetés, hogy legyen egységes Budapesten a parkolás üzemeltetése, teljesen jogos. Elvben biztos olcsóbb, mint 23 különálló rendszer. Mondjuk vannak kételyeink: míg a Józsefvárosban évi másfél milliárd Ft tiszta hasznot hoz a parkolás, addig Karácsony Gergely polgármestersége mellett a zuglói rendszer egy fillér hasznot sem termelt.
De az igazi kérdés nem a parkolási rendszer egységessége, hanem a bevételek elköltése. Attól, hogy a rendszer egységes miért a fővárosé a teljes haszon? A parkoló autók az adott kerületben foglalják a közterületet, használják közös területeinket. Mire fogja költeni a főváros ezeket a bevételeket? Ha csak a közterületeknél maradunk, akkor a Józsefvárosi Önkormányzat 1,1 milliárd forintot biztosít az önkormányzati terek, parkok fenntartására, 820 millió forintot utak, járdák, utcabútorok karbantartására. Ha a főváros elveszi a parkolási bevételeket, akkor jóval kevesebb pénz juthat például a zöldítésre. És semmilyen garancia nincs arra, hogy a nálunk termelődő parkolási hasznot a 8. kerületben fogják elkölteni. Sőt, az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy eszük ágában sincs. Ezt az aggályt erősítik Vitézy Dávid megszólalásai (5), aki a nettó bevételt az utakra akarja költeni. Vagyis ő úgy gondolja, hogy az autósoktól származó bevételeket, a közös területeink elfoglalásáért fizetett díjat kizárólag az autósok céljaira kell költeni. Ez szégyenletes visszalépés minden ésszerű parkolásgazdálkodási elvtől.
De van itt egy másik baj is. Vitézy és Karácsony azzal érvelnek, hogy van olyan budai kerület, ahol a parkolási bevétel több, mint 97 százalékát felemészti az üzemeltetés. Nálunk, vagy a Ferencvárosban nem ez a helyzet, mindkét kerületben 50 százalék körül van a nettó haszon. Ha a főváros átveszi az üzemeltetést, akkor a nettó hozamból (vajon eléri majd az 50 százalékot) az egész városban egyenletesen tervez az utakra költeni. Abban a budai kerületben is, amit említenek. Vagyis újraosztják majd a parkolási bevételeket, az eddig jól gazdálkodóktól az eddig rosszul gazdálkodókhoz. Józsefvárossal akarják megfizettetni a budai útjavításokat. Ennyit a szolidaritásról.
Tehát még egyszer: nem a budapesti parkolás központosításával van problémánk és azzal is tisztában vagyunk, hogy Budapest pénzügyi helyzetét rendezni kell. Ennek azonban nem lehet az az ára, hogy Józsefváros költségvetésében évi másfél milliárd forintos hiány keletkezzen, miközben a helyi feladatok és az értük viselt felelősség nálunk maradnak és változatlan marad a szolidaritási adónak csúfolt, idén már 3,1 milliárd Ft-ot kitevő fideszes sarcolás is.
Azt várjuk a kormánytól és a fővárostól, hogy a kerületek bevonásával állapodjanak meg, és garantálják a kieső forrás teljes értékű pótlását. Mondják meg, miből biztosíthatjuk továbbra is azokat a szolgáltatásokat és fejlesztéseket, amelyekre a józsefvárosiaknak szükségük van.
Az önkormányzatiság része, hogy a helyi közösség dönthessen a rendelkezésére álló pénzről. Ne a többi önkormányzattól vegyék el azt, amivel a kormányzatnak segítenie kéne a hátrányos helyzetű településeket. A további évi másfél milliárd forint és ennek a döntési jognak az elvonását pedig nem teszi elfogadhatóvá az, ha parkolási reformnak nevezik.
(a hivatkozásokat a kommentekél találod)
