05/04/2026
Haragozó Katalin – hitoktató, jegyző, presbiter (Budakesz)
Amikor Jászberényből, majd Szegedről Budakeszire költöztem, nem csak földrajzi értelemben kezdtem új életet. A gyülekezet is akkoriban formálódott: a kitelepítések után szétszórt, gyökérvesztett közösség próbált egymásra találni. Nem voltak erős, megtartó hagyományok, amelyeket készen átvehettünk volna. Mára nemcsak templomunk, hanem élő közösségünk is van. Az itt megélt összetartozás számomra az énközpontúságtól a szolgálat felé vezető út kezdete lett.
Magyar–történelem szakos tanárként egy váratlan helyettesítés „következményeként” csöppentem a hitoktatásba. Ami kezdetben feladat volt, hivatássá érett. Számomra a hittan több mint tananyag: kapcsolat és kísérés. Kis közösségben minden arc közeli ismerős, minden történet személyes. Itt helye van a lelkigondozásnak is. Hiszem, hogy minden gyermekhez más úton lehet közel vinni Krisztust – de legfőképpen türelemmel, figyelemmel, szeretettel.
Evangélikusnak lenni számomra szabadság és mértéktartás: az evangélium világosságában állni, mégis nyitottan és békességre törekedve, testvérként tekinteni más felekezetekre. Felnőttként keresztelkedtem meg. Ma is tanulom, hogy Istenhez fordulni ne rendkívüli, hanem magától értetődő legyen. Az istentiszteleten a bűnvallás és a feloldozás érint meg legmélyebben. Sokáig éltem iránytű nélkül; nekem különösen sokat jelent újra és újra hallani: kegyelemből élsz.