24/12/2025
A negyedik adventi gyertyagyújtáson Bekecsen egy számomra nagyon szép történetet olvastam fel az egybegyülteknek.
Ezt a történetet szeretném küldeni minden kedves olvasónak, főként a Bekecsi Közösségfejlesztő Egyesület tagjainak, illetve azoknak akik benne vannak a Bekecsi rendezvények kultúra, kirándulás csoportban és mindenkinek Áldott, Békében, boldogságban eltöltött ünnepeket kívánok!
Olvassátok el, és kívánom hogy az Egyesület berkein belül is legyen sok olyan megélt nap, óra, perc, ami megmelengeti a szíveteket és boldogsággal tölt el benneteket. Szeretném, ha a közösségünkkel olyan élményekben lenne részetek, amire bármikor szép emlékkel fogtok gondolni.
íme a történet:
Egy kis falu határában állt egy régi temető.
Nem volt benne semmi különös – első pillantásra.
De aki közelebb lépett, hamar észrevette:
a sírköveken nem születési és halálozási évszámok álltak.
Csak ennyi:
hét év, négy hónap, két hét és öt nap.
Vagy: három év, néhány hónap.
A leghosszabb feljegyzett idő is alig haladta meg a tizenegy évet.
Egy vándor, aki véletlenül tévedt erre, megdöbbenve és szorongó szívvel állt meg a sírok között.
Úgy érezte, mintha egy gyermektemetőbe érkezett volna.
„Milyen szörnyű átok sújthatta ezt a falut?” – gondolta.
„Hogy ennyi gyermek halt meg ilyen fiatalon?”
Ekkor egy idős falubeli lépett mellé.
Csendesen, szinte mosolyogva rázta meg a fejét.
– Nincs itt semmiféle átok – mondta. – Csak egy régi hagyomány.
A nyakában egy kis jegyzetfüzet lógott, zsinórra kötve.
Megemelte, hogy a vándor is lássa.
– Nálunk minden gyermek tizenöt éves korában kap egy ilyen füzetet és egész életében magánál hordja.
Ebben nem a gondokat, nem a veszteségeket írjuk le.
Hanem mindazt, amiért érdemes élni.
Minden örömteli pillanatot.
És azt is, mennyi ideig tartott.
Egy iskolai kirándulás – három nap, négy óra.
Az első szerelem első csókja – két hét, hat nap.
Egy gyönyörű naplemente – három óra.
Egy gyermek születése.
Egy házasság.
Egy bőséges termés.
Egy közös étkezés.
Egy unoka érkezése.
Apró és nagy örömök.
Mind feljegyezve.
Mind számon tartva.
Amikor pedig valaki eltávozik ebből a világból,
összeadjuk azokat az időket,
amelyeket valódi örömben, szeretetben, hálában élt meg.
És ezt az összeget véssük fel a sírkövére.
Mert mi úgy hisszük – mondta az öreg –,
hogy csak ezekben a pillanatokban élt igazán az ember.
✨ És talán karácsony csendjében nekünk is érdemes feltenni a kérdést:
vajon ma gyűjtöttünk-e olyan pillanatot,
amit egyszer majd érdemes lenne felírni egy ilyen füzetbe?
És ahogy a karácsonyi gyertya lángja fellobban mikor a vacsora mellett ültök
emlékeztessen mindenkit arra,
hogy az élet hossza nem években mérhető,
hanem azokban a pillanatokban,
amikor szeretni tudunk,
amikor jelen vagyunk egymás számára,
és amikor a szívünk valóban világít.
Mert talán ez az igazi felkészülés a karácsonyra:
észrevenni, megélni és megőrizni azokat a perceket,
amelyekből egyszer majd egy egész élet áll össze. 🕯️
Ha tetszett, olvassátok fel amikor együtt vagytok azokkal akik igazán fontos nektek és talán érdemes róla egy kicsit beszélgetni.
Boldog Karácsonyt!
Nyiri Renáta
Bekecsi Közösségfejlesztő Egyesület Elnök