13/07/2026
GASZTRO TÚRA A GÖCSEJBEN
Tekerj a Zöldbe! kerékpáros túra
2026. július 12.
Szép nyári nap című dalhoz lehetne visszanyúlni, ha egy nótával szeretnék jellemezni kerékpáros túránkat. A táj szépségéért Göcsej kezeskedett. Ha egyszer majd távoli vidékekről eljöttök nektek is mesélünk Göcsej úrfiról. Most érjétek be ennek a fantasztikus programunknak a leiratával.
A túra mint már sokszor, most is a Göcsej hagyományainak központjától, a zalaegerszegi Falúmúzeumtól indult. A fejünk fölött gyülekező fellegek kicsit megrostálták a jelentkezők létszámát, de így is 18-an tudtunk útnak indulni. A város dinamikusan növekvő kerékpárút hálózatát kihasználva biztonsággal értünk át a Göcsej-kapujának nevezett Teskándra. Ez az út sokak álmát valósította meg tavaly, amelyre több évtizedet vártak a település lakói.
A falut elhagyva a ékes nevű Babosdöbréte felé vettük az irányt, na itt már hagyott némi kívánni valót maga után az útburkolat minősége, de ezzel akkor is tisztában voltunk mikor elindultunk, hogy ez sajnos egyenlőre ilyen. De nem kellett sokáig zötykölődni, mert amikor Rámba értünk kisimult az aszfalt alattunk. Nem téves a település megnevezés. Rám Zala-vármegye megyeszékhelye melletti kis település, és nem összekeverendő a Rám-szakadéknak helyet adó Dömös külterületével. Bár a falu fölé magasodó szerpentin szerintem sok-sok kerékáros kedvenc útszakasza. Megmerem kockáztatni, hogy van olyan élmény rajta legurulni, mit a létrákon felküzdeni magunk a völgyben.
Na de guruljunk tovább, hiszen van még mit látni e világon. Nem is kellett sokáig pedálozni, csak egy dombbal arrébb. Mennyivel is kellene arrébb bringázni a X. Göcseji Dombérozón, ha nem egy dombbal? Szóval ott találtuk hamarosan magunkat a Gombosszegi elágazóban a Pipa-hegyi Termelői Piacon. A területen csak úgy hömpölygött a tömeg, akik a finomabbnál-finomabb kézzel készült termékekért jöttek ide messzi tájakról is.
Lássuk mint lehet itt kapni: mangalicából készült füstölt húsárút, gyógynövényekből szűrt szörpöket, kovászos kenyeret, hagyományos falusi süteményeket, réteseket, idény gyümölcsöt, borokat és jó fajta házi készítésű sajtokat. Volt mit megkóstolni a gazdaságból kialakított piacon. Sőt még a sajtok eredetét is vissza lehetett követni a tehénig, és a kecskéig egyaránt.
Ha menni kell, hát menni kell, hiszen vártak ránk a takaros Fehérnép-ek. Most is csak egy dombbal arrébb jutottunk és már meg is állított minket az élő népművészet. Egy helyi család arra rendezkedett be, hogy a népművészet érétkeit ruhakölteményekbe ültesse át. A bemutató termükként is funkcionáló raktáruk sem lehet más mint a magyar ősi hagyományos építészet egyik legfunkcionálisabb építménye a jurta. Oda belépve, mintha egy szentélybe érkezne az ember a kelmék szentélyébe. Szebbnél-szebb ruhadarabok sorakoztak a polcokon és a vállfákon. Megtalálhatta a kedvére valót férfi és vászoncseléd is. Ez a szó a fehérnép boncolgatása közepette került elő, mint jellemző egykori göcseji megszólítása a hölgyeknek.
Azt hiszem most sokan befejezik ezen a ponton a beszámoló olvasását. Ha mégsem akkor haladjunk tovább.
Mikor álltunk meg legközelebb? Igen, egy dombbal arrébb. Annak is a völgyében, a Kustánszegi-tó partján. A legjobb halat ott sütik a környéken. A csapatból kevesen voltak, azok, akik már a túrára készülve ne gondoltak volna arra, hogy ott esznek egy jó sülthalat. Mh, de jó is volt. Erre nem találok szavakat. Gyertek és kóstoljátok meg, csak ezt tudom mondani.
A hal nem, de mi ezután úszni indultunk a smaragd színű tóba. A víz éppen kellemes volt, jól eső módon lehűtötte a felhevült testünket. Ugyanis a kezdetek során riogató fellegek csapadék nélkül távoztak fölülünk. Étkezés közben is kaptunk egy kósza bárányfelhőt, de az is tovább állt. A vizes kaland után lőttünk egy csoportképet és tekertünk tovább ugye nem kell mondani, hogy pont egy dombnyival.
Göcsej legmagasabb pontján a 304 méteren lévő Kandikónál hagyomány, hogy megállunk és körbetekintünk, hogy utána alágurulhassunk újra a völgybe. Ez az úgynevezett dobronhegyi emelkedő, ami jelenesetben lejtő, és így arcunkra mosolyt csaló önfeledt gurulást biztosító jó néhány kilométer vár ránk. A völgy aljától már nem sok volt hátra, hogy visszaérjünk a Göcsej-kapujához. De ezen a településen nem szabad anélkül áthaladni, hogy a helyben főzött fagylaltokból ne kóstolna meg többet az ember.
Így igazán jó szájízzel zárult a X. Göcseji Dombérozó keretében szervezett gasztronómiai élményekkel teli kerékpáros túránk.
Köszönjük, hogy rendezvényünk a Tekerj a Zöldbe! kerékpártúra sorozat részekét képezhette, amely a Magyar Kerékpáros Turisztikai Szövetség szervezésében, az Aktív Magyarország támogatásával valósul meg.
