11/01/2026
Egyszer találkozunk az "örök vadászmezőn"...
Holinka Valter Horst (1942–2015)
erdész, a berek embere
Erdély földjéből hozta magával a gyökereit, de a Nagyberek lett az otthona. Balatonfenyves–Imremajor csendjében élt, ott, ahol a nádas susogása, a vadcsapások és az alkonyi fény többet mondanak minden szónál.
Ismerte a bereket. Nem birtokolta, nem uralta – együtt élt vele. Vadász volt, de nem a fegyver t***e azzá: egész életében alig néhányszor sütötte el a puskáját. Ő a megfigyelés, a türelem és a tisztelet embere volt. Olyan vadász, akit az állatok is elfogadtak.
Jó barátság fűzte Fekete Istvánhoz. Találkozásaik a Nagyberekben nemcsak beszélgetések voltak, hanem közös hallgatások is – amikor az ember érzi, hogy a természetnek most nincs szüksége szavakra. Valter bában ott élt mindaz, amit Fekete István hősei képviseltek: alázat, tisztesség, szeretet az élő világ iránt.
Szerették őt az emberek, a vadászok – itthon és messze földről, Németországból is. Nem hangosságával, hanem jelenlétével hagyott nyomot.
Egy szarvastámadás súlyos sebeket hagyott rajta, testben és lélekben egyaránt. Soha nem gyógyult meg teljesen; a berek, amelyet annyira szeretett, végül elvette tőle az idő egy részét.
Ő volt a mi Matulánk a Berekben.
Aki nem tanított – hanem példát mutatott.
Aki nem magyarázta a természetet – hanem együtt lélegzett vele.
Amíg a nádas zizeg,
amíg a vadcsapások élnek,
amíg a berek emlékezik –
addig Valter bá is köztünk marad.
Emlékezünk rá.
MAJORka Alapítvány
Holinka Valter Horst (1942–2015)erdész, a berek embereErdély földjéből hozta magával a gyökereit, de a Nagyberek lett az otthona. Balatonfenyves–Imremajor cs...