05/07/2026
Ma nem a Jót Tenni Jó Egyesület elnökeként írok. Ma egy édesanyaként fordulok hozzátok.
Amikor megtudtam, hogy Dominik beteg, abban a pillanatben összeszorult a szívem.
Nem tudtam napirendre térni fölötte. Napokig, sőt éjszakákon át csak azon gondolkodtam, hogyan tudnék segíteni neki és az édesapjának. Mit tehetnék azért, hogy legalább egy kicsit könnyebb legyen ez a számukra felfoghatatlanul nehéz időszak.
Sokan kérdezik, miért érint meg ennyire Dominik története.
Azért, mert én is tudom, milyen érzés, amikor a gyermeked életéért aggódsz.
Két gyermekem van, és mindketten örökletes betegségben szenvednek.
A lányom, Jázmin, már újszülött korában elkezdte a saját harcát. Volt időszak, amikor háromhetente, néha havonta vérátömlesztésre volt szüksége. Minden második-harmadik nap vérvételre vittük.
Minden egyes alkalommal ugyanazért imádkoztam:
„Csak legyen jó a véreredménye... csak most ne kelljen újra vért kapnia...”
Aki ezt nem élte át, talán el sem tudja képzelni, milyen érzés úgy belépni a kórházba, hogy rettegsz attól, mit mondanak majd az orvosok.
Azt hittük, ahogy nő, talán könnyebb lesz.
De nem így történt.
Hét-nyolc éves korában elkezdődtek a rettenetes epehólyaggörcsök. Jött a sárgaság, a fájdalom, az újabb vizsgálatok, majd a műtétek.
Nyolcévesen eltávolították az epehólyagját.
Többször altatásban kellett epeúti beavatkozásokat végezni rajta.
Kilencévesen a lépét is eltávolították.
A családunk élete hosszú időre a kórházakról, a műtőkről, a vizsgálatokról, a várakozásról és a félelemről szólt.
Aki még nem élte át, talán nem is tudja elképzelni, milyen az, amikor egyik napról a másikra széthullik a család.
Az egyik gyermek a kórházban fekszik.
A másik otthon vár.
Te pedig kétfelé szakadsz.
Ott ülsz órákon át egy széken a gyermeked ágya mellett, és csak azt kívánod, bárcsak átvehetnéd tőle a fájdalmát.
Ha kapsz szállást, késő este elindulsz, de minden lépésnél úgy érzed, a szíved a kórteremben maradt.
Majd amikor végre megérkezel, megszólal a telefon.
– Anyuka, kérem, jöjjön vissza...
Ezt az érzést soha nem lehet elfelejteni.
Ezért fáj ennyire Dominik története.
Mert most az ő édesapja járja végig ugyanezt az utat.
Ő egyedül neveli Dominikot.
Minden kezelést, minden műtétet, minden könnycseppet vele él át.
Dominik pedig mindössze 17 éves, mégis rengeteg kemoterápiás kezelésen, sugárkezelésen és több komoly műtéten van túl. El kellett távolítani az egyik veséjét, és amikor végre úgy tűnt, hogy fellélegezhetnek, újabb daganatot találtak.
A harc újra elkezdődött.
💔 Ezért döntöttem úgy, hogy a Jót Tenni Jó Egyesület illetve jó magam minden erejével Dominik és az édesapja mellé áll.
🙏 Most hozzátok fordulok.
Nem azt kérem, hogy egy ember segítsen sokat. Azt kérem, hogy sok ember segítsen egy kicsit. Mert sok kicsi valóban sokra megy.
💳 Jót Tenni Jó Egyesület
Bankszámlaszám: 11743143-21434011
📝 Közlemény: Horváth Dominik
🤍 Ha valaha féltetted a gyermekedet, akkor tudod, miért írtam le ezeket a sorokat. Ha pedig még nem kellett átélned ezt, őszintén kívánom, hogy soha ne is kelljen.
❤️ Kérlek, ha megteheted, segíts Dominiknak és az édesapjának. Ha most nem tudsz adományozni, kérlek, oszd meg ezt a bejegyzést. Egyetlen megosztás is eljuttathatja a történetüket ahhoz, aki segíteni tud.
Mert nincs nagyobb fájdalom egy szülő számára, mint tehetetlenül nézni, ahogy a gyermeke szenved. És nincs nagyobb remény annál, mint amikor egy közösség összefog, és azt mondja: "Nem vagytok egyedül." ❤️
A Jót tenni jó Egyesület civil kezdeményezésként jött létre azzal a céllal, hogy szervezett formában nyújtson segítséget a rászorulóknak.
Fontos számunkra az átlátható működés, az emberi méltóság tisztelete és a felelős segítség.
