29/09/2026
Hamarosan Kovács Gergő bizonyságát is megosztjuk veletek!
De előtte olvassátok el 20 éves szülinapi alkalmából megosztot írását! :) 🙏🙌
„Szemed látta már alaktalan testemet, könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál.”
Zsoltárok 139,16
Ma 20 éves lettem.
És ahogy ezen a napon egy kicsit visszanézek az elmúlt évekre, egyre inkább érzem, hogy ez az ige mennyire sokat jelent nekem. Húsz év. Húsz évnyi történet, öröm, fájdalom, nehézség, nevetés, sírás, keresés, elveszettség és megtalálás.
És valahol ebben a húsz évben ott van a HEGY is.
A nyár folyamán hivatalosan is csatlakoztam hozzátok. Kívülről talán ez csak egy egyszerű mondat: „Geri csatlakozott a HEGY-hez.” Nekem viszont ez ennél sokkal többet jelent.
Mert a HEGY számomra nem egyszerűen egy ifjúsági közösség.
A HEGY számomra egy olyan hely, ahol megváltozott az életem.
Itt éreztem először igazán Jézus jelenlétét.
Nem csak hallottam róla. Nem csak beszéltek nekem Istenről. Nem csak egy név volt számomra.
Hanem megtapasztaltam, hogy Ő tényleg ott van.
És ettől valami megváltozott bennem.
A HEGY lett az egyik olyan hely az életemben, ahol megtapasztalhattam, hogy Isten nem távoli, hanem közel van. Hogy lát engem. Ismer engem. És akkor is szeret, amikor én magamat talán nehezen tudom elfogadni.
Ezért nekem a HEGY nem csupán egy csoport.
Nem csupán programok, táborok, beszélgetések, nevetések, szolgálatok és közös alkalmak.
A HEGY számomra egy olyan közösség, amelyen keresztül Isten nagyon sok mindent megmutatott nekem.
Megmutatta, hogy lehet újrakezdeni.
Hogy lehet változni.
Hogy lehet elengedni a múltat.
Hogy lehet hinni.
És hogy nem kell egyedül megmásznom a saját hegyeimet.
Mert mindenkinek vannak hegyei.
Van, akinek a múltja. Van, akinek a félelmei. Van, akinek az önbizalomhiánya. Van, akinek a bizonytalanságai.
És néha nem az a legfontosabb, hogy valaki megmondja, hogyan másszuk meg.
Hanem az, hogy legyen mellettünk valaki, aki azt mondja:
„Gyere, megyünk együtt.”
Nekem ezt is jelenti a HEGY.
Egy helyet, ahol megtapasztalhattam, hogy nem vagyok egyedül.
És most, hogy hivatalosan is ennek a közösségnek a tagja vagyok, szeretnék én is adni abból, amit kaptam.
Szeretnék jelen lenni.
Segíteni.
Szolgálni.
Ötletelni.
Alkotni.
Nevetni.
Néha komoly dolgokról beszélni.
És szeretnék ott lenni azok mellett, akik esetleg ugyanazokkal a kérdésekkel érkeznek, amelyekkel én is érkeztem.
Mert ha valaki egyszer úgy jön közénk, hogy azt érzi, nincs helye sehol, szeretném, ha ő is megtapasztalná azt, amit én.
Hogy itt lehet önmaga.
Hogy nem kell tökéletesnek lennie.
Hogy van, aki meghallgatja.
És hogy Jézus valóban jelen van.
Én ezt itt éltem át először.
És azóta az életem már nem ugyanaz.
Ma 20 éves lettem.
És talán most értem igazán, hogy a születésnap nem csak arról szól, hogy eltelt még egy év.
Hanem arról is, hogy visszanézünk arra, honnan jöttünk, és hálát adunk azért, hogy még mindig úton vagyunk.
A húsz számomra egy határvonal.
Egy új fejezet.
De nem egy olyan fejezet, amelyet egyedül szeretnék megírni.
Szeretném, ha Isten vezetné.
Szeretném továbbra is keresni Őt.
Szeretnék fejlődni a hitben.
És szeretném azt az életet élni, amire Ő hív.
És ezen a napon külön szeretnék köszönetet mondani Eszternek és Ernőnek.
Néhány évvel ezelőtt ti ketten megálmodtatok és létrehoztatok egy közösséget, amiről talán akkor még nem is lehetett tudni, hogy hány ember életére lesz hatással.
Létrehoztatok egy csapatot.
Egy közösséget.
Egy HEGY-et.
És ma már én is ennek a történetnek a része lehetek.
Talán nem is tudjátok igazán, mennyit jelent nekem, hogy annak idején elkezdtétek építeni ezt az egészet. Mert ha ti akkor nem teszitek meg az első lépéseket, talán ma nem lenne az a hely, ahol én Jézus jelenlétét megtapasztalhattam.
Nem tudom, amikor évekkel ezelőtt elkezdtétek, gondoltátok-e, hogy egyszer majd egy 20 éves srác a születésnapján arról ír, hogy a HEGY-en keresztül megváltozott az élete.
De én ma ezt tudom mondani.
Köszönöm.
Köszönöm, hogy létrehoztátok.
Köszönöm, hogy évek óta építitek.
Köszönöm, hogy nem adtátok fel.
És köszönöm, hogy létrehoztatok egy olyan közösséget, amelyben én is megtalálhattam a helyem.
És persze köszönöm nektek, HEGY-eseknek is, hogy befogadtatok.
Hálás vagyok minden közös élményért, minden beszélgetésért, minden nevetésért, minden imáért és minden olyan pillanatért, amit együtt élhettünk át.
Hálás vagyok Istennek, hogy elvezetett hozzátok.
És hálás vagyok azért, hogy éppen most, a 20. születésnapomon mondhatom el:
jó helyen vagyok.
Nem tudom, mit tartogat még előttem a következő húsz év.
De azt tudom, hogy nem akarom többé egyedül végigjárni.
Uram, vezess tovább.
Én pedig megyek.
És ha már van egy HEGY, amit meg kell másznunk…
akkor másszuk meg együtt. 🏔️❤️
Nem túlélni, hanem élni.
