Mi a nyitvatartási idő?

Kedd 13:00 - 17:00 Csütörtök 13:00 - 17:00 Szombat 14:00 - 18:00

Bátai Tájház

Kezdőlap
Magyarország
Báta
Bátai Tájház

A Duna szabályozása előtt az itt élő nép megélhetési forrása a földművelés mellett elsősorban az ártéri gazdálkodás, a halászat, a legeltető állattartás volt.

A Bátai Tájház a Halászház állandó és időszakos kiállításain végigkövethetjük a vízszabályozások következtében alapvetően megváltozott paraszti életmód emlékeit, az itt élő nép életmódjának tárgyi emlékeit. A 19. század második felében befejeződött vízszabályozások következtében az áradásoktól megkímélt területeken alapvetően megváltozott a gazdálkodás, megkezdődött a szántóföldi művelés és az istállózó állattartás térhódítása. A lecsapolt területeken a földművelésből élők gazdag termést takarítottak be, nagy jövedelmekre tettek szert, melynek eredményeként változtak a paraszti munkaeszközök, az építkezés és az épületdíszítés, a lakásberendezés és a nép viselete is. A régi tájház épületében (Báta, Óvoda utca 6.) látható „Ősi mesterség a halászat Bátán” és a Bátai Tájház (Báta, Fő utca 86.) „A táj átalakulása és a gazdálkodás változásai a XIX. században Bátán” című kiállításokon végig követhetjük mindezeket a változásokat.

18/09/2026

A HÓNAP TÁRGYAI – SZEPTEMBER

Szeptember végére, Szent Mihály napjára megforr a déli szőlőhegyek évi átlagnál korábban szüretelt szőlőinek a bora. Szekszárd és környéke a Kadarkából készített vörösboráról volt híres. A vörösbor egyes kékszőlő fajták héjában található és erjesztés útján kioldódó festékanyagtól nyerte a színét. Egykor a vörösbornak szánt szőlőt már a csöbörben letörték és úgy öntötték a szüretes kocsin álló kádba. A kocsin egy ember állt, aki minden csöbör felöntésekor újra meg újra megcsomiszolta a hordó tartalmát. Ennek a zúzott szőlőnek (melyben együtt van a lé, mag, héj és csuta) a vörösbort készítő vidékeken elterjedt neve: csömöge. Ha a kád megtelt, a pincéhez szállították, itt a csömögemerővel (szőlőmerő villa) a fertályba szedték és átöntögették a szőlőzúzalékot a taposókádba, melyet a nagykád száján keresztül fektetett rövid gerendára helyeztek. A nagykád 10-60 hl űrtartalmú, a vörösborkészítésben jellegzetesen balkáni hatásokat mutató helyeken (Budától déli irányban egészen Baranyáig), kerek fenekű, dongás, abroncsokkal összefogott kádáredény. Fenekének átmérője szélesebb volt, mint a száj átmérője, vagyis felfelé szűkülő forma. A taposókád kisebb, 1 hl körüli űrtartalmú – gyakran egyetlen fatörzsből kivájt - kád volt. Fenéklapja lyukacsos, közepén négyszegletes nyílás, amit egy fogóval ellátott deszkalappal lehetett nyitni-csukni. Amikor már jól meggázolták a csömögét, a beerősített nyél segítségével felemelték a fenékzáró lapot és az egészet belekotorták a kádba. A lé – a héj és mag kíséretében – a lyukakon keresztül a kádba folyt. A nagykádban két-három hétig erjesztették a törkölyön a mustot, majd letapasztották a tökéletesebb kierjedés érdekében.

Forrás: Magyar Néprajz II. Gazdálkodás / SZŐLŐMŰVELÉS ÉS BORÁSZAT
https://vmek.oszk.hu/02100/02152/html/02/263.html (2026.09.14.)

Kád, Bátai Tájház 2003.1262.1. Báta, 19. század vége
Taposókád, Bátai Tájház 2003.1263.1. Báta, 19. század vége
Szőlőmerő villa „csömögemerő” Bátai Tájház 2003.1193.1. Báta, 19. század vége

16/08/2026

Augusztus 15. – Nagyboldogasszony napja

Ezen a napon Mária mennybemenetelét ünnepli az egyház. A legrégibb parancsolt ünnep, mert Szent István az országot Szűz Mária oltalmába ajánlotta. A Boldogasszony elnevezés mögött a kutatás kereszténység előtti istenanyát vélelmez.
A Mária-házat búcsújárás alkalmával szerezték be, az újházasok otthonának házi szentélye, házi oltára lett. A házat mintás papírral, ezüstfóliával vagy szentképekkel bélelték, Mária alakját a templom kegyképéhez hasonlóan felöltöztették, virág girlanddal vették körül. Ide kerültek a családi élet legbecsesebb emléktárgyai: a leány Mária-szalagja és érme, a vőfélycsokrok, a menyasszonyi koszorú, amely szokás révén Mária, mint a család patrónusa szerepel. A 18. századi Mária-házak – a kolostormunkák némely változataival mutatnak rokonságot. Az ún. „gyüdi tokos Máriák” is formailag inkább a kolostormunkák felnagyított, eldurvult, késői utánzatai.
(Irodalom: Varga Zsuzsa, A Hagyomány Gyűjtemény gyarapodása. Néprajzi Értesítő, 52 (1970) 125-129. Tátrai Zsuzsanna – Karácsony Molnár Erika, Jeles napok ünnepi szokások. Bp. 1997. 142.)

03/08/2026

A HÓNAP TÁRGYA – AUGUSZTUS

GEREBEN

Gereben a kender és a len feldolgozásának egyik nélkülözhetetlen munkaeszköze volt. A parasztság önellátó gazdálkodásában évszázadokon keresztül jelentős szerepet töltött be a kender és a len termesztése és feldolgozása. Kender- és lenvászonból készültek a testi ruházat egyes darabjai ezen kívül a lakásban és a háztartásban, valamint a gazdaságban használt textilek. Jelentős értéket képviselt a sok kötél- és madzag, amit a kenderfeldolgozás melléktermékeként keletkező durva hulladékrostokból sodortak. A rostok kifésülésére szegrózsás fésűket használtak. Bátán, ezt gerebennek nevezték. Még meleg volt a kender, amikor elkezdték gerebenezni. A gerebenező a bal karjára feltekerte kendert rácsapta a gerebenre a jobb kezével pedig segítette húzni. A gerebenezéssel a különböző hosszúságú és finomságú rostokat választották szét. A kifésült szálakat négy csoportba osztályozták. Az először és a másodszor kifésült szálakból a mezőgazdasági munkákhoz használt durva vásznakat szőtték. A harmadik és negyedik kifésülés után kifésült szálakból pedig a háztartásban használt finomabb vásznakat szőtték.
Forrás: https://vmek.oszk.hu/02100/02152/html/03/72.html (2026.08.03.)

Gereben, Bátai Tájház 2003.960.1. Báta, 1808

01/07/2026

A HÓNAP TÁRGYAI – JÚLIUS

Az aratás mindig nagy szerepet játszott a magyar nép életében, kezdete a középkortól Sarlós-Boldogasszony napja, július 2. volt. Újabban az aratás kezdési időpontjának a köztudat Péter-Pál napját, azaz június 29-ét tartja. Nagy ünnepnek számított, arató misét mutattak be és jelképesen ekkor kezdték meg a munkát.
Az aratás legősibb és legfontosabb munkaeszköze a sarló volt. A 16. századtól kezdték gabonaaratásra használni a kaszát, mely lassan háttérbe szorította a sarlós aratást. A sarlókat és a kaszákat használatkor mindennap kalapálták és fenték. Ehhez a munkához szükséges eszköz a kalapács és az üllő. A kasza megfenését kaszakővel végezték, melyet a kaszás a derekára erősített vízzel telt tokmányban tartotta.

Forrás: Magyar Néprajz II. Gazdálkodás / GABONATERMESZTÉS (oszk.hu) (2026.07.01.)

Sarló, Bátai Tájház 2020.79.1.
Kasza, Bátai Tájház 2003.1216.1.
Üllő, Bátai Tájház 2007.227.1.
Kaszakalapács, Bátai Tájház 2020.233.1.
Tokmány, Bátai Tájház 2021.190.1.

29/06/2026

A Népi Építészeti Program kertében a Teleki László Alapítvány támogatásával megvalósuló födém felújítási munkálatok alatt a Halászház 2026. június 29. napjától nem fogad látogatókat.

20/06/2026

Múzeumok Éjszakáját a nyári napforduló ünnepe, Szent Iván nap éjszakájához legközelebb eső szombati napon tartják ország szerte.

A Múzeumok Éjszakáján Bátai Tájház és Halászház rendhagyó látogatásra hívja követőit. Az esti sötétségben körbejárhatják a kiállítást otthonukból a karosszékben ülve.

31/05/2026

A HÓNAP TÁRGYAI – JÚNIUS

A paraszti konyhák kedvelt dísztárgya, különleges alkalmakkor (lakodalom, keresztelő, tor) használati tárgya, volt a „cifra tányér”, a színes virágokkal díszített, falra akasztható keménycserépből készült tányér.

A keménycserép készítését 1768-ban Wedgewood (1730-1795) angol keramikus találta fel. A 19. században Magyarországon is sorra alapították a keménycserép gyárakat Hollóházán, Telkibányán, Bélapátfalván. A keménycserép alapanyaga fehérre égethető agyag, amelyhez kvarc, földpát és mészpát járul. A festést a magas hőfokon kiégetett felületen alkalmazták, majd ezután alacsonyabb hőfokon másodszor is kiégették a felületet teljesen fedő átlátszó mázzal együtt.
A díszítmény elemeit: virágcsokor, madár, kakas, felirat kézi festéssel később sablonnal vitték fel a felületre. Fehér alapon a virágok piros színe dominál kevés zöld és kék színnel kiegészítve.

Forrás: www.mek.oszk.hu/02100/02115/html/3-263.html (2026.05.31.)

Tányér, Bátai Tájház, ltsz. 2017.20.1. 1901-1950
Tányér, Bátai Tájház, ltsz. 2024.78.1. 1851-1900

03/05/2026

A HÓNAP TÁRGYAI – MÁJUS

Május hónapban az időjárás enyhülésével virágba borulnak a fák, bokrok, rétek és elkezdődik a méhek szorgos gyűjtőmunkája. A méznek, mint édesítőszernek és a viasznak, mint a gyertya alapanyagának a 18. század elejéig alig volt versenytársa. A méz édesítőszerként rendkívül nagy szerepet játszott a magyar paraszti konyhában.

A paraszti méhészek a méheket erdőről hazahozott faodúban, szalma-, gyékény vagy vessző kasokban tartották a házak eresze alatt vagy a kertben kialakított méhesekben.
A méhcsaládok természetes úton, rajzással (eresztés) gyarapodtak. A fára, bokorra kirepült rajt rúdra akasztott méhkasba rázták bele. A méhlakások utánozták a méhek természetes odúit, belül tágas térből álltak, amelybe a tetejéhez és az oldalához erősítve építették fel a lépet. A méznyerés több vonásában hasonló volt a zsákmányoláshoz. A méheket ősszel elpusztították vagy újabban, nyár végén üres kasba űzték át. Általában a lápi méhészetben kéthárom évenként irtották ki a méheket. A fiatalokat hagyták erősödni, évekig, a mézzel együtt. Ez a forma az elmúlt századok legjellemzőbb hagyományos, népi méhészete.

A tájház gyűjteményében gyékényből font méhlakásokat láthatunk, melyeknek jellegzetes csúcsos alakjuk van. A gyékényből készült kasok különösen az ország déli részén terjedtek el a belvizek lecsapolása előtt a mocsaras vidékeken, ahol a gyékény megtermett. Egy bunkós fűzfaágat hasítottak több bordára, úgy, hogy végződése egyben a kas fogója maradt, majd a szétfeszített bordákat körös-körül gyékényfonattal fűzték be. Néhol az alsó peremét még vesszőfonással erősítették, hogy az nagyobb súlyt bíró legyen, majd az oldalait agyagos, trágyás, meszes keverékkel tapasztották. Kirepülő nyílást a kas oldalán hagytak. A kas belsejében vízszintesen, több egymásra merőleges léptartó pálcát helyeztek el, erre építették a méhek a lépet.

IRODALOM
BALASSA Iván─ORTUTAY Gyula, Magyar Néprajz,1979. 220-223.
ANDRÁSFALVY Bertalan, A sárköziek gazdálkodása a XVIII. és XIX. században, In Dunántúli dolgozatok a Pécsi Janus Pannonius Múzeum kiadványai 3. Szerk. Dankó Imre (1965) 21.
BOROSS Marietta, Méhlakások a Néprajzi Múzeum gyűjteményében. Néprajzi Értesítő a Néprajzi Múzeum Évkönyve XLV (1963) 65-66.
[letöltve 2026.05.03. https://www.neprajz.hu/neprajzi_ertesito/1963.PDF]

KÉP
Méhkas, Bátai Tájház 2003.1257.1. 1881-1900
Méhkas, Bátai Tájház 2003.1258.1. 1881-1900
Méhkas, Bátai Tájház 2003.1259.1. 1881-1900

17/04/2026

„A bátai bíró lánya egy pöndőbe (pendelybe) ment az ágyba”
Csatlakozás a XIV. Tájházak és Szabadtéri Múzeumok Napjához
Időpont: 2026. április 25. (szombat) 14 órától 18 óráig

A Tájházak és Szabadtéri Múzeumok Szövetsége felhívására idén is csatlakozik a Bátai Tájház a tavasz legszínesebb, országos közösségi ünnepéhez – a Tájházak és Szabadtéri Múzeumok Napjához. A Tájházak Napjának életre hívása Szent György napjához kötődik, amely a magyar néphagyományban a jószágok kihajtásának, valamint a pásztorok és béresek szegődtetésének jeles napját jelentette. Szent György napja hagyományosan a tavasz, a megújulás ideje – ehhez kapcsolódva szeretnénk idén is erősíteni azt a barátságos, szívélyes vendégfogadást, amelyet évről évre megszokhattak látogatóink tájházainkban ezen a hétvégén.
2026-ban is kapcsolódunk a Népviselet Napjához (április 25.), így különösen jó alkalom nyílik arra, hogy bemutassuk viseleteink sokszínűségét, legyen az akár egy apró részlet, egy történet vagy egy teljes öltözet.
Április 25-én megnyitjuk a kapukat a látogatók előtt, hogy együtt ünnepeljük népi építészetünk értékeit, a paraszti kultúra örökségét és azt az élő tudást, amelyet közösen őrzünk és adunk tovább.

Bátai Tájházban a Népviseletek Napjához kapcsolódó tematikus programmal várunk minden érdeklődőt ebből az alkalomból. A természet megújulásával együtt a kiállításban látható sötét tónusú szövet, posztó-, bársonyviseletet lecseréljük világos, színes, könnyedebb népviseleti ruhákra. A látogatók olyan ruhadarabokat is megtekinthetnek, amelyeket egykor nem illett nyilvánosan mutogatni, hálópöndőt és alsónadrágot. A bemutató részeként a közönség megismerheti „Egy rongyos jegying életrajzát is, amely különlegessége miatt fontos része a helyi viselettörténetnek.

01/04/2026

A HÓNAP TÁRGYAI – ÁPRILIS

Sárközben valamikor csak Bátán volt szokás a viaszos tojásírás. Ezzel a módszerrel készültek a székely és a váraljai tojásokhoz hasonlóan a bátai tojások is. Lényege az, hogy a viasszal megírt területeket nem fogja be a festék. Egymás után több színbe mártva a tojást és minden színnél megírva kerül egymás fölé a minta. Miután a szín rögződött a tojáshéjhoz, letörlik a viaszt és a helyén előtűnik a minta. Eredetileg piros esetleg fekete színűek a tojások, fehér és sárga illetve piros díszítéssel.

A húsvéti hímes tojás ajándékozásának szokása a 20. század derekára kezdett feledésbe menni, s ezzel együtt a tojásírás is. A tojás természetéből eredően szinte alig maradt régi tárgyi emlék. A bajai múzeumban őriznek egy tucatot, melyet Lükő Gábor gyűjtött múzeumigazgatósága idején. A régi minták irkalapokon, kalendáriumok szélén, szabásminták hátuljára rajzolva maradtak fenn, ahol feltüntették azt is, hogy kinek a mintája.

Dér Józsefné Stigler Treszka néni, a népművészet mestere mentette meg a feledés homályától és keltette új életre a tojásírást, értékes népművészeti alkotássá fejlesztve. A hímes tojás funkciója átalakult, húsvéti ajándéktárggyá, és egyre inkább kereskedelmi cikké vált. A tojásra írt minták jelentése háttérbe szorult, új minták jelentek meg, az eredetileg alkalmazott színek kibővültek a lila és zöld színek használatával a vásárlói ízlést kielégítendő.

Treszka néni sokak tanítómestere volt: Huszák Ferencné Czencz Marietta, Farkas Lászlóné, Csankó Jánosné, Vámos Lajosné, Sümegi Mihályné, Farkas Veronika, Bátor Józsefné, Takács Lászlóné, Vörös Mihályné tőle tanulta a tojásírást. Közülük hozzá hasonló tanítómesterré vált Vörös Mihályné Ivánka Terus néni. Az Ő tanítványai többek között Dr. Lehel Péterné, a népművészet ifjú mestere cím birtokosa, Pollinger Györgyné, Rigler Gáborné, Lukács Józsefné, Bosnyák Erika, Balogh Írisz és Balogh Imréné.

A jelkészlet íróasszonyonként változik, mégis egészében véve egységes, jellegzetes sárközi stílus alakult ki.

Cím

Fő Utca 86
Báta
7149

Nyitvatartási idő

Kedd	13:00 - 17:00
Csütörtök	13:00 - 17:00
Szombat	14:00 - 18:00

Telefonszám

+36205764130

Weboldal

https://www.bata.hu/tajhaz-halaszhaz.htm

Értesítések

Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni Bátai Tájház új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.