24/05/2026
Goszthony Mária és Rippl-Rónai József (sz: Kaposvár, 1861. május 23.)
Rippl-Rónai József festőművész születésének 150. évfordulója alkalmából szülővárosa, Kaposvár a 2011. évet a somogyi megyeszékhely legjelentősebb művészéről, az Európában is számon tartott festőóriásról való megemlékezés évének nyilvánította.
Ez alkalomból készült a 2011. évi IV. Bárdudvarnoki Kulturális Hét kiállítási anyagába ez a tabló Goszthony Mária és Rippl-Rónai József kapcsolatáról.
Kaposváron a XIX. század végén hirtelen fejlődésnek indult a képzőművészeti élet. Születésük és elindulásuk sorrendjében egymást követték a festőművészek, akik kiemelkedő szerepet vívtak ki a modern magyar művészetben. A Párizsban élő Rippl-Rónai európai rangra emelkedett. … Rippl-Rónai József, Vaszary János, Kunffy Lajos közös generáció tagjai. Élénk művészeti élet zajlott körülöttük. … Rippl-Rónai 1913-ban elkezdve, majd 1917-ben megújítva, Kernstok Károllyal, Vaszary Jánossal és a szobrász Vedres Márkkal közösen Képzőművészeti Szabadiskolát nyitott Budapesten a Haris-köz 2-ben lévő Művészházban. A szabadiskola a párizsi Julian Akadémia kötetlen szellemében működött, ahol nem volt vizsga. 1919 nyarán Rippl-Rónai a tanácskormány megbízásából a Somogy megyei Mosdóson, a Pallavicini-kastélyban művésztelepet indított, amely a Tanácsköztársaság bukásával megszűnt. Ugyanekkor jelölték őt az Iparművészeti Főiskola tanárává, de az események elsöpörték a kinevezését. 1902-től 1927-ig, a haláláig élt a szülővárosban, ahol nagyon sokat dolgozott. Két festői korszaka született: az enteriőr- és a mozaikos képek korszaka. A létrejött művészet a szorosan vele élő emberi közösség, a vidéki életkörülmény, valamint a művész európai horizontú szemléletmódjának sajátos együttállásából sarjadt. A Róma-Villába költözéstől, 1908-tól 1914-ig számolhatunk azzal a Kaposvár művészetében dicsőséges periódussal, amikor modern művészeti központról beszélhetünk. Az 1908-ban birtokba vett új otthon, a kaposvári Róma-hegyen álló Róma-Villa, több mint a művész alkotói környezete: a modern művészet új centruma lett. Rippl-Rónai József a festészet megújításáért vívott sikeres harcával példaképpé vált. Spontán szerveződve, a családi kört fokozatosan a baráti társaságra kiterjesztve tágult a művészi élet körülötte. Ő valójában nem is szervezett, inkább „udvartartást vitt”. Az udvar az ő szép parkos műterme. Jó érzékkel tudta felmérni a magyar társadalom szövevényes rendszerét, amelyben bármely kevésbé feltűnő változtatási törekvés is előbb elvérzik, mint a modern festészet. Eddig még kevéssé értékelt képességére vall, hogy hat év alatt sikerült átverekednie magát a monarchiabeli Magyarország labirintusán. Előre átgondolta, hogy kiket állíthat majd maga mellé. A társasági életbe való bekerülés az iménti számításokra alapult. Sima Ferenc képviselő lakásán, személyes beszélgetéssel győzte meg gróf Andrássy Tivadart, hogy referencia nélküli megbízást adjon új házának ebédlője megtervezésére és kiviteleztetésére. Somssichék, a somogyi földbirtokos testvérek, diákkori ismeretség alapján lettek támogatói. Szívesen élt gróf Somssich Géza, Béla és Eszter, valamint Goszthony Mihály meghívásával a kivadári, a körtvélyesi, a somogygeszti, az alsóbogáti, a bárdudvarnoki nemesi kastélyokba, ahol a szellemi elit találkozott. A társaság meglepetésére, a vendégként jött Rippl-Rónai festésébe kezdett. Felfigyeltek munkájára és a furcsálló kérdésekre udvarias és meggyőző magyarázattal szolgált, miszerint ő egy Párizsban már elfogadott művészetet képvisel. Így akadt még tehetősebb személy is, aki meghívta birtokára vadászatra, nyaralásra. olyankor arcképet készít a ház uráról és asszonyáról, a szép kastélyukról. Figyelmes gesztusként tanácsokat ad a földbirtokos festegető leányának, a festői előmenetelére. Ennek az érvényesülési módnak Magyarországon nem volt hagyománya, ha csak a XIX. századi vándor festőket nem számítjuk előzménynek, akik a nemesi házat dekorálták. Rippl-Rónait bizonyára imponáló szándék is vezette. A földbirtokosok nyitottabbak voltak a művészetek befogadására, mint a kaposvári polgárok, ahol Ady szavaival: „egy-egy század volt egy-egy óra.” A modern költészet úttörőjének méltó festő kortársa, Rippl feltartóztathatatlanul nyomult előre, sorra véve a magyar társadalom adta akadályokat. A sikerek egyik eredménye, hogy egyszer csak talán puszta udvariasságból Mesternek szólítják. Mesterről akkor beszélünk, ha van tanítvány. Ez is egy adott helyzet kihívása lehet, amely előtt lehetőség nyílik. Egyaránt kikérik véleményét a művészet lényegét és mellékesnek számító dolgokat illetően. A róla megjelent újságfotók által megteremtődik a modern művész ikonja. „Ez az öreg szépfiú bizonyos zseni, nagyon nagy ember s felséges életű. Még dekoráló hajlandósága is amellett szól, hogy szépíteni kívánja a világot, amelyre ez ráfér.” – írja róla Ady Endre a Vasárnapi Újságban. Negyvenöt éves, amikor Budapesten célba ér. A hivatali feltételek teljesítésétől függetlenül kapja meg a sikert és a gazdagságot. Még húsz év van hátra az életéből, amely alatt már nem kell küzdenie az érvényesülésért. A lábai előtt hever a művésztársadalom a zsűrikkel, a kiállítási intézményekkel együtt. Legalábbis 1911 körül így érezhette, amikor a Nyugat megjelentette „Visszaemlékezéseit”. Egyedül az iskolarendszerbe nem tud bejutni. Ez a Hivatal bosszúja. Nem jut hozzá, hogy a művészeti képzésben, az iparművészet, otthon kultúra modernizálásában is helyet adjanak számára. A fiatalokat oktató Rippl-Rónairól két fénykép ismert. Egyik, ahol a festegető Anella mellett áll, a másik a budapesti szabadiskolában Goszthony Mária rajzát korrigálja. Bár pályázott rá, nem találunk életében államhivatali rendszer szerinti oktatási tevékenységet. Rippl-Rónai akkor és ott kialakult kukoricás stílusával a magyar fauve-izmus meghatározó tényezője. A tehetséges fiatal művész munkáin az elsajátított expresszív színadás, a „vad” szemlélet szembetűnően érződik.
(Horváth János, Somogyi Múzeumok Közleményei 18: 337–354 Kaposvár 2008)
