Alsózsolcáért Környezet- és Állatvédelmi Egyesület

29/07/2026

26/07/2026

„Csak az a szép ződ gyep, az fog hiányozni. A gyep.”
Ha teheted, támogatsd az ovit és közben mozizz egy jót!

20/07/2026

Egy kis érdekesség kedvcsinálóként: https://molnar-v-attila.blogspot.com/search/label/A%20szeretetre%20m%C3%A9lt%C3%B3%20tudom%C3%A1ny%20jelent%C5%91s%C3%A9ge%20%C3%A9s%20eredm%C3%A9nyei?fbclid=IwZXh0bgNhZW0CMTAAYnJpZBExbjB4TmRpMHQwUGlNb3c2SnNydGMGYXBwX2lkEDIyMjAzOTE3ODgyMDA4OTIAAR5nGsgbzDxJmTbQwMgJUnroLzQhGT3SKP-pTev3uHS-EWAiaFyopgbJHOI9dA_aem_5z6LSyl5GjsDHXB6OFYdMQ

Már érkeznek a fotók. Küldd be Te is a kedvencedet! :-)

15/07/2026

💧🐦 Itassuk a madarakat és a rovarokat, de ne tenyésszünk szúnyogot!

A nyári hőségben sokat segíthetünk az állatoknak egy sekély itatóval. A madaraknak és a beporzó rovaroknak az ivóvíz életmentő lehet.

Arra azonban figyeljünk, hogy ne hagyjunk napokig állni a vizet, mert a pangó víz kiváló szaporodóhelye lehet a szúnyogoknak – köztük az ázsiai tigrisszúnyognak is.

✅ Cseréljük az itató vizét naponta vagy kétnaponta.
✅ Rendszeresen tisztítsuk ki az itatót.
✅ Ürítsük ki a vödröket, virágalátéteket és más edényeket, amelyekben összegyűlhet az esővíz.

Egy kis odafigyeléssel egyszerre segíthetjük a vadon élő állatokat, és csökkenthetjük a szúnyogok számát a környezetünkben.

A WWF Magyarország üdvözli a biológiai szúnyoggyérítés elterjesztését és a vegyszeres szúnyoggyérítés kivezetését az országban, mely régi adósságunk magunkkal és a környezetünkkel szemben.

Az indokolatlanul, kéretlenül és megszokásból alkalmazott vegyszeres szúnyogirtás hamis megnyugvással tölthet el egyeseket, holott olyan ez, mintha ágyúval lőnénk verébre - és közben magunkat is eltalálnánk. Különösebb háttérismeretek nélkül is könnyű belátni, hogy azért javasolt permetezéskor minden ajtót és ablakot becsukni, mert ránk nézve sem egészséges a kiszórt szer, mint ahogy háziállatainkra, haszonállatainkra sem. De az elhullott nagyszámú rovaron keresztül ez bekerül a táplálékláncba és eljut a gerincesekig is.

Ezzel szemben a biológiai védekezés célzottan a szúnyogokra hat, és nemcsak a már kifejlett egyedeket pusztítja el, hanem az utódnemzedék fejlődését is gátolja. Nem véletlenül hangoztatják régóta kutatók, közegészségügyi szakemberek és a környezetünkért és saját magunkért is felelősséget érző emberek a biológiai szúnyogirtásra való teljes átállás szükségességét; mindemellett pedig egy céltalanul pazarló és költséges tevékenységnek is véget vethetünk.

Mi magunk is sokat tehetünk az ellen, hogy kertünk és házunk tája ne váljon szúnyogbölcsővé: ne hagyjunk pangó vizeket például fedetlen hordókban, kisebb edényekben vagy széthagyott műanyagtárgyakban, mert a szúnyoglárvák ezekben is megjelenhetnek és a nyári melegben 1-2 hét alatt kifejlődhetnek. E téren is újratanulhatjuk az egyéni felelősségvállalás fontosságát és szükségességét.

📸 © Paul Rogers / WWF-UK

14/07/2026

Az Óvodakert Program az óvodapedagógusok meglévő tudását támogatja élő tanulókerttel, gyermekbarát növényekkel, Digitális Kertútlevéllel és éves szakmai utánkövetéssel.

08/07/2026

Reméljük tényleg lesz érezhető változás. A kommenteket is érdemes elolvasni, nagyon fontos dolgokat írtak hozzá a kommentelők. Jó látni, hogy mennyi ember viseli a szívén ezt az ügyet.

08/07/2026

💙💙💙

Van az a síremlék, amelynél nem virágcsokor gyűlik, hanem bot. Sok bot. Annyi bot, hogy egy átlagos kutya valószínűleg azt hinné: „végre megérkeztem a mennyország ügyfélszolgálatára.” 🐕🌿

A brooklyni Green-Wood temetőben áll Rex bronzszobra, gazdája sírja mellett. Több mint száz éve őrzi a helyet, és bár nem tudni biztosan, hogy maga Rex is ott nyugszik-e, a látogatók máig megállnak nála, és botokat tesznek a mancsai elé. Nem nagy, hangos gesztus ez, nincs benne szalagátvágás, beszéd, konfetti vagy hivatalos „jófiú-emléknap”. Csak egy apró, nagyon emberi mozdulat: ha már itt van egy kutya, kapjon valamit, amit egy kutya értékelne.

És ettől lesz az egész egyszerre megható és finoman vicces. Mert virágot vinni szép dolog, de egy kutyának? Ugyan már. A bot sokkal pontosabb. A bot univerzális kutyanyelven azt jelenti: gondoltunk rád, haver, és igen, ezt most eldobnánk, ha lehetne.

A történetben az a különleges, hogy Rex szobra már rég túlnőtt egyetlen család emlékén. Közösségi rítussá vált. Emberek, akik valószínűleg nem ismerték a gazdáját, nem ismerték Rexet, talán még a teljes történetet sem tudják, mégis ott hagynak egy ágat. Mert a kutyákhoz fűződő kapcsolatunkban van valami ősi és nagyon könnyen érthető: a hűség, a társaság, a mindennapi jelenlét, a csendes vigasz.

Egy kutya nem kér sokat. Legalábbis elméletben. A gyakorlatban persze kér vacsorát, még egy falatot, sétát, simogatást, ágyközepet, kanapétulajdont és teljes jogú családtag státuszt. De közben olyan egyszerűen tud velünk lenni, ahogy mi emberek néha már elfelejtünk. Ezért is érthető, hogy egy bronzkutya előtt is képesek vagyunk meghatódni.

Rex sírja arra emlékeztet, hogy az állatok emléke nem mindig nagy szavakban él tovább. Néha egy botban. Egy megszokott útvonalban. Egy üres fekhelyben. Egy nyikorgó játékban, amit senki nem dob ki. Vagy abban, hogy valaki száz évvel később is megáll egy temetőben, és azt mondja magában: „jó kutya voltál.”

A temetők általában az elmúlásról szólnak, de az ilyen történetek valahogy az életet is visszacsempészik közéjük. Mert a botkupac nem szomorú tárgyhalom, hanem szeretetnyom. Egy néma, kicsit huncut, nagyon kutyás üzenet arról, hogy bizonyos kapcsolatok nem férnek bele szépen faragott kőfeliratokba.

És ha valaki szerint ez túl érzelgős, annak csak annyit mondanék: próbáljon meg komoly maradni egy bronzkutya előtt, amelyhez emberek több mint száz év után is botokat visznek. Nem fog menni. A jófiúk emlékezete erős műfaj. 🐾

Az első hozzászólásban mutatok egy kapcsolódó olvasnivalót Rexről és erről a különös, botokkal teli tiszteletadásról.

04/07/2026

Kérlek segítsünk nekik új szerető otthont találni