29/09/2026
Na, gyermekeim, Forsthoffer Ágnes most olyan mondatot mondott ki Hankó Balázsnak, amit szerintem arany betűkkel kellene felvésni a Parlament kapujára:
„A nemzet háza nem búvóhely.”
Mert hétfőn történt egy egészen különös dolog. Hankó Balázs mentelmi jogát felfüggesztette az Országgyűlés, ő pedig úgy döntött, hogy akkor már inkább marad odabent.
Nem az ügyészségen.
Nem a hatóságok előtt.
A Parlamentben.
Micsoda véletlen, ugye?
Forsthoffer Ágnes szerint Hankó azért maradt az Országházban, mert tudta: az épület bizonyos körülmények között védelmet jelenthet az őrizetbe vétellel szemben. Az Országgyűlési Őrség ugyanis ilyen helyzetben nem alkalmazhat előállítást vagy kényszerintézkedést.
És erre jött a házelnök mondata:
„A parlament épületében való tartózkodás nem szolgálhat eszközként a büntetőeljárás akadályozására.”
Na, ezt azért ízlelgessük egy kicsit.
Mert Hankó Balázs közben arról beszélt, hogy ő nem bujkál. Ő csak ott tartózkodik. A frakcióirodában. A képviselőtársaival. A családjával.
Hát persze.
Ha valaki egy olyan épületben marad, ahol az adott helyzetben nem lehet vele szemben ugyanúgy intézkedni, az valóban nevezhető sok mindennek. Csak éppen nehéz komoly arccal előadni, hogy ez valamiféle erkölcsi hőstett.
Forsthoffer ennél is keményebben fogalmazott. Szerinte Hankó folyamatos parlamenti tartózkodása „visszaélést jelent a képviselői jogaival”, és súlyosan sérti a ház méltóságát, valamint az Országgyűlésbe vetett közbizalmat.
És itt van az a rész, amit különösen szeretek.
Forsthoffer emlékeztetett arra is, hogy a képviselői eskü nem egy ünnepi kellék, amit az ember letesz, lefényképeznek vele, aztán jó napot kívánok.
Aki megfogadta, hogy megtartja a jogszabályokat és másokkal is megtartatja őket, annak „elsőként kell alávetnie magát a jog rendjének”.
Na, Balázs…
Ezt most nehéz lesz egy parlamenti fotellel kimagyarázni.
És aztán jött a házelnök újabb mondata:
„A törvény előtt mindenki egyenlő. A törvény azokra is vonatkozik, akik azt megalkotják.”
Hát ezt még Bözsi néni is érti.
Sőt, szerintem ezt egy óvodás is megérti.
A mentelmi jog nem örökös VIP-belépő. A Parlament pedig nem egy politikai pánikszoba, ahová be lehet húzódni, ha odakint kellemetlenre fordul a helyzet.
Hankó közben válaszolt is Forsthoffernek. Azt írta, hogy nem bujkál, politikai okokból járnak el vele szemben, és szerinte éppen a házelnök használta „spanyolfalként” a Parlamentet.
Szép.
Csakhogy este megérkezett az ügyészségi idézés.
19 óra 20 perc.
Hankó megkapta a papírt, elbúcsúzott a frakciótársaitól és a családjától, majd elhagyta az Országházat.
És innentől már nem kellett a nemzet házának falai mögött várni.
Ment.
Aztán este a NAV épületében őrizetbe vették.
Na, gyermekeim, erre mondják azt, hogy a valóság néha jobb forgatókönyvíró, mint bármelyik politikai kommunikációs stáb.
Egész nap azt hallgatjuk, hogy nem bujkál.
Aztán kiderül, hogy a Parlamentben maradásnak azért volt egy igen praktikus jogi következménye: ott nem tudták őrizetbe venni.
Aztán megérkezik az idézés.
És egyszer csak lehet menni.
Majd néhány órával később már nem elmélet volt az őrizetbe vétel, hanem valóság.
Forsthoffer Ágnes azt mondta, „amíg lehet, mindent megteszek, hogy az Országgyűlés történelmi épületét senki se csúfolhassa meg rövid távú politikai haszonszerzés és botránykeltő médiatartalmak gyártása céljából.”
Hát igen.
Mert azért van abban valami egészen groteszk, amikor valaki a Parlamentet választja menedéknek, majd ugyanott a politikai mártír szerepét is felveszi.
A nemzet háza közben csak áll.
Nézi ezt az egészet.
És valószínűleg már azt sem tudja, hogy Parlamentnek vagy politikai búvóhelynek nevezzék.
Bözsi néni szerint Forsthoffer Ágnes most pontosan ott húzta meg a határt, ahol meg kellett húzni: a Parlament nem személyes menedék, a képviselői eskü nem díszlet, a törvény pedig nem attól törvény, hogy éppen kinek kényelmes.
Hankó Balázs pedig estére megtudta, milyen az, amikor a Parlament ajtaja bezárul mögötte.
És egy másik ajtó kinyílik.
Csak azon már nem lehetett visszasétálni a frakcióirodába.
