03/10/2026
Környezetvédelmi és élhetőségi szempontból mi lenne a távlati cél egy átfogó városfejlesztési koncepcióban?
..az életmódunkat leginkább a lakósűrűség határozza meg.
Sajnos ma sokan azért kényszerülnek autózásra, mert a munkahelyük, a kiválasztott iskola és az otthonuk térben nagyon távol esik egymástól: ez tulajdonképpen városfejlesztési csapdahelyzet, amin csak tudatosan lehet változtatni, egyéni és közösségi szinten is. Lehet, hogy valaki jó környezetben szeretne lakni, kiköltözik egy kertvárosba, de ott nem talál munkát, a gyereket sem a legközelebbi iskolába járatja, és a végén naponta kétszer egy órát autózik. Ezek kényszerhelyzetek. Ahhoz, hogy ezen pozitív irányba változtassunk, a szolgáltatásoknak és az életmódunknak is át kell alakulnia, erre nincs varázsütésszerű megoldás.
A tömegközlekedésre való „ráhordásra” kellene helyezni a hangsúlyt. Ha a vidéki vagy agglomerációs vasútállomásokat kényelmesen és vonzóan lehetne megközelíteni kerékpárral – ha a bicikli nem ázna el, nem a villanyoszlophoz kellene láncolni, hanem rendes, biztonságos tárolóban vagy kerékpáros parkolóházban lehetne hagyni, és délután sértetlenül kapná vissza a tulajdonos –, akkor ugrásszerűen megnőne a tömegközlekedést választók száma.
A sűrűbben lakott városban van rá mód, hogy a köztereket úgy alakítsuk át, hogy a gyaloglás és a kerékpározás vonzó és biztonságos legyen. Ahogy az egyik kollégám szokott fogalmazni, a gyaloglás és a kerékpározás hátrányait kell szisztematikusan csökkentenünk. Ezek a közlekedési módok méltatlanul háttérbe lettek szorítva, és ha sikerül őket visszahelyezni a méltó helyükre, megvalósulhat a városi együttműködés.
Sok tervezési folyamat ma már eleve közösségi tervezéssel indul. Ez komoly edukációs folyamat is: meg kell tanulnunk, hogyan kérdezzük meg az embereket, hogyan szóljanak bele érdemben a folyamatokba úgy, hogy ne azonnal ellenkezés és harc alakuljon ki. Az igényeket ki kell tennünk az asztalra, és utána közösen „összelegózni” a megoldást. Ezért is fordultam az oktatás felé: ha a fiatalokkal játékosan meg tudjuk szerettetni ezt a szemléletet, az természetes módon fog beépülni a való életbe.
A fiatalabb generációban végbement egy komoly igény- és szemléletváltás. Ők már nem feltétlenül vágynak saját kocsira, inkább bringára pattannak, és tekernek. Ebben hatalmas potenciál van, de a kommunikációval erre rá kell segítenünk, mert a médiában nagyon erős az autóslobbi jelenléte. Meg kell őriznünk a kerékpározás megbecsültségét, hogy társadalmilag támogatott és elfogadott maradjon.
Amikor először megjelentek az e-rollerek, magam is meglepődtem, de szakmai szempontból elfogadással kell lennünk az új eszközök iránt, hiszen a jelenlétük azt bizonyítja, hogy valós társadalmi igény van rájuk. Óriási hiba és rendkívül káros viszont, hogy a jogalkotó és a rendőrség sem volt következetes az elmúlt öt évben. Nem definiálták tisztán a KRESZ-ben, hogy az elektromos roller járműnek minősül-e vagy sem, s pontosan hol és hogyan szabad közlekedni vele. Ez a szürke zóna rengeteg konfliktust szül. Most az új KRESZ-módosítás kapcsán ismét ígérgetik a szabályozást. Szakmailag az a véleményem, hogy a városi térben a sebesség alapján kellene szelektálnunk a járműveket.
A beszélgetésünk eredeti témája a városi kerékpározás volt, de elkanyarodtunk az emberléptékű utcák, a méltányos térelosztás és korunk városai „élhetőségének” fontos kérdései felé is. Ugyanis a városi tér véges, az igények viszont óriásiak. Hogyan férhetnek el eg...
