Anya is ember

Kezdőlap
Magyarország
Érd
Anya is ember

Az anyaság nehéz és csodálatos. Felemelő és rémisztő. És ez normális, itt beszélhetünk róla!

Egy gyakorló/tanuló édesanya vagyok, aki hatalmas tervekkel és elvekkel vágott bele az anyaságba, hogy pár év és két gyerek után rájöjjön, hogy nem eszik azt olyan forrón...
Vannak napok, amikor csak túlélünk, és ez is jól van. Vannak napok, amikor szárnyalunk, és ez is ok.
És ott van az összes többi nap, amit pedig igyekszünk élményekkel, figyelemmel és szeretettel feltölteni, miközben egyre jobban megismerjük egymást a férjemmel és a gyerekekkel.

10/09/2026

Nálunk sem indul minden reggel békésen. Két gyerek, ovi + iskola, eltűnt felszerelések, keresett kulacsok, „nem ezt a pólót akarom felvenni”, és persze van, hogy valaki még pizsamában van, amikor már rég indulnunk kellene.

Sokáig azt hittem, kell lennie egy tökéletes reggeli rutinnak, olyannak, amitől mindenki önállóan, mosolyogva és időben elkészül. Na nálunk ilyen nincs. 😅

Ami viszont tényleg segített: a reggeli teendők egy részét előző este megcsináljuk. Kikészítjük a ruhákat, összepakoljuk a táskákat, előkészítjük, amit vinni kell magunkkal másnap, és nagyjából kitaláljuk a reggelit is.
Reggel pedig nem az egész készülődést próbáljuk egyszerre menedzselni, csak a következő lépést. Most öltözés, aztán reggeli, aztán fogmosás, stb.

Nem lett tökéletes a helyzet, de lényegesen kevesebb lett a keresgélés, a döntés és a kapkodás.

Mentsd el magadnak ezt a posztot, és ma este próbálj előkészíteni mindent, amit csak lehet. Holnap figyeld meg, mennyit számít majd!

06/09/2026

Jelölj meg kommentben valakit, akinek ezt ma hallania kell. 🧡

01/09/2026

Amikor a gyerek sír, dühös, csalódott vagy fél, sokszor ösztönösen szeretnénk megnyugtatni, megoldani a helyzetet, elterelni a figyelmét, pedig néha nem megoldásra van szüksége, hanem arra, hogy valaki mellette maradjon, megélhesse az érzéseit és azt érezhesse:
„Látom, hogy ez most nehéz.” „Itt vagyok veled.” „Bármit is érzel, attól én még szeretlek kevésbé.”

A biztonság nem azt jelenti, hogy megóvjuk őket minden kellemetlen érzéstől, hanem azt, hogy megtapasztalhatják, hogy az érzéseik jöhetnek és mehetnek, mi viszont mindig ott állunk mögöttük.
Az egyik legfontosabb dolog, amit felnőttként adhatunk nekik, hogy egy elég biztonságos teret teremtünk ahhoz, hogy, megélhessék a boldog és a nehezebb érzelmeiket egyaránt.

30/08/2026

Véget ér a nyár, mögöttünk van sok együtt töltött nap, közös élmény, késői reggelek, utazások, fagyizások, medencézések és persze voltak nehezebb pillanatok is.
Hisztik, veszekedések, unalom, fáradtság, „Mikor érünk már oda?” és „Én ezt nem akarom!” helyzetek, képernyő előtt töltött órák és olyan napok, amikor talán mi, szülők is türelmetlenebbek voltunk, mint szerettünk volna.

Egy hosszú nyár nem attól lesz szép, hogy minden pillanata tökéletes volt, hanem attól, hogy együtt voltunk benne.

Most pedig lassan újra jönnek a korai reggelek, az iskola, az óvoda, a különórák és a hétköznapi rutin, de mielőtt kezdetét veszi az őrület, nagyon kíváncsi vagyok, nektek mi volt a nyár legjobb vagy akár a legnehezebb része? Írjátok meg kommentben! 🙂

26/08/2026

„Na, várod már az iskolát?”

Ártatlannak tűnő kérdés, pedig nem minden gyerek tud rá lelkes igennel válaszolni.
Van, aki alig várja, hogy újra találkozzon a barátaivalan, van, aki fél az új osztálytól vagy az új iskolától. Van, akinek egy tavalyi konfliktus jut eszébe, van, aki már augusztus végén a dolgozatok miatt szorong. És van, aki legszívesebben még hetekig nem gondolna az egészre.

Szülőként érthető, hogy szeretnénk megnyugtatni, de néha a megnyugtatásnál többet ér a kíváncsiság. Kérdezzük meg tőlük inkább azt, hogy mi jár a fejükben, mi az, amit várnak és mi az, amit egyáltalán nem?”

Nem kell minden félelmet egy beszélgetés alatt megszüntetni, nem kell tökéletes mondatokat mondani és nem kell meggyőzni a gyereket arról sem, hogy az iskola fantasztikus, ha ő éppen egyáltalán nem így érzi. Sokszor az a legtöbb, amit adhatunk, hogy van helye mellettünk annak is, amit nehéz kimondani.

És közben ne felejtsük el: az iskola nem csak jegyekből, házi feladatból és dolgozatokból áll. A gyerek iskolai közérzetét legalább ennyire meghatározza, hogy vannak-e barátai, biztonságban érzi-e magát a közösségben, hogyan bánnak vele a társai és a felnőttek, mer-e segítséget kérni, és érzi-e, hogy van valaki, akire számíthat.

Az iskolakezdés előtt azt érdemes megkérdezni: „Te hogy vagy azzal, hogy kezdődik az iskola?”
És utána tényleg meghallgatni a válaszát. 🧡

23/08/2026

Néha épp azok a szülők kételkednek magukban a legtöbbet, akik a legjobban szeretnének jól csinálni mindent.

Nem kell tökéletesnek lenned. Elég, ha jelen vagy, figyelsz, tanulsz, és újra meg újra kapcsolódsz a gyerekhez, mert a jó szülőség nem hibátlanság, hanem szeretet, törődés és az, hogy számít neked, hogyan érzi magát melletted. 🧡

19/08/2026

"Egész nap együtt vagyunk, mégis úgy érzem, soha nem elég neki."

Hallottad már ezt magadtól? Nyugi, nem vagy egyedül, nagy is sok szülő érez így.
Pedig nem feltétlenül több együtt töltött időre van szüksége a gyereknek, sokszor inkább kapcsolódásra.

Mondok egy példát: képzeld el, hogy a párod egész nap otthon van veled, ott van a közeledben, de közben dolgozik, telefonál, e-maileket ír, intézi a teendőit, néha váltotok pár szót, de igazán rád nem figyel. Aztán este, amikor már eleged van, leül melléd tíz percre.
Vagy.. minden reggel együtt isztok egy kávét, telefon nélkül, csak egymásra figyelve. Este pedig leültök fél órára, hogy átbeszéljétek a napot, nevessetek egyet, vagy csak együtt legyetek. Ugye érzed a különbséget?

A gyermekeinknek is erre van szükségük.
Nem arra, hogy egész nap egy légtérben legyünk velük, hanem arra, hogy naponta legyen egy kis idő, amikor azt érzik: "Most csak én vagyok fontos."
Próbáld ki! Adj neki minden nap 10 percet.
Nem fél szemmel, nem főzés közben, nem telefonnal a kezedben, csak ti ketten. Bújócska, autópálya-építés, könyvolvasás, babázás, fogócska… teljesen mindegy, mit csináltok, a lényeg az, hogy ő érezze: most a figyelmed osztatlanul az övé.

Nem az idő mennyisége építi a kötődést, hanem az, hogy abban a néhány percben valóban jelen vagy. 🧡

16/08/2026

Hamarosan becsengetnek!

A nyár a szabadságról szól. Későbbi lefekvés, lassabb reggelek, kevesebb szabály, több spontaneitás.
Aztán egyik napról a másikra azt várjuk, hogy mindenki újra pontosan működjön. Nem csoda, ha ilyenkor több a feszültség.

A jó hír az, hogy nem kell megvárni szeptember első hetét, már augusztus utolsó heteiben sokat segíthet, ha fokozatosan készültök az átállásra.
- Kezdjétek el néhány nappal korábban visszaállítani a lefekvési és ébredési időt.
- Beszélgessetek arról, ki mit vár az új tanévtől. Nemcsak a jó dolgokról, hanem az esetleges félelmekről is.
- Vonjátok be a gyereket a készülődésbe. Hadd válassza ki a kulacsát, a tolltartóját vagy pakolja be veled együtt az iskolatáskáját. Amit részben ő alakít, azt könnyebb a sajátjának éreznie.
- Az első hetekben ne várj tökéletességet. Lehet, hogy fáradtabb, érzékenyebb vagy ingerlékenyebb lesz. Ez nem rossz viselkedés, hanem egy természetes alkalmazkodási folyamat.

És van még valami, amiről ritkán beszélünk. A gyermeked nemcsak az iskolakezdéshez alkalmazkodik, hanem hozzád is. Ha te végig feszült vagy, ő is nagyobb valószínűséggel lesz feszült. Ha te képes vagy nyugodtan kezelni a nehéz reggeleket, az neki is biztonságot ad. Nem kell tökéletesen csinálni, elég, ha emlékezteted magad: az első hetek nem a teljesítményről szólnak, hanem az új ritmus megtalálásáról, egy rendszer kialakításáról.

Ti hogyan készültök az iskolakezdésre? Van olyan tippetek, szokásotok, ami megkönnyíti az átállást? Írd meg kommentben! 🙂

12/08/2026

"Mit érzel?"

Mikor kérdezte ezt meg tőled utoljára valaki? És még fontosabb a kérdés: te tudtál volna rá válaszolni?

Sokunkat úgy neveltek, hogy az érzéseknek nincs helyük: "Ne sírj!", "Ne hisztizz!", "Nincs is min megsértődni.", "Ne légy már mérges!" - mondták. Nem rossz szándékból, egyszerűen ezt látták a szüleink is. Mi pedig megtanultuk, hogy egyszerűbb nem érezni, vagy legalábbis úgy tenni, mintha nem éreznénk.

Aztán szülők leszünk és egyszer csak azt vesszük észre, hogy egy apróságon is felrobbanunk, vagy éppen semmihez nincs kedvünk. Folyton feszül a nyakunk, fáj a gyomrunk, szorít a mellkasunk.

A testünk olyankor is beszél, amikor mi már rég nem halljuk a saját érzéseinket, pedig az érzéseink nem az ellenségeink.
A düh lehet, hogy csak azt jelzi: valaki átlépte a határaidat.
A szorongás talán azt üzeni: túl sok mindent próbálsz egyedül elbírni.
A kimerültség pedig nem lustaság hanem annak a jele, hogy te is gondoskodásra szorulsz.

Az érzések nem hibák, hanem jelzések, és minél hamarabb megtanuljuk meghallani őket, annál kevésbé kell a testünknek vagy egy-egy kirobbanásnak helyettünk beszélnie.

A valódi stresszkezelés nem ott kezdődik, hogy megpróbáljuk elnyomni azt, amit érzünk, hanem ott, hogy végre megengedjük magunknak érezni.

09/08/2026

Minden alkalommal, amikor megérted és átírod a saját mintáidat, egy lépéssel közelebb kerülsz ahhoz, hogy a gyermekednek már ne ugyanazokkal a terhekkel kelljen felnőnie. 🧡

Cím

Érd
2030

Weboldal

https://linktr.ee/anyaisember

Értesítések

Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni Anya is ember új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.

Szeretnéd, hogy a(z) szervezet elsőként szerepeljen a(z) nonprofit szervezet kategóriában (Érd)?

Megosztás

Kategória

Közösségi központ